Tegnap Dorkával végre a hétköznapokat éltük, nyugiban, semmi ugrándozás,
vendégeskedés, csak ő és én. Robi délután jött haza és megvette neki a
játszószőnyeget, mindenféle plüssökkel, hát volt nagy öröm. Bár túl
sokáig nem köti le. A legjobban azt élvezi, ha kézben van puszilgatva,
dögönyözve. Én egyfolytában énekelek neki, pedig nálam rosszabb hangja
már csak az apjának van, de úgy tűnik a lányunknak ez a legszebb, és
most ez a fontos. (bár sok mindenkit nem hallott még énekelni..:))
Tegnap estére rámtört egy migrénes roham, hányással és kómával, ahogy
az kell, beájulva szoptattam, aztán Robi fülelt, hogy Dorka rendben
alszik-e. Én smmit nem hallottam a külvilágból.
Reggelre jobb volt, csak kicsit nyúzott voltam.
Dorka ma nagyon jókedvű volt, sokat játszottunk. Mintha...de nem akarom
elkiabálni..valamiféle rendszerke próbálna beállni. Úgy döntöttem nem
keltem fel reggel 7kor, aludjon, ameddig akar. Alszik kb negyed9ig, de
szerencsére 10kor így is enni kér, és 10 után újra alszik. Tegnap
4!!órát, ma kettőt. Aztán 1 körül ismét kaja, majd séta, kisebb
alvással.
Szóval alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése