Nimród, valami lezárult, valami elkezdődött...

2012. november 24.én 18.30kor kis családunk 4 főre bővült, megszületett Nimród.
Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan is folytassam a napló írását...Még nem jutottam dűlőre, most talán kigondolok valamit. Az egyik az volt, hogy folytatom Dorka naplóját és kezdek egyet Nimródnak is, mondván mindkettejüket megilleti a külön napló. Apukájuk ezt képviselte, de amikor javasoltam, hogy mi lenne, ha ő írna Nimródnak, esetleg Dorkának is beleírna a naplójába, mindjárt nem volt olyan lelkes.
Elmondtam neki, hogy miért tartom fontosnak, hogy megörökítsem ezeket a gondolatokat a gyermekeinknek.
Aztán felmerült az, hogy folytatom ezt a naplót.
Most valahogy ott tartok, hogy ezt lezárom, és kezdek egy újat, melyben már mindkét gyermekem és a kis családunk történései szerepelnek.
Hiszen hogyan is tudnám szétválasztani a gyermekeimet egymástól, magunktól. Mindegyik egy külön emberke, ugyanakkor összetartozunk, együtt vagyunk, és szeretném, ha komolyan kötődnénk is egymáshoz.
Szóval azt hiszem, ezt fogom tenni, ezt most lezárom...

Drága Kislányom!

Ezzel a nappal, amikor Nimród beköszöntött az életünkbe, egy nagyon fontos szakaszt zártunk le, és egy nagyon fontos szakasz kezdődött el.
Kétség sem fér hozzá, hogy ez most neked lehet a legnehezebb.
Egész eddig csak és kizárólag te voltál a középpontja az életünknek, a szemünk fénye, az egyetlen gyermekünk. Lestük a szavaidat, ha úgy adódott ketten egyszerre igyekeztünk a kegyeidbe férkőzni. Bármi örömöd, bánatod volt, minden egyebet félretéve igyekeztünk boldogságodban osztozni, bánatodat enyhíteni.
Tanultunk tőled folyamatosan, és igyekeztünk tanítani téged, átadni értékeinket, megismertetni veled a világot, az embereket, és mindent ami körülvesz minket.
Közös 3 év 3 hónapunknak köszönhetően hatalmas boldogságot, örömet szeretetet hoztál az életünkbe, segítettél, hogy saját magunkról megtanuljunk sok-sok dolgot, hogy tudjuk hogy is kell magunkat háttérbe szorítva akár egy odaadni mindenünket, hogy aztán sokszorosát kapjuk vissza...
Megtanítottál minket egy olyan fajta szeretetre, aminek létezéséről nem tudtunk, megtanítottad, hogyan lehet egyszerre szeretni valakit, és rettegni is a felelősség súlyától. Hogy milyen az, amikor fogom a lázas homlokod és azért könyörgök, hogy inkább nekem fájjon.
Ez és még sok felsorolhatatlan dolog, amit eddig is kaptunk tőled.

És most, Nimród születésével ez az egyeduralom véget ért.
Én persze felfogom ésszel, hogy ez mit jelent, de igazán fogalmam sincs még, hogyan lesz a jövőben...Nagyon szeretlek mindkettőtöket, és rettegek, hogy ezt tudjam is éreztetni veletek. Nimród persze sok törődést igényel, amiből te annyit láthatsz, hogy épp vele vagyok, és nem veled. Szeretnél te is gondoskodni róla, mint Anya, és ebből adódnak balesetek.
Én nagyon félek nehogy kárt tegyél benne, pusztán jóakaratból, ugyanakkor attól is félek, hogy én ne tegyek benned kárt, azzal, hogy folyamatosan rád szólok, hogy mit is lehet, és mit nem Nimróddal.
Milyen egyszerű volt ehhez képest saját szükségleteimet félretolni a kedvedért.
Most jön egy hosszú idő, amikor a két gyermekem között kell egyensúlyozni...
Tényleg nem tudom hogy megy majd.
Egyet tudok, hogy nagyon szeretlek benneteket, és mindent megteszek azért, hogy ez nekünk jól menjen így négyesben.
Nincs nálam garancialevél, hogy sikerülni fog...
Nem tudom, hogy a mindent megtevéshez mikor mennyi energiám lesz...

Csak azt kérem drága Dorkám, hogy segítsünk egymásnak megugrani ezt a feladatot is, mint eddig annyi mindent.

Most ezt a naplót lezárom, jelképesen lezárom vele a 3 tagú családunk történetét, és nyitok egy új fejezetet.

Nagyon szeretlek Kincsem, minden nappal egy kicsivel jobban, és csak remélem, hogy ezt most is érzed.

Budapest, 2012.12.03.

3 év 3 hónap

Drága Kislányom!

Ismét pár nap késéssel jutottam oda, hogy kicsit koncentráljak arra, hogy írjak, hogy összeszedjem a gondolataimat, és azokat meg is tudjam osztani.
Igen, lehet, hogy nem szép, de az őszinte igazság mégis az, hogy most, sokkal inkább figyelek a kistesódra, aki még a hasamban van, és sokkal inkább a szülés, születés körül járnak a gondolataim. Sajnos kevésbé van türelmem hozzád is, és a mindennapi teendők, az óvodázás, az orvoshoz járkálás, az itthoni feladatok szinte minden erőmet felidézik.
Ilyenkor nagy energiába kerül, hogy úgy figyeljek rád, ahogy igazán megérdemled.
Félek egy kicsit, hogy mi lesz, ha a baba megszületik, hiszen az még fárasztóbb időszak lesz, de csak bizakodni tudok, hogy ezt valahogy megoldjuk majd.
Sok bennem a szorongás, hogy fognak zajlani az események, mindenki egészségesen túl lesz-e a szülésen, hogy fogadod majd a kistesódad....szóval ilyen gondolatok cikáznak bennem.
Közben te éled persze a mindennapjaidat, igényled apukádat, anyukádat, akik most egy kicsit szétszórtak:).
De szerencsére a te egészséges kis lelked úgy tűnik, hogy ezt is nagyon jól bírja.
Néha odajössz csak úgy megölelni, adni egy puszit, simogatni a pocakomat, szóval tenni egy-egy kedves gesztust.
Nagyon ragaszkodsz, mintha te is éreznéd már, hogy hamarosan az életed egy komoly osztozkodásról fog szólni. Sokat gondolkodom rajta,hogy hogyan tudjuk majd neked ezt megkönnyíteni, de mindig arra lyukadok ki a végén, hogy majd az adott helyzeteket kell valahogy közösen megoldani.
Te is ez alatt a 3év 3 hónap alatt arra mindenképp megtanítottál, hogy az akaratom, a kívánságaim, mindenképpen csak egy szavazatot képviselnek a családi életünkben, és a kistesód is nap, mint nap erre tanít. Nagy tanulás számomra, hogy igen, vannak dolgok, amelyek esetében az, hogy én mit akarok, az tényleg mellékes, mert nem rajtam múlik. Nehéz ezeket a dolgokat elengednem, de látnom kell pl, hogy hiába szeretném már, hogy a kistesód megszülessen, én ebben a nagy gépezetben csak egy kis alkatrész vagyok.
És így érzek akkor is, amikor rád nézek, megcsodálom egy-egy vonásodat, mozdulatodat, mondatodat, viccedet, és csak ámulok, hogy, hogy is lehet ilyen tökéletes egy ilyen kis emberke. A másik pillanatban meg persze halálra bosszant egy-egy őrületed, és jó kis hisztid, amiben éppen a földhöz csapod magad a bolt közepén, vagy teljes erőből beleordítasz a fülembe. Ilyenkor csak gondolkodom, hogy mi az, ami az én részem a történetben. Néha rájövök, néha nem, néha csak tippelek, és néha próbálom elfogadni minden porcikámmal, hogy egy teljesen önálló emberke vagy, önálló akarattal, érzelmekkel, indulatokkal, amiket tiszteletben kell tartanunk úgy, hogy számodra is megtanítsuk tiszteletben tartani a mi hasonló érzelmeinket.
Szóval egy komoly egyensúly-játékot játszunk nap, mint nap, ami kétes kis egyensúlyba napokon belül megérkezik egy 4. szereplő, aki sejtésem szerint fenekestül fogja felforgatni, azt amit már felépítettünk.

De én bízom benned, a bölcsességedben, a szeretetedben, hogy segíteni fogjuk ebben egymást. És persze nagyon nagyon szeretlek Drágám!

Anya-lánya szerelem...

Igen, létezik, bár szerencsére Dorka tisztábban lát ebben a kérdésben nálam, és ha azt mondom neki, hogy Szerelmem, akkor kijavít: Anya, neked Apa a szerelmed:)
És ez persze így is van, de azt a rajongást, odabújást, egymás kényeztetését, babusgatását, amit mi képesek vagyunk egymással művelni, szóval arra még nem találták ki a megfelelő szót.
Tegnap apukája hamarabb elszabadult, és én az egésznapos takarítás után ennek nagyon örültem, gondoltam Dorka is így lesz ezzel, ha apukája megy érte az óvodába.
Sajnos nem így történt, hazaérve kaptam egy csalódott lányzót a még csalódottam apukájával. Az egyik rám számított, a másik pedig lánya örömére, ami helyett kapott egy félmosolyt és egy "miért nem anya jött értem" mondatot egy kis hisztivel fűszerezve. Itthon aztán vigasztalhattam mindkettőt. (Azért be kell valljam a lelkemnek azért jól esnek a Dorkától érkező hatalmas szeretethullámok, kár, hogy most ez éppen apukája ellenében történt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amit Dorka a legjobban szeret, az az, ha hárman együtt vagyunk:))

Már nagyon várja a tesóját, sokat simogatja, puszilgatja a pocakomat, babázik, és nézegetjük együtt az ő kiskori képeit.
A kórházi csomag már kész, a logisztika leszervezve (aztán majd meglátjuk élesben), már csak a talán 2 hétnél is kevesebb várakozás van hátra.
Izgulunk rendesen, és reméljük hamarosan indulhat a másik babanaplónk:)

Most lassan indulok Dorkáért, tudod Kislányom, hogy újra szerelmezzünk:)

3 év 2 hónap

Drága Kislányom!
Ne haragudj anyádra, de teljesen meg vagyok kergülve, ez abból is látszik, hogy elfelejtettem időben írni neked. De most már mindegy, ez van.
Kicsit sokfelé esnek szét a gondolatai, ez biztosan köszönhető annak, hogy a kistesósód érkezése egyre közelebb van. Halmozódnak a teendők, no meg a hormonok is, és persze az is bennem van, hogy mi lesz majd, ha már négyen leszünk. Igyekszem minden időt kihasználni, hogy veled legyek, ölelgetjük egymást nagyon sokat, sok-sok puszi elcsattan. Mintha mindketten szeretnénk feltölteni a szeretet-tankjainkat arra az időre, amikor már osztozni kell.
Próbálunk készülni erre az időre, sokat beszélünk a tesóról, nagyon várod már, hogy megszülessen, de, hogy mi is lesz, amikor már köztünk lesz....arról bizony fogalmunk sincs.
Te közben óvodázól, amit szerencsére nagyon élvezel. Én ennek nagyon örülök, mert látszik rajtad, hogy mennyire élvezed a gyerektársaságot. Alig bírunk hazaindulni, amikor megyek érted.
Tegnap táncházban voltunk, merthogy a közös élményeket is szeretném még megélni, amíg tudom. Annyira ügyes voltál, olyan jó volt látni, hogy táncolsz, nagyon, de nagyon büszke voltam rád.
A mama által varrt kis piros ruhádban roptad, csorgott rólad a víz, de mindent megtettél, hogy kövesd a mozdulatokat. És ez sikerült is. Én meg csak ültem, és mosolyogtam boldogan örülve annak, hogy milyen csodás gyermekem van.
Ma, ha minden jól megy egy koncertre megyünk, nem igazán gyerekprogram, de szabadtéren van, az idő gyönyörű, apukád meg úgyis Békéscsabán tölti a kolbászt:)

Volt egy nehezebb napunk is kedden, amikor nem vittelek óvodába, és valahogy nem tudtuk megtalálni az összhangot egymás között.
Nehéz volt, de hát el kell fogadnunk, hogy ez néha így van mindenkivel. Legközelebb majd jobban megy:)

Most pedig épp várom, hogy elinduljak érted az óvodába. Az egyik legszebb kép a reggeli felkelős arcod után, amikor megpillantasz, amikor megyek érted. Egy kicsit figyelni szoktam, míg nem veszel észre. Lopok pár pillanatot abból, amikor még nem tudod, hogy ott vagyok, csak, hogy megnyugodjak, nélkülem sem áll meg az élet, aztán egymás karjaiba futunk, és csak ölelkezünk:) (Ez után jön, hogy "Anya, még egyet csúszok, olvasok, mászok...stb)
Nagyon nagyon szeretlek Kincsem! Te vagy a Mindenem!

Óvodás nagylány

Immár teljes gőzzel megy az óvodázás. Mintha mindig is ide járt volna, úgy megy be és úgy viselkedik, amikor megyek érte. Kati néni mindig puszival üdvözli, Judit néni ránézésre kicsit visszafogottabb, de kedves.
Most már Dorka elkezdett mesélni az óvodai történésekről, elmondta, hogy mit meséltek nekik elalvás előtt (anyókás, apókás répahúzós:)). Beszél a gyerekekről, elmondta, hogy Szidra nagyon harapós, és ha harap, akkor Judit néni leülteti, hogy Marci anyukája ma nem jön érte, mert gond volt a felújításon és a papája jön érte.
Kati néni tegnap elmondta, hogy Dorka nagyon ügyes, mindent egyedül csinál, öltözik, cipőt vesz, szóval büszke voltam rá nagyon.
Itthon is megy az önállóság, bár az elindulás még mindig nem egyszerű.
Szombaton állatkertben voltunk, szuper élmény volt. Fáradt voltam nagyon, nem akartam nagy pocakkal elmenni, úgy volt, hogy apa-lánya program lesz, de mindhármunk örömére erőt vettem magamon, és nagyon jól tettem. Egyszerűen belefacsarodott a szívem, amikor készülődtek, és arra gondoltam, hogy én kimaradok. Ezt nagyon nem akartam, velük akartam lenni.
Nem is tudom mi lesz, ha a kistesó megszületik és újra kell rendeznünk ezeket a dolgokat.
Most minden esetre kihasználom a reggeli bújásokat, öleléseket, együttléteket, amikor minden elé lehet tenni Dorkát, mert ha a tesója meglesz, úgyis lesz néhány kényszerű visszautasítás. Szeretném ezeket a minimálisra redukálni, de ugye ez csak az én tervem, aztán majd a baba is beleszól abba, mikor mit akar.
Egyelőre el sem tudom képzelni hogy lesz, emlékszem azért azokra a hihetetlen fáradt napokra, amit Dorkával átéltünk, az éjszakai felkelésekre, de ugye ott ott volt a napközben pihenés. Nem tudom itt hogy lesz, majd kiderül 6 hét múlva:)
Már csak azon izgulok, hogy a kisbaba a helyére tegye a fejét, mert egyelőre fordítva fekszik.
Dorka ennek érdekében esténként kenegeti a hasamat, amit pöttyös labdaként bekrémezek, és mondja a kistesónak, hogy merre van a kijárat. Nagyon aranyos, amikor beszélget a tesójával.
Néha Borsóka átbújik az ő hasába, és akkor úgy beszélget vele:)
Szóval, egy tündér, annyira szeretem:):):)

3 év 1 hónap

Drága Kislányom!
Épp ébredezel, én már nem tudok visszaaludni, miután fél hatkor átkiabáltál, hogy "Anya, kérek takaróóóót!" Örülök, hogy legalább észreveszed, ha fázol, majd nemsoká már be is fogsz takarózni...aztán pár év, és a szobádba sem léphetek be:)
Mostanában sokat gondolok arra, hogy milyen jó együtt, és milyen jó, hogy ilyen nagy a szerelem közöttünk. Persze vannak kitörések, talán az előző bejegyzés is jól mutatja, de alapvetően harmóniában telnek a kettesben töltött óráink.
Tegnap takarítani segítettél, és többször jössz, amikor a konyhában tevékenykedek és kérdezed: "Anya, miben segíthetek?"
Szívem szerint néhány ilyen felajánlásodat eltenném kb. 10 évvel későbbre, mert gyanítom, hogy addigra megritkulnak majd ezek:) Lehet?:)

Hétfőn kezdjük az óvodást, már nagyon sokan egy-két hete járnak és folyamatosan azt hallom, hogy a gyerek megbetegedett, úgyhogy eléggé aggódom.
Egyelőre nem lesz még ottalvás az első héten, legalábbis ezt mondták, majd meglátjuk.
Nagyon sok dolgot halasztottam az itthoni teendők közül az óvoda idejére, úgyhogy csak hajrá, kerüljön el a betegség.
Mondjuk az is jó, hogy ha mégis itthon kell maradnod velem, az nem jelent gondot, hiszen már nem dolgozom.
Az még egyelőre rejtély, hogy mi lesz, amikor a tesó megszületik, de ahogy egy bölcs ismerősöm mondaná, ez nem a mai nap kérdése:)

Úgy tűnik nagyon várod már a születését, de a nagy ragaszkodásod hozzám azért gyanakvóvá tesz ezzel kapcsolatban. Beszélgetsz a te kis Borsókáddal, te kenegeted a hasamat esténként, sokszor mondod, hogy mit fogsz vele csinálni, ha megszületik, de persze majd meglátjuk.
Remélem jól tudjuk majd kezelni az anyán való osztozkodást:)
A kisbabánk egyébként mindenki szerint teljesen a nővérkéjére hasonlít.

Egyelőre kiélvezzük mindketten ezt a kizárólagos szeretetet egymást iránt, feltöltjük a tartalékainkat ölelésből, puszikból, aztán reméljük jó sokáig kitart, és persze lesz utánpótlás is.
Az is biztató, hogy apukád iránti szereteted és ragaszkodásod is egyre mélyebb, nagyon várod, hogy mikor ér haza, és, ha puszit kérek, azt mondod már csak egy van, és azt neki tartalékolod:)

Szóval többségében szeretetteli szép bensőséges napokat élünk át együtt, néhány kitöréssel tarkítva, persze az is csak azért, hogy jobban tudjuk értékelni a jó perceket, ugye?:)
Nagyon szeretlek drága kis-Nagylányom. Tudod, a mindenem vagy:) bal Borsóka, jobb kisDorka

    

Ideg...!!!

Ma úgy éreztem, hogy felrobbanok, megölöm, kihajítom, eltüntetem...és egyáltalán...Nem tudom ez normális-e és persze foghatom a hormonokra, a fáradtságra, frontra, melegre...de mégis, Dorka viselkedése olyan dühössé tett, amilyenné még senki az életemben. A szitu az, hogy az elindulás bárhonnan és bárhová általában egy katasztrófa. Mire nekiáll, rászánja magát, tesz is valamit, az hosszú idő. És ez akkor is így van, márpedig ez a leggyakoribb, hogy olyan helyre, olyan programra indulunk, amivel az ő kedvét keressük, amiben mi is jól érezzük magunkat.
Ma például gyerekprogramon voltunk, kapott fagyit, vattacukrot, volt bábszínház, mulatság és egyebek, ami ezzel jár.
Majd hazafelé félúton úgy döntött, hogy megáll és nem jön tovább. És ugye egy okos, értelmes tündéri kiegyensúlyozott 3 évesről beszélünk.
Szóval álltunk tehetetlenül, és azt hittem nyomban felrobbanok a 40 fokban a tűző napsütésben, elindultunk, de persze nem jött utánunk, apukája beállt egy árnyékos fa alá és várta, hogy mindentudó anyu majd megoldja a dolgot.
Azt hittem infarktust kapok. Nem, apu nem vette fel, nem jött oda, nem szállt be hiába látta, hogy kész vagyok...szóval, nem mondhatnám, hogy jelenléte nagy segítség volt.
Szégyen, gyalázat és bűntudat, de tehetetlenségemben jött a seggreverés, ami ugyan inkább az én lelkemnek fájt, de legalább a gyerek elindult. Ez a jelenet 100 méterrel később ismétlődött, majd itthon olyat mondtam az üvöltő gyereknek, amire szintén nem vagyok büszke, hogy ne is lássam, mars a szobájába.
Apa még itt is képes volt fokozni a hangulatot, amikor kértem, hogy fektesse le a nyílvánvalóan fáradt gyermekét inkább az ebédelést szorgalmazta, úgyhogy következett az újabb hiszti.
Jaj, de szép az élet...

Na, az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nemcsak a negatív oldalon tud ez a kis egy méteres 15 kilós kis Tünemény bennem érzelmeket kiváltani, hanem a másik oldalon is. Persze erről már sokat írtam, de imádom minden kitörésével, őrületével, dacával együtt is. De most a másik oldal volt az erősebb:(

ui: Megvan az első fotó a kistesóról:)Majd mellékelem legközelebb.

Családlátogatás

Tegnap itt jártak az óvónénik családlátogatáson, Kati néni és Judit néni. Dorka egy kicsit visszahúzódó volt, aztán feloldódott persze, ahogy szokott.
Csak szeptember 3 hetében kezdjük a beszoktatást, én ennek nagyon örülök, mert lesz a munka befejezése után 2 szabad hetünk együtt, majd beszerezzük az óvodai dolgokat.
Dorka egyébként pénteken jött haza az unokatesóéktól velük együtt, tesómmal együtt maradt a társaság hétvégén is, úgyhogy volt nagy mulatozás.
Csütörtökön már nem bírtuk Dorka nélkül, így meglátogattuk őket, és Robi is megfürödhetett a Balatonban ez évben először és talán utoljára. Jó volt látni, hogy milyen felszabadultan játszik a tesóm gyerekeivel, látszott rajta, hogy élvezi, már rég láttam ilyennek.

Szóval még egy kis munka aztán készülünk az óvodára gőzerővel:):) Ilyen nagy már a lányom. És minél nagyobb annál jobban szeretem:):)

3. év

Drága Kislányom!
Igen, kicsit elkéstem a bejegyzéssel, hiszen már épp a 4 napja taposod a 3. évedet, de legyen most ez megbocsátva:).
Tudod ünnepelünk téged már napok óta, sok-sok teendővel és vendéggel, de ez mindössze csak a bejegyzésem megcsúszását eredményezte, mert szinte minden percben eszembe jutnak a 3 évvel ezelőtti események.
Már 14én arról beszélgettünk apukáddal, hogy hogy kezdődött a mi nagy kalandunk, és hogyan is váltunk családdá egy gyönyörű éjszaka alatt.
Még a mai napig hihetetlen, hogy egy ilyen tökéletes gyerekkel ajándékozott meg minket a jósorsunk, és a jószerencsénk.
Hallok mindenféle szüléstörténeteket, babás kalandokat, és rá kell jönnöm, hogy az én Nagylányom (merthogy már kikéred magadnak, hogy kislány lennél), pont az a gyermek, aki számunkra a legmegfelelőbb, a legszebb, a legjobb, a legokosabb.
Kialakult ízlésed van, folyamatosan formálódik a véleményed bizonyos dolgokról, és igen, már beszélgetünk, vitatkozunk, véleményt cserélünk.
A napokban szóltál apukádnak, hogy cserélje le a pólóját, és vegyen inget, mert szerinted ingben csini, pólóban nem.
Nagyon jól kijövünk mostanában egymással, együtt főzünk, játszunk, olvasunk, és persze van, hogy összeugrunk, de szerencsére egyre jobban tudjuk a kibékülés módjait.
Apukáddal nehezebb a helyzet, ő sok esetben tehetetlenebb a határpróbálgatásaiddal, bár az is igaz, hogy nem könnyíted meg a dolgát, sőt...

Most éppen a Keresztanyuékhoz utaztál, és annyira , de annyira hiányzol, hogy komolyan úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Ölelgetni, puszilgatni, és a közelemben tudni akarlak, közben azt is tudom, hogy szuperül érzed magad, hiszen már nagyon vártad a nyaralást az unokatesókkal.
Szóval ezt az elengedés dolgot, bocs, de még gyakorolnom kell.

Nagyon nagyon szeretlek, nagyon hiányzol, és örülök annak a hatalmas boldogságnak, hogy 3 éve anya lehetek, annak meg különösen, hogy a te anyukád:)
Isten éltessen sokáig Kincsem, nagyon szeretlek.

Csak úgy... 3 éve

Három éve ilyenkor elkészült a rakott krumpli, apa kedvenc étele. Gondoltam megvárom az ebéddel, de valaki odabentről jelezte, hogy valamit akar...Azt hittem éhes, úgyhogy jól belaktunk.
Aztán megjött apa, jóllakott, beszélgettünk, és kiderült, hogy a Drágánk nem enni, hanem megszületni készül.
Annyira jó érzés visszagondolni:):):)

ui: Dorka tegnap: "Anya, te vagy az én Királynőm:)"

Előszülinap

Tegnap megtartottunk Dorka előszülinapi buliját, melyre a baba-barátok (egy része), és az ő szüleik érkeztek. Épp egy éve indult ez a hagyomány közöttünk, Hannus, Máté, Ferkó, Bogi és Dorka közösen is megünneplik a szülinapjukat.
Nagyon jól érezte magát a kis csapat, bár zsúfolt volt a kis lakásunk, és kb 40 fok volt, ez senkit nem akadályozott a jó hangulatban.
Az ajándék a barátok részéről egy baba volt, ami tud enni, sírni, nőni:),és a mérete közelít egy újszülöttéhez, tőlünk pedig jött hozzá a nagyon komoly babakocsi.
Dorka elnevezte a babáját Rodinának, azóta azzal alszik, mesél neki, eteti, és már tegnap is és ma is sétálni vitte őt apukájával. (napközben a kinti hőségnek köszönhetően ki sem dugtuk az orrunkat).
A torta sajnos nem sikerült jól, szedres túrótorta készült, nagyon finom lett, de úgy kellett kikanalazni a tortaformából:):)
Mivel azonban úgyis lesz még pár köszöntés,lesz alkalmam gyakorolni:)
A készülődés elég fárasztó volt,és amikor egy veszekedés után elvonultam a hálóba Dorka utánam jött, és a következő beszélgetés zajlott:
Anya, mi a baj?
Kicsit szomorú vagyok, mert veszekedtünk apával.
(simogatva a vállam) Jól van, semmi baj...Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek. És a Borsókát is nagyon szeretem:)

Hát lehet ez után tovább szomorkodni?:)

Szóval a buli jól sikerült, következő ünnepi nap, a születése pontos napja, amit hármasban töltünk, aztán jönnek a soproni Mamáék, és még kit tudja.....szóval zajlik az élet itt minálunk:):):)

Bölcsis sziporkák

Néhány kis apróság a bölcsiből:)

"Anya a Mikoletta(:)) azt mondta soha többé nem lesz a barátom.
És te hogy érezted magad ekkor?
Háááát, nem jól.
És mit gondoltál mikor ezt mondta?
HMMM, hogy majd anya lesz a barátom, meg apa!"

Bölcsis ballagási vers, persze, hogy bőgtem, amikor elmondta itthon:
"Édesanyám megfogta a kezemet,
Kicsit féltem amikor a bölcsődébe vezetett.
Csodálkoztam mennyi asztal, mennyi szék,
Gyorsan ment el az első nap, gyorsan szaladt el a hét"

2 év 11 hónap

Drága Kislányom!
A nagy nyári forgatagban ismét kicsit ritkásra sikerült az írás, de most igyekszem pótolni.
Sajnos a balatoni nyaralásunk mindhármunk betegsége miatt elmaradt, de pótoltuk egy kis soproni kiruccanással.
Volt bobozás, pápai látogatás a dédiéknél egy kis strandolással összekötve és hasonló érdekes dolgok együtt.
Nagyon nagy szerelemben vagyunk együtt, kedvenc tevékenységed, hogy ölelkezzünk, szerelmezzünk, és ezt én nagyon élvezem. Puszilgatod a kistesódat is a pocakomban, Borsókának hívod, és azt szoktad játszani, hogy néha átköltözik a te pocakodba, akkor én leszek a kislány, te meg az anyuka, és én nézem, hogy rugdal a hasadban:)
Voltunk védőnőnél, aki megmért téged, most vagy 1 méter, és 15 kiló voltál akkor. Minden feladatot kitűnően megoldottál, jót játszottál.

Mostanában apával is sokkal jobban kijöttök, bár néha nagy a huza-vona közöttetek. Próbálgatjátok egymást, hogy kinek erősebb az akarata. Mivel velem több időt töltöttél eddig, ezeket a harcokat, vagy legalábbis egy részét mi már megvívtuk. Gondolom azért még maradt az elkövetkező 50 évre is:)

Ami még nagy öröm számomra az a rengeteg beszélgetés, ami zajlik köztünk, Itt a miért korszak, na nem ez a legjobb:), néha az őrületbe kergetsz vele, de kitaláltam, hogy visszakérdezek, és ez így sokkal izgalmasabb.
Megkapom a te válaszaidat, és jókat nevetünk.

Tegnap azt szeretted volna, hogy Kisvakondot nézhess a telefonomon. Apukádnál ez be szokott jönni, én nem vagyok nagy híve a mesenézésnek, általában mást ajánlok fel, olvasunk, játszunk, stb.
A tegnapi próbálkozásodra azt mondtam, apukádat be tudod fűzni, de engem nem. Erre te: "De befűzlek, csinálok rajtad egy lukat és befűzlek:)"

És elkezdtél Anyunak, Anyucinak, Anyucikának hívni, amitől teljesen elolvadok.

Mindent elmondasz nekem, bár néha mondod egy-két dologra, hogy titok, ilyenkor vagy igyekszem tiszteletben tartani a kérésedet, vagy arról beszélünk, hogy jó-e titkolóznunk egymás előtt.
Múltkor voltál pár napot a Pepe mamánál, és amikor telefonáltunk, mondtad, hogy csokit ettél, A háttérben a mama szólt neked, hogy ezt ne mond el Anyának.
Na ez nekem nagyon rosszul esett. Én is nagyon sok mindent megosztok veled, ami korodnak megfelelő, és ezt látva te is így működsz.
Tudod a mi családunkban, és apáékéban sincs nagy hagyománya a valódi beszélgetéseknek, és engem nagy örömmel tölt el, hogy ezt mégis meg tudjuk valósítani. Úgy szeretném ezt a kincset megőrizni magunknak:)

Mindig megfogadom, hogy gyorsan lejegyzem az aranyköpéseidet, de persze elfelejtem és kiszáll a fejemből, pedig naponta több vicces, aranyos, okos dolgot is mondasz. Na majd próbálkozom:)

Most épp Apával vásároltok, aztán mentek usziba, úgyhogy megyek, összerakom a dolgaidat, kiteregetek, és csinálok nektek fini palacsintát, mire hazaértek az úszásból.

Ja, és az új : Anya, én már nagylány vagyok!

Nagyon szeretlek drága csöpp kicsi Nagylányom, Mindenem vagy, Kincsem, Gyöngyöm:)

2 év 10 hónap

Drága Kislányom!

Tegnap érkeztél haza Palotáról, és már a buszpályaudvaron egymás nyakába csimpaszkodva örültünk egymásnak. Annyira, de annyira szorítottuk egymást, és közben tényleg azt éreztem, hogy soha nem akarlak elengedni.
Tudom, szereted, ha zajlik az élet, ott vagy a mamánál, vagy a keresztanyuéknál, és ők persze mindent megtesznek, hogy a kedvedben járjanak, de nagyon nagyon hiányoztál.
Ma reggel ébredéskor végre a régi műsor ment:):):)Aztán az összebújós ölelkezésünk, aminek során csak úgy szippantom be a finom reggeli babaillatod, simogatom a még alvástól meleg és piros arcocskádat. Egyszerűen imádom ezeket a pillanatokat, és amikor nem így indul a reggelem, akkor a napom is olyan más, olyan hiányos.
De az a lényeg, hogy ma már megadtuk egymás ölelkezős adagját, én dolgozni mentem, te meg épp otthon vagy a mamával, mikor eljöttem épp festegettél, szerintem most ebédelhetsz.
Mire felébredsz a délutáni alvásodból, addigra én is otthon leszek:)

Múlt héten voltam az óvodába, szeptemberben már mehetsz, fenyőfa lesz a jeled, sajnos a cseresznyét másnak adták, lekéstünk:(.

És nem írtam még semmit a múlt heti várgesztesi babaúszó táborunkról sem, ami igazán szuper volt.
Nagyon ügyes vagy, hihetetlen jó érzés volt látni, ahogy úszkáltok apával, ahogy már egyedül beugrálsz, aztán meg a közös pancsolásunk.
Jártunk Tatán is és a várgesztesi várat is megnéztük.

Jövő héten jön hozzád a soproni mama és papa, ők fognak vigyázni rád, amíg mi dolgozunk.

Nagyon nagyon szeretlek drága, és még leírhatom, mert nem tudsz olvasni, hogy a szülinapi babakocsid már ott vár a pincében:)

Olyan jó, hogy vagy, hogy megszülettél, hogy megölelhetlek:)
Rohanok hozzád haza Drága Kincsem!

Kicsit a Tesókáról

Elég kalandosan alakultak az elmúlt napok, és ugyan most már képes vagyok egy ilyen jelzőt használni, azért nagyon megviselt ez az időszak. Kezdődött azzal, hogy a 12. hetes ultrahangon határértéket mértek tarkóredőre, 2.8 mm, aztán másnap hívtak, hogy a kombinált tesztem sem túl jó. Rá egy hétre irány az Istenhegyi, Dr Hajdú Krisztina, UH, Chorion biopszia, görcsök , fekvés, aggodalom, stressz, étvágytalanság, gyerek mamánál...majd pénteken egy telefon, minden ok:):):)::) És még azt is megmondták, hogy fiunk, vagy lányunk lesz, de úgy döntöttük ezt a titkot megtartjuk magunknak:)

Nem kívánom senkinek ezt a pár napot, de túl vagyunk rajta, ez a lényeg.
Dorka mikor hazajött a mamától megpuszilgatta a kistesóját is , nagyon aranyos volt.Imádom.

2 év 9 hónap

Drága Kislányom!
Bár már gyakran kikéred magadnak, és jelzed, hogy te már nagylány vagy, azért jó, ha tudod, te majd 30 év múlva is az én kislánykám leszel.
De igaz, ami igaz, megy az idő, egyre nagyobb, szebb és okosabb leszel. Múlt héten már az óvodába mentünk jelentkezni, jövő héten kiderül, hogy sikeresen-e.
Nagylány vagy valóba sok tekintetben, olyan nagylány, aki imádja az ölelkezős játékunkat, (nekem is a kedvencem)és odajön hozzám és azt mondja babázzunk, ami nálunk azt jelenti: "vegyél az öledbe, úgy, mint mikor kisbaba voltam". És persze, amikor odajössz, hogy "Anya, bujcikázzunk!" attóAl elolvadok:)
És persze a szöveged:) "Anya, büszke vagyok rád, hogy vettél nekem fagyit!" "Anya, köszönöm, hogy jószívű/segítőkész vagy." Öröm ezeket hallani, mert ilyenkor érzem, hogy valóban sikerül átadni neked jó, értékes, pozitív dolgokat.
Aztán, mikor kiabálni kezdesz, vagy erélyesen szólítasz meg, akkor érzem a dolog másik oldalát is, de sebaj, majd alakulunk.
Mostanában ismét nagy imádásban vagyunk, persze apához is ragaszkodsz, de egyelőre élvezem még az apa-lánya szerelmet megelőző időszakot.
Ma készült egy kép a 12 hetes kistesódról, megmutattam neked, nagyon tetszett.
Hallottad, ahogy beszéltem valakivel telefonon az ultrahang eredménnyel kapcsolatos aggodalmaimról, bejöttél, hoztál egy matricát, és ráragasztottad a pocakomra, mondván, hogy meggyógyítod vele Borsókát.
Remélem, mikor megszületik majd, azt a sokkot is sikerül átvészelnünk együtt.

Minden nap elmondom neked mennyire szeretlek, és hogy örülök, hogy megszülettél.
Tegnap este behívtad apát, és azt mondtad neki: Apa, én annyira szeretlek:)
Hát elolvadtunk tőled.
Szóval nagyon szeretnivaló és szeretni tudó kis emberré kezdesz cseperedni, és szerintem ez csodás.
Az érzéseid mélyek, és úgy örülök, hogy gyakorlod azok kifejezését.
Később majd úgyis megtanulhatsz a könyvekből sok-sok okos dolgot, de ezek valahogy nem tanulhatók könyvekből. Csak remélni tudom, hogy megőrzöd ezt a kiváló tulajdonságodat, én mindent megteszek ennek érdekében.
Szóval drága kis-nagylányom nagyon nagyon szeretlek, és nagy boldogság nekem, hogy megszülettél. És tudod épp33 hónappal ezelőtt indultak el a fájások, melyek jelezték, hogy nemsoká anya leszek.
Köszönöm neked:)

Tesókázás

Sajnos a fáradtság, hányiger okán sokminden más mellett kicsi Dorkám naplójában is van némi lemaradásom.
Pedig ő miden nap produkál valami újat. Olyan dolgokat tesz, mond, hogy csak ámulunk.
Egyik nap kapott 3 epret. Mivel hatalmasat kért, kértem mutassa meg melyik a legnagyobb, majd a legkisebb, és simán kiválasztotta.
Mindent megköszön, de olyan dolgokat...pl kér tőlem valamit, odaadom és azt mondja: "Köszönöm anya, hogy jószívű vagy:)"
Egyáltalán nem irigy, bárkivel szívesen megosztja amije van. Én ennek nagyon örülök, bár majd meglátjuk tesó témában ezzel majd hogy állunk.

Múltkori szövege: " A dédipapának nincs foga, vagyis egy foga van. A többit elfújta a szél:)"


Kisbabánk a pocakban már elmúlt 11 hetes, még mindig intenzíven hányingerem van és nagyon fáradékony vagyok tőle.
Másfél hét múlva lesz a 12 hetes ultrahang, kombinált teszt. Lehet, hogy elvisszük magunkkal Dorkát is, de ha akkor nem, akkor a 30.i orvosi vizsgálatra mindenképp, mert megígértem neki, hogy megnézheti Borsókát.

Ma, sok kimaradás után Dorka apukájával úszni ment. Egyelőre csak a régóta fennálló köhögése van meg, ami egyelőre nem javul de legalább nem is romlik. Gondoltunk nem fog ártani az úszás, meglátjuk. Apukája azt mondja, hogy a sok kimaradás ellenére Dorka nagyon ügyes volt, Kati néni vele mutatott meg egy csomó gyakorlatot.

A szép élményeink mellé azért társul néhány nehézség is, Dorkának olyan hisztijei vannak, és olyan kemény az akarata, hogy sokszor elkeserít minket, és sajnos elég türelmesek sem vagyunk vele ilyenkor. Úgy érzem, hogy van, amikor 15ször kérek valamit szépen, és mintha a falnak beszélnék. Megegyezünk pl. a játszin, hogy meddig megy el motorral, úgy tűnik a megállapodást érti, és persze érti is, csak tojik rá magyarul. Már alig merek vele egyedül elmenni, mert nem tudok utána futni.
Akkor a legrosszabb a helyzet, ha már elfárad. Akkor folyamatosan nyávogva beszél, és mindenen képes bömbölni.
Ja, és ismét előfordul néhány bepisilés.
Szóval mintha kissé visszafelé mennénk az időben.

Hétfőn megyünk az óvodába a beiratkozásra, reméljük felveszik Dorkát. Ez sokkal közelebb van, és szerintem nagyon élvezné. Elvileg minden feltétel , de ez akkor biztos már, ha bekerült.

HOLNAP ANYÁK NAPJA, SZÉP NAGYMAMÁS VERSET TANÍTOTTAM NEKI, MAJD REMÉLEM TELEFONON ELMONDJA, A SOPRONI MAMINAK MEG MAJD UTÓLAG:)
Hátha apának eszébe jut....
Imádlak kis-nagylányom!

31-32. hónap

Drága Kislányom!
Nagyon sajnálom, hogy a múlt hónapban elmaradt a szokásos, neked szóló bejegyzés, de néha az életünk, és annak sodrása felülírja a terveket. Szerencsére e mellett sokszor előfordul, hogy az történik, hogy terveink inkább támogatást találnak, mint ahogy most is.
Kis családunk nagyon szerette volna, ha eggyel többen leszünk, és megkaptuk ezt az ajándékot, novemberre születik majd egy kistestvéred:)
Nagyon örülünk neki mindannyian, te sokat simogatod a hasamat, és amióta megnézted a képet, amit kaptam ultrahangon Borsókának hívod őt.
Úgy tűnik nem véletlen, hogy éreztem itt az ideje elbúcsúzni a cicitől, ezt most megerősödött, és a tesókád jövetele is lehetőséget adott róla, hogy erről beszéljünk.Néha a szomorúságod, néha a nagylelkűséged kerekedik felül ilyenkor. Amikor nagylelkű vagy éppen, akkor megbeszéljük, hogy amikor a hasamban voltál, majd az után több, mint 2,5 évvel a cici a te szolgálatodban állt, neked dolgozott:), most már a kistesódnak van rá szüksége. Amikor feljön a hiányérzet kibukik belőled a kreativitás: egyik nap azt mondtad, ha a Borsóka megszületik és nagy lesz, majd te visszabújsz a hasamba, megszületsz és utána nagyon-nagyon sokat fogsz cicizni.
Néha még bele-belkóstolsz a jóba, de azt hiszem már tényleg szép lassan elbúcsúzol a szoptatástól. Azt hiszem ezt sikerült pont olyan szépen megtennünk, mint magát a szoptatást ez alatt a két és fél év alatt.
Egyik este, mikor apukád kivett a kádból átölelted a nyakát és azt mondtad neki: bízom benned!
Apa zavartan kérdezte, mégis mióta, te azt mondtad: "Azért, mert jó vagy nekem!"
Csodálkozásunktól leesett az állnunk, hihetetlen jó élmény volt.
Esténként még mindig Dodó kutya a sláger mese, mindketten nagyon élvezzük a történeteit, és már együtt alakítjuk:)
Most éppen Pepe mamáéknál vagy, kicsit lebetegedtél ismét, ez a köhögés alig akar múlni.
És én a kistesóval a hasamban elég ramatyul érzem magam, rengeteg a hányingerem a fáradtság, gyengeség, és még dolgoznom is kell.
Aminek azonban nagyon örülök, hogy van egy gyönyörű, okos aranyos, kedves, erős akaratú szeretni való nagylányom:) Nagyon szeretlek Kincsem!

Tavasz

Majd két hónap után Dorka ismét bölcsibe ment, és elég volt kerek 2 nap, hogy ismét ne legyen teljesen egészséges. Amikor szerdán mentem érte begyulladt a szeme, diagnózis kötőhártya gyulladás, de én láttam, hogy nem az, valami megsértette a szemét. De mivel a dokinőnk ezt írta a papírra a gondozónő alig akarta bevenni, Másnap már nem mentünk, de mi is történik itthon????Dorka egész nap lázas volt. Aztán délután az apja is teljesen betegen jött haza, és ma már az én torkom is fáj. Hurrrá.
Amúgy Dorkának azóta sincs baja, kicsi köhögések, de egy nap kb 5x, szóval szóra sem érdemes, bár amikor elkezdett most bölcsizni 0 köhögés volt.
Tegnap találkoztunk mi anyukák, gyerekek nélkül. Magdi, Anna, Panka, Anett és én elmentünk gyerekek nélkül, csak úgy együtt beszélgetni. Megvitattuk kinél hogy jött a baba, hogy zajlott a megismerkedés...stb. Nagy öröm volt, hogy nem kellenek közénk gyerekek, hogy tudjunk beszélgetni:):)
Dorka búcsúja: Ha elmész, hogy foglak meg csókolgatni???
Dorka ma is nagyon eleven volt. Elmentünk egy Dínó kiállításra, és egyszerűen meg sem állt, egyáltalán nem hallgatott ránk. Délutánra táncházat terveztem, de mindannyiunk nyugalma érdekében maradunk itthon.
Tegnap is nagyon jó volt vele kettesben, segített panírozni a rántott sajtot. Azt mondta: Anya segítek, mert én segítőkész vagyok. Hogy hogy rak össze ilyen dolgokat, hihetetlen.
Pelenka-téma azóta is tartja magát, nem volt bepisilés az utóbbi héten sem. A cicit még itt-ott kéri, ha látom rajta a valódi vágyat, nem állok ellen, de magam nem kínálom vele.
Húsvétra soproni utat tervezünk megnyújtva kissé a hétvégét, MÁr mindannyian nagyon várjuk.
Szeretlek Kislányom!

Pápá pelus, pápá cici :)

Bizony, bizony ennek is eljött az ideje. Ugye volt már egy próbálkozásunk az éjszakai pelus-fronton, de azt egy betegség fölülírte, de most újra nekivágtunk a "Nagylány vagyok, már nem kell pelenka éjszakára" műsornak. Két hete kezdtük, és eddig 2 bepisi volt, egy délutáni alvásnál (3 órás volt), egy éjszaka. Szerintem ez szuper arány.
Na és ugye a másik ügylet, ami inkább az én ösztönzésemre indult, immár 3 hete, az a cicitől való búcsú.
Már jó ideje igazán nem volt mennyiségi szopizás, inkább csak a rend kedvéért némi megszokásból történő kis közeledés, semmi több.
Én ismét eljutottam oda, hogy borzasztóan nézek ki, kezdjek valamit a kilóimmal, de addig míg Dorka szopott nem akartam újra belekezdeni valamibe.
Így úgy gondoltam, próbáljuk meg a könnyes búcsút. Elmondtam Dorkának, hogy bizony a cicike már 2,5 éve folyamatos munkában van, hogy neki tejet csináljon, így most szeretne pihenni. Ő váltakozott az elfogadás, az értetlenkedés, a belenyugvás között, de úgy tűnt számomra alapvetően nagy trauma nem érte.
Este megvan az összebújás, a mese, és újabban, talán már írtam Dodó kutyával búcsúztatjuk a napot (akinek a gazdája Tusó és Robó).
Egyik este elmondtam Dorkának, hogy bizony nekem is hiányzik a cicizés, akkor elkezdte felhúzni a polóját és azt mondta: GYere Anya, megciciztetlek. Nagyon nevettem.
Pár napja pedig, nem volt túl jó kedve és délután kétségbeesve kérdezte: De miért nem kaphatok...? Akkor adtam neki, és bár úgy gondoltam, most újra minden visszaáll, nem így történt.
Szóval kezdünk távolodni szépen lassan, ez részben jó, részben szívbemarkoló:)
És ha már a távolodás...
Tegnap elutazott a Drágaságom, Petrával és Dáviddal buszra szálltak, hogy Palotán töltsenek pár napot. Mi majd csütörtökön követjük, de igazából már este minden bajom volt, úgy hiányzott. Tudom, persze jó helyen van, ő akart menni és stb, de nagyon szeretem, amikor bemegyek hozzá mielőtt elalszom, és még beiktatunk egy utolsó pisit félálomban. Simogatom a hátacskáját, duruzsolok a fülébe, ő meg mosolyog. Egy Tündér.

És persze a szöveg:
Mostani szavajárása: Ja, azt értem...
Mikor Petráék itt voltak: "Halló, rendőrbácsi, nem fogadok szót:)
Mindent elmagyaráz, egész mondatokban beszél, gyönyörűen fogalmaz.
Imádja a zenét és kiváló táncai vannak, imádja, ha a középpontban lehet, de a produkció elején szívesen bújik mögém, hogy előbb felmérje a közönséget. Mindenkire mosolyog, mindenkihez kedves.

Szóval egy imádnivaló Gyönyörűség és imádjuk is:):):)

Február 2012

Nem mondhatnám, hogy túl aktív voltam mostanában, már ami a naplóírást illeti. Annál aktívabban telnek viszont a hétköznapok. Holnap megyünk Dorkával gégészeti és pulmonológiai vizsgálatra, ahol reményeim szerint végre kiderül, hogy van-e valami szervi oka annak, hogy újra és újra köhögni kezd a Drágám. Jó kis kirándulás lesz Budára.
A napjaink nagy részét az utóbbi időben együtt töltjük, bölcsiben nem volt már február eleje óta, így az sem ritka, hogy egymás agyára megyünk.
Folyamatosan megy a szövegelés, ami nagyon édes és hasonlók, de egy két órán túl mondhatni hajmeresztő. A 100. anyaaa felszólításra már a hajam az égnek áll, és igyekeznem kell, hogy türelmes legyek.
Alapvetően nagyon jól működünk együtt, kivéve, ha én szeretnék valami konkrét dolgot.
Ma pl szerettem volna, ha lemegyünk sétálni a hóesésbe. Dorkának ez az ötlet nagyon tetszett....csak....Amikor a konkrét teendőkre kértem, pl nadrádfelvétel, akkor jött a szokásos:"Jó, anya csak még....megnézem, kiviszem, elolvasom....stb"Így, amikor már éreztem, hogy fél óra készülődés ellenére is van egy újabb csakmééég, akkor úgy döntöttem, hogy leveszem a cipőm, és nem megyünk sehova. Ettől persze Dorka kiakadt, üvöltött, de a kiakadás arra nem sarkallta, hogy öltözni is kezdjen, úgyhogy maradt a passzív elkeseredettség. Én is nagyon szomorú voltam, és így ugye nehéz gyereket vigasztalni. Ő persze jött: "Anya, nem tud megnyugodni a szemem...."Hüppögve, grimaszolva színészkedve jött a nagyjelenet, és hát hogy tudnék ennek ellenállni, megnyugtattam a szemét egy kis simogatással. Nagyon jó érzéke van Dorkának az emberekhez, így felfedezte rajtam a szomorúságot, és megkérdezte, hogy miért vagyok szomorú, elmondtam. Erre ő:"Jaj, Kicsikém, hát az nem jó. Ne legyél szomorú, örülj!"
Szóval így beszélgetünk.

Pár hetes dolog még az életünkben Dodó Kutya mese, akinek gazdája Robó és Tusó. Minden este róla szól az esti mese, az ő napjáról. Mindketten nagyon élvezzük:):):)
A mindennapjaink része lett a zene és a tánc, eléggé mindenevő Dorka, így megy a népzene, a Maszkabál, de a Vad Fruttikért is rajonunk közösen. Jókat bulizunk együtt.
Hétvégén itt voltak Tesómék a gyerekekkel, nagyon jól éreztük magunkat, kér, hogy ilyen ritkán látjuk egymást. Na majd, ha lesz autónk:)
Köszöntős napot tartottunk, együtt megünnepeltük Robi és Kata szülinapját, Tesóm és Dorka névnapját.

(egy kis adathalmaz: Dorka kb 1 méter, 20 foga van, egy sem lyukas:), 14,5 kg, ismeri a színeket, elszámol 10ig, egyedül szedi össze reggel a szükséges ruhadarabjait,egyedül eszik, imádja a krémleveseket, ismét pelenkát kap az alváshoz, de ez már nem tart soká, nappal egyedül pisil, kakil (ha kakil felszólít, hogy anya menj ki:),egyedül mos fogat(a felső hátsóban kicsit segítem)nagyon szeret a konyhában segédkezni, a takarításban a törölgetés a kedvence, de csakis vizes ronggyal, nincs külön alvós állata, de visz magával egyet-egyet mindig, imád cumizni, az alváshoz kettőt kér, de ha elaludt, már nincs a szájában, érdeklik a betűk, felismeri a Dorka betűt, a Fanni betűt, az Eszter betűt, az Anya betűt, nagyon szereti a könyveket, már a hosszabb mesét is szívesen hallgatja, nagy kedvenc a Bogyó és Babóca, nagyon jószívű, megkínál még a számára legfinomabb dolgokból is, imádja a édességet, de nem kap túl sokat, szereti a gyümölcsöket, mandarint narancsot nagyon, szereti nézni a Kisvakond mesét, ... a teljesség igénye nélkül:))

2,5 év :)

Drága Kislányom!
Most ébredtél fel az ebéd utáni alvásodból, és épp az ölemben ülsz, miután kijelentetted, hogy nagy vagy már, és te akarod írni a babanaplód. Nagyon őszintének tűnt a kijelentés, de mégis úgy gondoltam, az írást magamra vállalom. A felébredésed is érdekes volt, azt mondtad nekem : "Anya, nagyon zavar ez az álmodás:)"
Kedvenc időtöltésed mostanában a mesenézés, most is épp azért nyúzol, hogy nézzünk egy vakondos mesét, de nagy sláger mostanában az újra felfedezett diavetítés, és elkezdtünk együtt festeni is.
Sajnos, ami nem túl jó, gyakran elkap valami betegség, a fő a köhögés ami szinte állandóan jelen van, de ezt néha tarkítják egyéb vírusok.
Tegnap apró kis valentin napunk volt itthon, együtt sütöttünk apának tortát, amit jól meg is ettünk hármasban, apától pedig kaptunk egy szép rózsát.
Amúgy a napjainkat leginkább a hangulati ingadozások jellemzik mostanában, én igyekszem türelmes lenni, de persze nem mindig sikerül. Ma konkrétan az ebéd idejére eljutottam oda, hogy sírtam a tehetetlenségtől. Ez persze nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de elkeserített, hogy folyamatosan az ellentét tetted annak amit kértem. Tudom, próbálgatod a határaidat, és hasonló okosságok, de az adott pillanatban ezek az okos gondolatok nem segítenek.
Remélem mikor ráncos öregasszony leszek, apád meg háklis öregember, majd eszedbe jut, hogy bizony mi sem adtuk fel a reményt még ezeken a nehéz napokon sem, és te is előveszed majd meditációs tehetséged, vagy végső esetben egy kupica pálinkát, és nem dugsz majd be minket ez első utadba kerülő szociális otthonba.
Ezeken a nehéz, napokon csak ez a gondolat életet, és segít hozzá, hogy valahogy túléljem:):):)
Na meg persze az a mélyről jövő szeretet amit irántad érzek minden pillanatban, függetlenül attól, hogy épp milyen bosszúságot forralsz ellenem.
Nagyon szeretlek drága 2,5 éves Tündérem.

Pisi-ügy

Mostanában téma továbbra is...Tegnap színházban voltunk, így Eszter vigyázott Dorkára. Mondtam, hogy nyugodtan bízhat a gyermeken, kérdezhet tőle, tudja mit kell csinálni, és mi hol van...stb. Simán ment minden, mire hazaértünk nagy csend és alvás várt minket. Eszterrel jót beszélgettünk, és kiderült,hogy Dorkán nincs pelus. Eszter ugyanis megkérdezte tőle, hogy hol a pelenka, mire ő azt válaszolta, hogy nagylány és már nem kell pelus. Éjjel és hajnalban felébredt pisilni, reggel az ágy száraz és már ma sem kérte a pelenkát.
Amúgy is sokat gondolkodtam, hogy hogyan is kellene ezt kezdeni, de ez a helyzet megoldotta a kérdést. Szóval ilyen nagylányom van.
Biztos lesz pár bepisi meg hasonlók, de ez ezzel jár.
Itt tartunk e témában.
Azt már nem is mondom, hogy nappal, elmenetelkor ez már egyáltalán nem ügy tavaly november óta, a kaki témában meg sokkal régebb óta:):):)

Tegnap készültünk apukája mai szülinapjára tortasütéssel. Megegyeztünk, hogy ez titok és nem áruljuk el. Azt hittem, hogy meglepő módon már cinkosom lehet a 2,5 éves lányom. Nagyon élveztünk mindketten.
Aztán apa belépett az ajtón és Dorka köszönés helyett így fogadta: Apa, sütöttünk neked tortát ott van a szekrényben. Mondom neki, de miben állapodtunk meg kislányom?Erre ő vigyorogva az apjának: Hogy nem mondjuk el mert titok!
Röhögtünk nagyon.
Annyira édes, imádom!

Apró semmiségek :)

Napsütés, kellemes idő...na most elvileg ennek a héten vége szakad, mindenesetre alkalmas helyzet arra, hogy a bacik tenyésszenek, és hogy Dorka ne tudjon kigyógyulni végre a köhögős nyavalyájából. Valahogy sosem tökéletesen egészséges. Most épp keveset köhög, de olyan ijesztő hangon, hogy rémség még hallgatni is.
Várpalotán ugye kiütéses lett, hazahoztuk, még mindig taknyosan, a köhögés még mindig tart, a pöttyök nehezen múlnak, hidegben még mindig foltos az arca.
Holnap megy bölcsibe, most már majd 3 hete nem volt, remélem betegség nélkül megússzuk és nem lesz rosszabbul.
Amúgy a hangulata kiváló, nem érezhető rajta, hogy zavarná a köhögés, sokat emlegeti a bölcsit, beszélgetünk róla és úgy tűnik nekem, nincs ellenére, hogy menjen.
Édes dolgokat mond, most, ha szeretne valamit, azt mondja megígérte. Látszik, hogy megtanulta, hogy amit megígérünk, azt megtartjuk, de ez nála így néz ki: "Anya, megígértem, hogy kapok egy egeres csokit."vagy "Apa, megígértem, hogy nézünk egy Bogyó és Babócát a számítógépen!" Szóval ilyen ígéretei vannak:)
Többeket hallva úgy vélem jól állunk a szobatisztasági dolgokkal is, Dorka soha nem kakil be. pelenka nincs rajta napközben, csak alváshoz. Bepisilés előfordul, néha úgy érzem figyelemfelhívás miatt, néha azért, mert elmerül a játékban. Ezért nincs megszidás, meg ilyesmi, szerintem egy így ok. Most elkezdte mondogatni,hogy nem kér az alváshoz pelust, de azt mondtam neki, ha egy hétig száraz pelussal kel, akkor megpróbáljuk. Ez most ugyanis nem jellemző.
Van néhány szó még, ami aranyosan és viccesen szól a szájából. tökéletes, fantasztikus, rohadt:((ezt tőlem hallotta, bár a többit is talán), a csudába...
Még mindig nagy kedvenc az olvasás, vegyesen most mindent szívesen olvas velünk. Este húzza a lefekvés idejét, amikor elolvasom a könyvét,azt mondja még ő is mesél nekem:) Elalvás előtt Méhes György mesekönyvet olvasunk, azt is mindig várja.
A hajfésülés még mindig nem a nagy kedvenc, bár egy jó ideje Kata-kefe a csodaszer. Ez egy jó kis hajkefe, amilyen a Katuskának is van, aki mint ismeretes nem nyafog, amikor hajat fésülnek neki, vagy ő magának, ezért Kata-kefe nem húz. Ehhez társul az éneklés is, amikor is végig kell énekelni, hogy ki mindenkit is nem húz Kata-kefe. Van, hogy a veszprémieket kell sorolni, van hogy a bölcsiseket:)
Sokat emlegeti a családtagokat is, egyik reggel azt mondta: "Nekem a Csabi bátya a szerelmem, aki Sopronban van!" Gyorsan meg is írtuk Csabinak:)
Szóval, ilyen apróságok történnek velük, amik nekem persze nem azok, hiszen bearanyozzák, vagy néha beárnyékolják a napom. Hihetetlen Dorkázni, csak úgy lenni, utazni a kis hullámvasútjában, néha fékezni, néha sikítani az őrülettől, néha csak úgy engedni, had menjenek a kerekek, arra amerre kell, néha sírni, sokszor örülni és egyszerűen elolvadni, amikor megkérdi a kis masinisztám: "Anya, most boldog vagy?" Igen Kincsem, nagyon!

Rövid beszélgetés délelőtt :)

Anya:Mutasd az orrod, megtörölöm, van benne valami. D: Anya, gusztustalan más orrát piszkálni!:)
Anya: Dorka, emlékszel, tegnap, amikor kiöntötted a vitatigrisedet a szőnyegre, kiabáltam veled. D: Emlékszem. Anya:mérges voltam, ne haragudj, nem akartam kiabálni. D: Akkor megölelgetlek gyere, hogy többet ne legyél mérges:)):)
És közben ölel:):):)