És ez persze így is van, de azt a rajongást, odabújást, egymás kényeztetését, babusgatását, amit mi képesek vagyunk egymással művelni, szóval arra még nem találták ki a megfelelő szót.
Tegnap apukája hamarabb elszabadult, és én az egésznapos takarítás után ennek nagyon örültem, gondoltam Dorka is így lesz ezzel, ha apukája megy érte az óvodába.
Sajnos nem így történt, hazaérve kaptam egy csalódott lányzót a még csalódottam apukájával. Az egyik rám számított, a másik pedig lánya örömére, ami helyett kapott egy félmosolyt és egy "miért nem anya jött értem" mondatot egy kis hisztivel fűszerezve. Itthon aztán vigasztalhattam mindkettőt. (Azért be kell valljam a lelkemnek azért jól esnek a Dorkától érkező hatalmas szeretethullámok, kár, hogy most ez éppen apukája ellenében történt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amit Dorka a legjobban szeret, az az, ha hárman együtt vagyunk:))
Már nagyon várja a tesóját, sokat simogatja, puszilgatja a pocakomat, babázik, és nézegetjük együtt az ő kiskori képeit.
A kórházi csomag már kész, a logisztika leszervezve (aztán majd meglátjuk élesben), már csak a talán 2 hétnél is kevesebb várakozás van hátra.
Izgulunk rendesen, és reméljük hamarosan indulhat a másik babanaplónk:)
Most lassan indulok Dorkáért, tudod Kislányom, hogy újra szerelmezzünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése