Drága Kislányom!
Most ébredtél fel az ebéd utáni alvásodból, és épp az ölemben ülsz,
miután kijelentetted, hogy nagy vagy már, és te akarod írni a
babanaplód. Nagyon őszintének tűnt a kijelentés, de mégis úgy gondoltam,
az írást magamra vállalom. A felébredésed is érdekes volt, azt mondtad
nekem : "Anya, nagyon zavar ez az álmodás:)"
Kedvenc időtöltésed mostanában a mesenézés, most is épp azért nyúzol,
hogy nézzünk egy vakondos mesét, de nagy sláger mostanában az újra
felfedezett diavetítés, és elkezdtünk együtt festeni is.
Sajnos, ami nem túl jó, gyakran elkap valami betegség, a fő a köhögés
ami szinte állandóan jelen van, de ezt néha tarkítják egyéb vírusok.
Tegnap apró kis valentin napunk volt itthon, együtt sütöttünk apának
tortát, amit jól meg is ettünk hármasban, apától pedig kaptunk egy szép
rózsát.
Amúgy a napjainkat leginkább a hangulati ingadozások jellemzik
mostanában, én igyekszem türelmes lenni, de persze nem mindig sikerül.
Ma konkrétan az ebéd idejére eljutottam oda, hogy sírtam a
tehetetlenségtől. Ez persze nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de
elkeserített, hogy folyamatosan az ellentét tetted annak amit kértem.
Tudom, próbálgatod a határaidat, és hasonló okosságok, de az adott
pillanatban ezek az okos gondolatok nem segítenek.
Remélem mikor ráncos öregasszony leszek, apád meg háklis öregember,
majd eszedbe jut, hogy bizony mi sem adtuk fel a reményt még ezeken a
nehéz napokon sem, és te is előveszed majd meditációs tehetséged, vagy
végső esetben egy kupica pálinkát, és nem dugsz majd be minket ez első
utadba kerülő szociális otthonba.
Ezeken a nehéz, napokon csak ez a gondolat életet, és segít hozzá, hogy valahogy túléljem:):):)
Na meg persze az a mélyről jövő szeretet amit irántad érzek minden
pillanatban, függetlenül attól, hogy épp milyen bosszúságot forralsz
ellenem.
Nagyon szeretlek drága 2,5 éves Tündérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése