Bizony, bizony ennek is eljött az ideje. Ugye volt már egy
próbálkozásunk az éjszakai pelus-fronton, de azt egy betegség fölülírte,
de most újra nekivágtunk a "Nagylány vagyok, már nem kell pelenka
éjszakára" műsornak. Két hete kezdtük, és eddig 2 bepisi volt, egy
délutáni alvásnál (3 órás volt), egy éjszaka. Szerintem ez szuper arány.
Na és ugye a másik ügylet, ami inkább az én ösztönzésemre indult, immár 3 hete, az a cicitől való búcsú.
Már jó ideje igazán nem volt mennyiségi szopizás, inkább csak a rend
kedvéért némi megszokásból történő kis közeledés, semmi több.
Én ismét eljutottam oda, hogy borzasztóan nézek ki, kezdjek valamit a
kilóimmal, de addig míg Dorka szopott nem akartam újra belekezdeni
valamibe.
Így úgy gondoltam, próbáljuk meg a könnyes búcsút. Elmondtam Dorkának,
hogy bizony a cicike már 2,5 éve folyamatos munkában van, hogy neki
tejet csináljon, így most szeretne pihenni. Ő váltakozott az elfogadás,
az értetlenkedés, a belenyugvás között, de úgy tűnt számomra alapvetően
nagy trauma nem érte.
Este megvan az összebújás, a mese, és újabban, talán már írtam Dodó
kutyával búcsúztatjuk a napot (akinek a gazdája Tusó és Robó).
Egyik este elmondtam Dorkának, hogy bizony nekem is hiányzik a cicizés,
akkor elkezdte felhúzni a polóját és azt mondta: GYere Anya,
megciciztetlek. Nagyon nevettem.
Pár napja pedig, nem volt túl jó kedve és délután kétségbeesve
kérdezte: De miért nem kaphatok...? Akkor adtam neki, és bár úgy
gondoltam, most újra minden visszaáll, nem így történt.
Szóval kezdünk távolodni szépen lassan, ez részben jó, részben szívbemarkoló:)
És ha már a távolodás...
Tegnap elutazott a Drágaságom, Petrával és Dáviddal buszra szálltak,
hogy Palotán töltsenek pár napot. Mi majd csütörtökön követjük, de
igazából már este minden bajom volt, úgy hiányzott. Tudom, persze jó
helyen van, ő akart menni és stb, de nagyon szeretem, amikor bemegyek
hozzá mielőtt elalszom, és még beiktatunk egy utolsó pisit félálomban.
Simogatom a hátacskáját, duruzsolok a fülébe, ő meg mosolyog. Egy
Tündér.
És persze a szöveg:
Mostani szavajárása: Ja, azt értem...
Mikor Petráék itt voltak: "Halló, rendőrbácsi, nem fogadok szót:)
Mindent elmagyaráz, egész mondatokban beszél, gyönyörűen fogalmaz.
Imádja a zenét és kiváló táncai vannak, imádja, ha a középpontban
lehet, de a produkció elején szívesen bújik mögém, hogy előbb felmérje a
közönséget. Mindenkire mosolyog, mindenkihez kedves.
Szóval egy imádnivaló Gyönyörűség és imádjuk is:):):)
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése