2012. március 12., hétfő

Pápá pelus, pápá cici :)

Bizony, bizony ennek is eljött az ideje. Ugye volt már egy próbálkozásunk az éjszakai pelus-fronton, de azt egy betegség fölülírte, de most újra nekivágtunk a "Nagylány vagyok, már nem kell pelenka éjszakára" műsornak. Két hete kezdtük, és eddig 2 bepisi volt, egy délutáni alvásnál (3 órás volt), egy éjszaka. Szerintem ez szuper arány.
Na és ugye a másik ügylet, ami inkább az én ösztönzésemre indult, immár 3 hete, az a cicitől való búcsú.
Már jó ideje igazán nem volt mennyiségi szopizás, inkább csak a rend kedvéért némi megszokásból történő kis közeledés, semmi több.
Én ismét eljutottam oda, hogy borzasztóan nézek ki, kezdjek valamit a kilóimmal, de addig míg Dorka szopott nem akartam újra belekezdeni valamibe.
Így úgy gondoltam, próbáljuk meg a könnyes búcsút. Elmondtam Dorkának, hogy bizony a cicike már 2,5 éve folyamatos munkában van, hogy neki tejet csináljon, így most szeretne pihenni. Ő váltakozott az elfogadás, az értetlenkedés, a belenyugvás között, de úgy tűnt számomra alapvetően nagy trauma nem érte.
Este megvan az összebújás, a mese, és újabban, talán már írtam Dodó kutyával búcsúztatjuk a napot (akinek a gazdája Tusó és Robó).
Egyik este elmondtam Dorkának, hogy bizony nekem is hiányzik a cicizés, akkor elkezdte felhúzni a polóját és azt mondta: GYere Anya, megciciztetlek. Nagyon nevettem.
Pár napja pedig, nem volt túl jó kedve és délután kétségbeesve kérdezte: De miért nem kaphatok...? Akkor adtam neki, és bár úgy gondoltam, most újra minden visszaáll, nem így történt.
Szóval kezdünk távolodni szépen lassan, ez részben jó, részben szívbemarkoló:)
És ha már a távolodás...
Tegnap elutazott a Drágaságom, Petrával és Dáviddal buszra szálltak, hogy Palotán töltsenek pár napot. Mi majd csütörtökön követjük, de igazából már este minden bajom volt, úgy hiányzott. Tudom, persze jó helyen van, ő akart menni és stb, de nagyon szeretem, amikor bemegyek hozzá mielőtt elalszom, és még beiktatunk egy utolsó pisit félálomban. Simogatom a hátacskáját, duruzsolok a fülébe, ő meg mosolyog. Egy Tündér.

És persze a szöveg:
Mostani szavajárása: Ja, azt értem...
Mikor Petráék itt voltak: "Halló, rendőrbácsi, nem fogadok szót:)
Mindent elmagyaráz, egész mondatokban beszél, gyönyörűen fogalmaz.
Imádja a zenét és kiváló táncai vannak, imádja, ha a középpontban lehet, de a produkció elején szívesen bújik mögém, hogy előbb felmérje a közönséget. Mindenkire mosolyog, mindenkihez kedves.

Szóval egy imádnivaló Gyönyörűség és imádjuk is:):):)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése