Február 2012

Nem mondhatnám, hogy túl aktív voltam mostanában, már ami a naplóírást illeti. Annál aktívabban telnek viszont a hétköznapok. Holnap megyünk Dorkával gégészeti és pulmonológiai vizsgálatra, ahol reményeim szerint végre kiderül, hogy van-e valami szervi oka annak, hogy újra és újra köhögni kezd a Drágám. Jó kis kirándulás lesz Budára.
A napjaink nagy részét az utóbbi időben együtt töltjük, bölcsiben nem volt már február eleje óta, így az sem ritka, hogy egymás agyára megyünk.
Folyamatosan megy a szövegelés, ami nagyon édes és hasonlók, de egy két órán túl mondhatni hajmeresztő. A 100. anyaaa felszólításra már a hajam az égnek áll, és igyekeznem kell, hogy türelmes legyek.
Alapvetően nagyon jól működünk együtt, kivéve, ha én szeretnék valami konkrét dolgot.
Ma pl szerettem volna, ha lemegyünk sétálni a hóesésbe. Dorkának ez az ötlet nagyon tetszett....csak....Amikor a konkrét teendőkre kértem, pl nadrádfelvétel, akkor jött a szokásos:"Jó, anya csak még....megnézem, kiviszem, elolvasom....stb"Így, amikor már éreztem, hogy fél óra készülődés ellenére is van egy újabb csakmééég, akkor úgy döntöttem, hogy leveszem a cipőm, és nem megyünk sehova. Ettől persze Dorka kiakadt, üvöltött, de a kiakadás arra nem sarkallta, hogy öltözni is kezdjen, úgyhogy maradt a passzív elkeseredettség. Én is nagyon szomorú voltam, és így ugye nehéz gyereket vigasztalni. Ő persze jött: "Anya, nem tud megnyugodni a szemem...."Hüppögve, grimaszolva színészkedve jött a nagyjelenet, és hát hogy tudnék ennek ellenállni, megnyugtattam a szemét egy kis simogatással. Nagyon jó érzéke van Dorkának az emberekhez, így felfedezte rajtam a szomorúságot, és megkérdezte, hogy miért vagyok szomorú, elmondtam. Erre ő:"Jaj, Kicsikém, hát az nem jó. Ne legyél szomorú, örülj!"
Szóval így beszélgetünk.

Pár hetes dolog még az életünkben Dodó Kutya mese, akinek gazdája Robó és Tusó. Minden este róla szól az esti mese, az ő napjáról. Mindketten nagyon élvezzük:):):)
A mindennapjaink része lett a zene és a tánc, eléggé mindenevő Dorka, így megy a népzene, a Maszkabál, de a Vad Fruttikért is rajonunk közösen. Jókat bulizunk együtt.
Hétvégén itt voltak Tesómék a gyerekekkel, nagyon jól éreztük magunkat, kér, hogy ilyen ritkán látjuk egymást. Na majd, ha lesz autónk:)
Köszöntős napot tartottunk, együtt megünnepeltük Robi és Kata szülinapját, Tesóm és Dorka névnapját.

(egy kis adathalmaz: Dorka kb 1 méter, 20 foga van, egy sem lyukas:), 14,5 kg, ismeri a színeket, elszámol 10ig, egyedül szedi össze reggel a szükséges ruhadarabjait,egyedül eszik, imádja a krémleveseket, ismét pelenkát kap az alváshoz, de ez már nem tart soká, nappal egyedül pisil, kakil (ha kakil felszólít, hogy anya menj ki:),egyedül mos fogat(a felső hátsóban kicsit segítem)nagyon szeret a konyhában segédkezni, a takarításban a törölgetés a kedvence, de csakis vizes ronggyal, nincs külön alvós állata, de visz magával egyet-egyet mindig, imád cumizni, az alváshoz kettőt kér, de ha elaludt, már nincs a szájában, érdeklik a betűk, felismeri a Dorka betűt, a Fanni betűt, az Eszter betűt, az Anya betűt, nagyon szereti a könyveket, már a hosszabb mesét is szívesen hallgatja, nagy kedvenc a Bogyó és Babóca, nagyon jószívű, megkínál még a számára legfinomabb dolgokból is, imádja a édességet, de nem kap túl sokat, szereti a gyümölcsöket, mandarint narancsot nagyon, szereti nézni a Kisvakond mesét, ... a teljesség igénye nélkül:))