Drága Kislányom!
Ismét pár nap késéssel jutottam oda, hogy kicsit koncentráljak arra,
hogy írjak, hogy összeszedjem a gondolataimat, és azokat meg is tudjam
osztani.
Igen, lehet, hogy nem szép, de az őszinte igazság mégis az, hogy most,
sokkal inkább figyelek a kistesódra, aki még a hasamban van, és sokkal
inkább a szülés, születés körül járnak a gondolataim. Sajnos kevésbé
van türelmem hozzád is, és a mindennapi teendők, az óvodázás, az
orvoshoz járkálás, az itthoni feladatok szinte minden erőmet felidézik.
Ilyenkor nagy energiába kerül, hogy úgy figyeljek rád, ahogy igazán megérdemled.
Félek egy kicsit, hogy mi lesz, ha a baba megszületik, hiszen az még
fárasztóbb időszak lesz, de csak bizakodni tudok, hogy ezt valahogy
megoldjuk majd.
Sok bennem a szorongás, hogy fognak zajlani az események, mindenki
egészségesen túl lesz-e a szülésen, hogy fogadod majd a
kistesódad....szóval ilyen gondolatok cikáznak bennem.
Közben te éled persze a mindennapjaidat, igényled apukádat, anyukádat, akik most egy kicsit szétszórtak:).
De szerencsére a te egészséges kis lelked úgy tűnik, hogy ezt is nagyon jól bírja.
Néha odajössz csak úgy megölelni, adni egy puszit, simogatni a pocakomat, szóval tenni egy-egy kedves gesztust.
Nagyon ragaszkodsz, mintha te is éreznéd már, hogy hamarosan az életed
egy komoly osztozkodásról fog szólni. Sokat gondolkodom rajta,hogy
hogyan tudjuk majd neked ezt megkönnyíteni, de mindig arra lyukadok ki a
végén, hogy majd az adott helyzeteket kell valahogy közösen megoldani.
Te is ez alatt a 3év 3 hónap alatt arra mindenképp megtanítottál, hogy
az akaratom, a kívánságaim, mindenképpen csak egy szavazatot képviselnek
a családi életünkben, és a kistesód is nap, mint nap erre tanít. Nagy
tanulás számomra, hogy igen, vannak dolgok, amelyek esetében az, hogy én
mit akarok, az tényleg mellékes, mert nem rajtam múlik. Nehéz ezeket a
dolgokat elengednem, de látnom kell pl, hogy hiába szeretném már, hogy a
kistesód megszülessen, én ebben a nagy gépezetben csak egy kis
alkatrész vagyok.
És így érzek akkor is, amikor rád nézek, megcsodálom egy-egy vonásodat,
mozdulatodat, mondatodat, viccedet, és csak ámulok, hogy, hogy is lehet
ilyen tökéletes egy ilyen kis emberke. A másik pillanatban meg persze
halálra bosszant egy-egy őrületed, és jó kis hisztid, amiben éppen a
földhöz csapod magad a bolt közepén, vagy teljes erőből beleordítasz a
fülembe. Ilyenkor csak gondolkodom, hogy mi az, ami az én részem a
történetben. Néha rájövök, néha nem, néha csak tippelek, és néha
próbálom elfogadni minden porcikámmal, hogy egy teljesen önálló emberke
vagy, önálló akarattal, érzelmekkel, indulatokkal, amiket tiszteletben
kell tartanunk úgy, hogy számodra is megtanítsuk tiszteletben tartani a
mi hasonló érzelmeinket.
Szóval egy komoly egyensúly-játékot játszunk nap, mint nap, ami kétes
kis egyensúlyba napokon belül megérkezik egy 4. szereplő, aki sejtésem
szerint fenekestül fogja felforgatni, azt amit már felépítettünk.
De én bízom benned, a bölcsességedben, a szeretetedben, hogy segíteni
fogjuk ebben egymást. És persze nagyon nagyon szeretlek Drágám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése