3. év

Drága Kislányom!
Igen, kicsit elkéstem a bejegyzéssel, hiszen már épp a 4 napja taposod a 3. évedet, de legyen most ez megbocsátva:).
Tudod ünnepelünk téged már napok óta, sok-sok teendővel és vendéggel, de ez mindössze csak a bejegyzésem megcsúszását eredményezte, mert szinte minden percben eszembe jutnak a 3 évvel ezelőtti események.
Már 14én arról beszélgettünk apukáddal, hogy hogy kezdődött a mi nagy kalandunk, és hogyan is váltunk családdá egy gyönyörű éjszaka alatt.
Még a mai napig hihetetlen, hogy egy ilyen tökéletes gyerekkel ajándékozott meg minket a jósorsunk, és a jószerencsénk.
Hallok mindenféle szüléstörténeteket, babás kalandokat, és rá kell jönnöm, hogy az én Nagylányom (merthogy már kikéred magadnak, hogy kislány lennél), pont az a gyermek, aki számunkra a legmegfelelőbb, a legszebb, a legjobb, a legokosabb.
Kialakult ízlésed van, folyamatosan formálódik a véleményed bizonyos dolgokról, és igen, már beszélgetünk, vitatkozunk, véleményt cserélünk.
A napokban szóltál apukádnak, hogy cserélje le a pólóját, és vegyen inget, mert szerinted ingben csini, pólóban nem.
Nagyon jól kijövünk mostanában egymással, együtt főzünk, játszunk, olvasunk, és persze van, hogy összeugrunk, de szerencsére egyre jobban tudjuk a kibékülés módjait.
Apukáddal nehezebb a helyzet, ő sok esetben tehetetlenebb a határpróbálgatásaiddal, bár az is igaz, hogy nem könnyíted meg a dolgát, sőt...

Most éppen a Keresztanyuékhoz utaztál, és annyira , de annyira hiányzol, hogy komolyan úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Ölelgetni, puszilgatni, és a közelemben tudni akarlak, közben azt is tudom, hogy szuperül érzed magad, hiszen már nagyon vártad a nyaralást az unokatesókkal.
Szóval ezt az elengedés dolgot, bocs, de még gyakorolnom kell.

Nagyon nagyon szeretlek, nagyon hiányzol, és örülök annak a hatalmas boldogságnak, hogy 3 éve anya lehetek, annak meg különösen, hogy a te anyukád:)
Isten éltessen sokáig Kincsem, nagyon szeretlek.