Akarat

Drága Kislányom!
Olyan tulajdonságoddal szembesülök nap, mint nap, aminek majd felnőtt éveidben nagyon nagy hasznát fogod venni, ugyanakkor most eléggé megnehezíti a napjainkat. Nagyon, de nagyon erős akarat szorult beléd, és sajnos én ezt nem kezelem túl jól. Vagyis nem tudom, hogy hogy kellene igazán kezelni, csak a tehetetlenséget érzem. Tehetetlenségemben pedig azt csinálom amit te (csak ugye ez a te életkorodat tekintve érthető) üvöltök. Nem tudom, hogy mit kezdeni ezzel, hogyan szerezzek nagyobb türelmet, de mikor egyéb helyszínein az életemnek sem klappolnak a dolgok, akkor még nehezebb.
Szóval vannak a szeretetteljes napok mellett vannak ilyen napok is. Mindezt azért írom le, mert azt szeretném, hogy tudd, közösen megküzdünk ezzel a helyzettel, és ha pár év múlva eszedbe jutna ez, akkor használd az akaratod, a kitartásod, találd meg, hogy meddig kitartás és honnan makacsság, és gondolj mindig arra, ha elbizonytalanodnál, hogy benned van ez, és már ennyi idősen is megharcoltad a magad harcait.
Nagyon szeretlek!