Kuka, béka, autó, duda - hogy miért pont ezek, fogalmam sincs, aztán a
szokványosak: anya, apa, papa, mama, baba, pápá, iszi, enni, aztán a
részlegesek: ku (tya), tu(mi), szi(a), kö(nyv) o(lvas), já(tszik),
.....és ezer meg ezer egy és két betűs, számomra 95%ban érthető szó,
kifejezés, amit Dorka használ. Szinte folyamatosan, beszél, jelel,
magyaráz, ért és értetni akar. Persze a megértése figyelmet igényel
általában, de nekem már elég jól megy ez az odafigyelés. Úgy vagyok
valahogy, mint ő: értem, értem mit akar, de nem mindig akarom érteni, és
nem mindig akarom csinálni. (Hát igen, a zord anya, aki mégsem áldozza
fel egész életét, pfúúúúj:))
Azt is észrevettem, hogy apukáját, mamáit külön kell figyelmeztetnem,
hogy nézzenek rá Dorkáre, próbálják megérteni mit szeretne, higyjék,
hogy akar valamit és közöl valamit, bízzanak abban, hogy meg tudja
értetni magát, ők pedig meg tudják őt érteni. Be kellene látniuk, hogy
már közel sem egy gügyögő kisbabáról van szó, henem egy okos, értelmes
kisgyerekről, aki szeretné megismerni a világot és megismertetni velünk
az ő világát. Egy kis emberről aki mindent ért, és nekünk felnőtteknek
MÉG mindent elhisz. Ezért haragszom arra, és szólok is érte, amikor azt
mondják a gyermekemnek, hogy rossz, buta, nem tudja, ügyetlen és egyéb
válogatott rossz tulajdonságok, Nem akarom, hogy ezeket elfogadja és
gondolja magáról, hogy aztán valóban azzá váljon, csak azért, hogy
megfeleljen annak aki a jelzőt ráaggatta.
Nagy a felelősségünk, és minél inkább kinyílik kis családunk burka,
annál jobban érzem ennek a súlyát. Már nem csak arra kell figyelnem én
mit mondok, hogy mondom, hogy viselkedem bizonyos helyzetekben, hanem
arra i, hogy a számunkra más fontos személyek mit tesznek.
Apukája szerint az is jó a gyermeknek, ha megtapasztal sokféle felnőtt viselkedést, mert ezekből tanulni tud.
De azért annak nagyon örülnék, ha az apukája többször is elgondolkodna
azon, hogy ő mit tart jó útnak, mit gondol ezekről, milyen érzéseket
vált ki belőle ahogy látja nyiladozni gyermekünk értelmét.
De erre úgy tűnik még várnom kell......
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2011. január 23., vasárnap
2011. január 14., péntek
17. hónap függőség :)
Drága Kislányom!
Holnap leszel 17 hónapos, 17 hónappal ilyenkor már elkezdődött a közös munkánk annak érdekében kibújj a világra. Akkor még nem gondoltam, hogy egy olyan eseményben lesz részem, melynek "eredménye" egyszeri pillantás után életre szóló függőséget okoz:):)
Azóta ugyanis nem tudom elképzelni nélküled az életem. Biztos eljön az idő, amikor majd le kell szokjak rólad, e most, ebben a pillanatban ezt el sem tudom képzelni.
Tegnap szó szerint elvonási tüneteim voltam a következők miatt: Pepe mama eljöttt hozzánk szerdán, így amikor mentem a Gyerekházba dolgozni, nem vittelek magammal, sőt, mikor elmentem még aludtál. Hazafelé el kellett még mennem a boltba, mire hazaértem aludtál. Aztán délután egy csoportra kellett mennem (vagyis nem kellett, csak szerettem volna részt venni egy önismereti csoportban), még épp, hogy felébredtél, kb 5 percet együtt voltunk, aztán indultam. Azt hittem az esti fürdésre itt leszek,de kiderült, hogy csak fél10re érek haza, így egész nap azt az 5 perecet töltöttük együtt.
Mikor hazajöttem fizikai tüneteit éreztem a hiányodnak. El is döntöttem, hogy együtt alszunk, és mielőtt aludni tértem felnyaláboltalak, átvittelek az ágyunkba, átöleltelek, és úgy aludtunk. Nem bírtam volna ki, hogy ne ezt tegyem.
Sokat forgolódtál éjjel, mintha te is meg akarnál bizonyosodni róla folyamatosan, hogy ott vagyok, majd reggel 7kor jött a szokásos duruszolásod: "cicicicicicici":):):).
Szóval lényeg a lényeg, nagyon hiányoztál nekem. Így a ma délutánt teljesen neked adtam, sikerült nagyon türelmesnek lennem, legalább millió puszit adtam és kaptam, szóval nagy szeret-hullámok voltak. Nagyon jó volt.
Na és most nézzük egy kicsit mit is tudsz te kis 17 hónaposom!
Nem mész, hanem szaladsz, felmászol mindenre, az asztal teteje a kedvenced, akadály nincs előtted. Zenére szereted rázni a hátsódat, de sokáig nem köt le, ha a cd szól, inkább az én "gyönyörű" hangomat szereted.(Bocs, és remélem nem ér e miatt maradandó károsodás, de nagyon sokat énekelek neked).
Ha előveszed a kedvenc mondókás könyveidet (Kerekítő 1-2), már minden oldalról tudod, hogy az adott mondókához milyen játék tartozik és elkezded mutogatni. Imádod a lovacskázós, höcögtetős, rázogatós játékokat, általában csuklásig kacagsz ilyenkor.
A beszéded nagyon gyorsan fejlődik, és azt hiszem az én megértésesem is már ami a beszédedet illeti. Jó kis nyelvet alakítottál ki, amiben főszerepet általában a szavak első szótagja kap.
Apa megtanított neked egy két mássalhangzót tartalmazó szót, ez a béka. Nagyon vicces amikor mondod, mert a békát szándékozván megjelenteni ugrasz is egyet közben.
Sok jelet is ismersz, bár mostanában nem gyarapítottuk a jelkészletedet, valahogy ez most kimaradt. Remélem majd a soproni Mami amikor jön jelel veled sokat, és tanít neked újakat.
Hihetetlen jó a humorod, a jelekkel is játszol, úgy csinálsz mintha jelenél valamit, amikor megkérdezem, hogy az mit jelent, huncutul és nagyokat vigyorogsz, szóval ezzel folyamatosan beugratsz.
Imádsz eldugdosni dolgokat, majd aokat elővarázsolni, de nagyon szeretsz megkeresni és megtalálni egyéb, általam nem talált holmikat, ilyenkor nagy az örömed, hogy milyen ügyes voltál.
Nagyon jókat eszel, mindent megeszel, nagyon szereted a narancsot, a mandarint, a karfiolt, brokkolit, karalábét, répát, zellert, húslevest, karfiollevest. Szereted üresen csipegetni a kukoricapelyhet, a kölesgolyót, ezek tányérba pakolgatása pár percig le is köt.
Nagyon szereted a Túró Rudit, óriást szoktál kapni, de a csokit lehámozzuk róla. Szeretnék vigyázni a fogaidra és az egészségedre. Jut eszembe fogak, reggel szépen mosod velem együtt a fogadat, apa esti menetrendjébe is igyekszünk beiktatni a fogmosásodat, egyelőre nem sok sikerrel. Most bújik a bal felső szemfogad, ha kint lesz, az lesz a 13.
Nem tudom, hogy hány centi vagy és milyen nehéz, csak azt tudom, hogy gyönyörű vagy, imádnivalóan kedves, humoros, jószívű, segítőkész, akaratos, kitartó, szeretnivaló. Az én kis Gyönyörűségem vagy, nagyon nagyon szeretlek kislányom, a legjobb dolog vagy az egész Világon:):):)
Holnap leszel 17 hónapos, 17 hónappal ilyenkor már elkezdődött a közös munkánk annak érdekében kibújj a világra. Akkor még nem gondoltam, hogy egy olyan eseményben lesz részem, melynek "eredménye" egyszeri pillantás után életre szóló függőséget okoz:):)
Azóta ugyanis nem tudom elképzelni nélküled az életem. Biztos eljön az idő, amikor majd le kell szokjak rólad, e most, ebben a pillanatban ezt el sem tudom képzelni.
Tegnap szó szerint elvonási tüneteim voltam a következők miatt: Pepe mama eljöttt hozzánk szerdán, így amikor mentem a Gyerekházba dolgozni, nem vittelek magammal, sőt, mikor elmentem még aludtál. Hazafelé el kellett még mennem a boltba, mire hazaértem aludtál. Aztán délután egy csoportra kellett mennem (vagyis nem kellett, csak szerettem volna részt venni egy önismereti csoportban), még épp, hogy felébredtél, kb 5 percet együtt voltunk, aztán indultam. Azt hittem az esti fürdésre itt leszek,de kiderült, hogy csak fél10re érek haza, így egész nap azt az 5 perecet töltöttük együtt.
Mikor hazajöttem fizikai tüneteit éreztem a hiányodnak. El is döntöttem, hogy együtt alszunk, és mielőtt aludni tértem felnyaláboltalak, átvittelek az ágyunkba, átöleltelek, és úgy aludtunk. Nem bírtam volna ki, hogy ne ezt tegyem.
Sokat forgolódtál éjjel, mintha te is meg akarnál bizonyosodni róla folyamatosan, hogy ott vagyok, majd reggel 7kor jött a szokásos duruszolásod: "cicicicicicici":):):).
Szóval lényeg a lényeg, nagyon hiányoztál nekem. Így a ma délutánt teljesen neked adtam, sikerült nagyon türelmesnek lennem, legalább millió puszit adtam és kaptam, szóval nagy szeret-hullámok voltak. Nagyon jó volt.
Na és most nézzük egy kicsit mit is tudsz te kis 17 hónaposom!
Nem mész, hanem szaladsz, felmászol mindenre, az asztal teteje a kedvenced, akadály nincs előtted. Zenére szereted rázni a hátsódat, de sokáig nem köt le, ha a cd szól, inkább az én "gyönyörű" hangomat szereted.(Bocs, és remélem nem ér e miatt maradandó károsodás, de nagyon sokat énekelek neked).
Ha előveszed a kedvenc mondókás könyveidet (Kerekítő 1-2), már minden oldalról tudod, hogy az adott mondókához milyen játék tartozik és elkezded mutogatni. Imádod a lovacskázós, höcögtetős, rázogatós játékokat, általában csuklásig kacagsz ilyenkor.
A beszéded nagyon gyorsan fejlődik, és azt hiszem az én megértésesem is már ami a beszédedet illeti. Jó kis nyelvet alakítottál ki, amiben főszerepet általában a szavak első szótagja kap.
Apa megtanított neked egy két mássalhangzót tartalmazó szót, ez a béka. Nagyon vicces amikor mondod, mert a békát szándékozván megjelenteni ugrasz is egyet közben.
Sok jelet is ismersz, bár mostanában nem gyarapítottuk a jelkészletedet, valahogy ez most kimaradt. Remélem majd a soproni Mami amikor jön jelel veled sokat, és tanít neked újakat.
Hihetetlen jó a humorod, a jelekkel is játszol, úgy csinálsz mintha jelenél valamit, amikor megkérdezem, hogy az mit jelent, huncutul és nagyokat vigyorogsz, szóval ezzel folyamatosan beugratsz.
Imádsz eldugdosni dolgokat, majd aokat elővarázsolni, de nagyon szeretsz megkeresni és megtalálni egyéb, általam nem talált holmikat, ilyenkor nagy az örömed, hogy milyen ügyes voltál.
Nagyon jókat eszel, mindent megeszel, nagyon szereted a narancsot, a mandarint, a karfiolt, brokkolit, karalábét, répát, zellert, húslevest, karfiollevest. Szereted üresen csipegetni a kukoricapelyhet, a kölesgolyót, ezek tányérba pakolgatása pár percig le is köt.
Nagyon szereted a Túró Rudit, óriást szoktál kapni, de a csokit lehámozzuk róla. Szeretnék vigyázni a fogaidra és az egészségedre. Jut eszembe fogak, reggel szépen mosod velem együtt a fogadat, apa esti menetrendjébe is igyekszünk beiktatni a fogmosásodat, egyelőre nem sok sikerrel. Most bújik a bal felső szemfogad, ha kint lesz, az lesz a 13.
Nem tudom, hogy hány centi vagy és milyen nehéz, csak azt tudom, hogy gyönyörű vagy, imádnivalóan kedves, humoros, jószívű, segítőkész, akaratos, kitartó, szeretnivaló. Az én kis Gyönyörűségem vagy, nagyon nagyon szeretlek kislányom, a legjobb dolog vagy az egész Világon:):):)
2011. január 8., szombat
Akarat
Drága Kislányom!
Olyan tulajdonságoddal szembesülök nap, mint nap, aminek majd felnőtt éveidben nagyon nagy hasznát fogod venni, ugyanakkor most eléggé megnehezíti a napjainkat. Nagyon, de nagyon erős akarat szorult beléd, és sajnos én ezt nem kezelem túl jól. Vagyis nem tudom, hogy hogy kellene igazán kezelni, csak a tehetetlenséget érzem. Tehetetlenségemben pedig azt csinálom amit te (csak ugye ez a te életkorodat tekintve érthető) üvöltök. Nem tudom, hogy mit kezdeni ezzel, hogyan szerezzek nagyobb türelmet, de mikor egyéb helyszínein az életemnek sem klappolnak a dolgok, akkor még nehezebb.
Szóval vannak a szeretetteljes napok mellett vannak ilyen napok is. Mindezt azért írom le, mert azt szeretném, hogy tudd, közösen megküzdünk ezzel a helyzettel, és ha pár év múlva eszedbe jutna ez, akkor használd az akaratod, a kitartásod, találd meg, hogy meddig kitartás és honnan makacsság, és gondolj mindig arra, ha elbizonytalanodnál, hogy benned van ez, és már ennyi idősen is megharcoltad a magad harcait.
Nagyon szeretlek!
Olyan tulajdonságoddal szembesülök nap, mint nap, aminek majd felnőtt éveidben nagyon nagy hasznát fogod venni, ugyanakkor most eléggé megnehezíti a napjainkat. Nagyon, de nagyon erős akarat szorult beléd, és sajnos én ezt nem kezelem túl jól. Vagyis nem tudom, hogy hogy kellene igazán kezelni, csak a tehetetlenséget érzem. Tehetetlenségemben pedig azt csinálom amit te (csak ugye ez a te életkorodat tekintve érthető) üvöltök. Nem tudom, hogy mit kezdeni ezzel, hogyan szerezzek nagyobb türelmet, de mikor egyéb helyszínein az életemnek sem klappolnak a dolgok, akkor még nehezebb.
Szóval vannak a szeretetteljes napok mellett vannak ilyen napok is. Mindezt azért írom le, mert azt szeretném, hogy tudd, közösen megküzdünk ezzel a helyzettel, és ha pár év múlva eszedbe jutna ez, akkor használd az akaratod, a kitartásod, találd meg, hogy meddig kitartás és honnan makacsság, és gondolj mindig arra, ha elbizonytalanodnál, hogy benned van ez, és már ennyi idősen is megharcoltad a magad harcait.
Nagyon szeretlek!
2011. január 5., szerda
Hétköznap... ünnepek után
Tegnap Dorkával szó szerint egymás idegeire mentünk. Hogy az érzés
kölcsönös volt, abból is kiderült, hogy este végül apukájával aludt el,
miután kijöttem a szobájából, és azt mondtam, most már a nyervogásától
kitépem a hajam szálanként. Szóval nem ez volt közös életünk legszebb
napja, de mit csináljunk, ilyen is van. Szeretem, imádom, de néha
annyira nem vagyunk összhangban, hogy kínlódunk együtt. Persze azt is
tudom, hogy az én felelősségem nagyobb a tekintetben, hogy egy-egy ilyen
helyzet, hogy alakul, de most nem sikerült ezt jó felé fordítani.
Valahogy annyira vágytam egy kis egyedüllétre. Tudom ugyan, hogy ez még
jó darabig vágyakozás tárgya marad, de azért ez feljött bennem. Azt is
tudom, ha egyedül vagyok, akkor meg nagyon hiányzik kis Popácskám,
szóval ördögi kör, hiába ilyen a szerelem.
Sőt, lehet nem is egyedüllétre vágytam, csak egy nyugalmas napra a férjemmel itthon, gyereksírás nélkül, beszélgetéssel, vagy esetleg egy baráti összejövetelre, ahol felnőtt emberek felnőttes dolgokról diskurálnak, isznak egy pohár bort, esetleg táncolnak, játszanak....szóval ilyen vágyak törnek rám néha, és persze pont akkor amikor a kicsi lányom teljesen természetesen mást sem akar, mint az ölembe kuporodva "mindegymitcsakegyüttcsináljuk"-ot játszani.
Aztán este végiggondoltam a napot, és elhatároztam ismét, hogy türelmesebb leszek vele és magammal is, nem kiabálok, nem hangoskodok, szem előtt tartom az igényeit, kívánságait....bárcsak velem is ezt tenné valaki:):):)De hátha....
Imádlak Kincse(i)m, még ha morgok is néha, nem tudnám elképzelni az életem nélküle(tek)d....
Sőt, lehet nem is egyedüllétre vágytam, csak egy nyugalmas napra a férjemmel itthon, gyereksírás nélkül, beszélgetéssel, vagy esetleg egy baráti összejövetelre, ahol felnőtt emberek felnőttes dolgokról diskurálnak, isznak egy pohár bort, esetleg táncolnak, játszanak....szóval ilyen vágyak törnek rám néha, és persze pont akkor amikor a kicsi lányom teljesen természetesen mást sem akar, mint az ölembe kuporodva "mindegymitcsakegyüttcsináljuk"-ot játszani.
Aztán este végiggondoltam a napot, és elhatároztam ismét, hogy türelmesebb leszek vele és magammal is, nem kiabálok, nem hangoskodok, szem előtt tartom az igényeit, kívánságait....bárcsak velem is ezt tenné valaki:):):)De hátha....
Imádlak Kincse(i)m, még ha morgok is néha, nem tudnám elképzelni az életem nélküle(tek)d....
2011. január 1., szombat
2011
Drága Kislányom!
Próbálom összeszedni a gondolataimat az elmúlt évünkről, de nehéz, mert az életünk a Te érkezéseddel teljesen megváltozott. Egy évvel ezelőtt, már egy aktív, érdeklődő kisember voltál, kitöltötted szinte minden percünket, legalábbis akkor még azt hittem. Azóta tudom, hogy voltak olyan rejtett percek, félórák, amik még szabadok voltak, hiszen, ha nem így lett volna, hogy férkőzhettél volna még be ezekbe a percekbe is? Most ugyanis a 24bők kb 28 órát kitöltesz számunkra.
Az első 9-10 hónapunk arról szólt, hogy figyeltük hogyan fejlődsz főként testileg, mozgásban. Nem lehetett panaszunk, nagyon ügyes kisálány voltál, és vagy, 11,5 hónaposan már mentél....de ezt is és a többit is lejegyeztem már itt.
Aztán az ezt követő időszakban az értelmed kibontakozásának lehettünk, lehetünk szemtanúi. Elkezdtél incselkedni velünk, most már kifejezetten látszik milyen jó a humorod:):)Sokat nevetünk veled. És ott vannak az érzelmek...olyan nyitottság, szeretet árad belőled, hogy aki a közeledbe kerül, nem tudja kivonni magát a hatásod alól. Persze a bohóckodásoddal, odabújásaiddal, a puszikkal, simogatásokkal is varázsolsz, a végeredmény pedig....hanyatesett, térdencsúszó, bohóckodó, nevető, ölelgető barátok, rokonok, ismerősök.
Persze hátországnak mi mindig ott vagyunk. Látszik rajtad, hogy biztonságban érzed magad, így nyugodt szívvel nyitsz az emberek felé. Remélem ezt a biztonságérzetet még sokáig képesek leszünk neked nyújtani.
És az újabb csoda, amivel elkápráztatsz minek nap, mint nap, a kommunikációd. nagyon ügyesen használod a jelnyelvet, már kb 30 jelet ismersz. Ezeket kombinálod olykor a beszéddel. Mindent megértesz, ha egy bizonyos könyvet kérünk tudod melyik az. Ha kérünk valami, hogy hozd oda nekünk nagy örömmel és lelkesedéssel megteszed, ha elkeverünk valamit segítesz megkeresni, és ujjongsz, ha sikerül.
Általában a szavak első szótagját mondod, de ezt minden hallott szónál megteszed. Utánozol dolgokat, a fúró hangját, a berregést, a madárcsipogást....Ha valamit olvasunk bemutatod, a maci horkolását, az állatok hangját.
És persze tudom, hogy elfogult vagyok, de miért ne lennék, annyira, de annyira okos, kedves és gyönyörű vagy, hogy csak azon gondolkozom mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot. Nagyon szeretlek, örülök, hogy az elmúlt év minden percében az anyukád lehettem, remélem leszünk egymásnak még nagyon sokáig. Szeretem minden kis sejtedet, a hajad illatát, a puszidat, a szavaidat, a simogatásodat, bőröd selymességét, még a kicsorduló könnyeidet is, amit remélem keveset látok majd 2011ben. Kislányom anya Gyöngye, Kincse, Tündérkéje!(Képek: akkor és most, azaz egy éve és most)
Próbálom összeszedni a gondolataimat az elmúlt évünkről, de nehéz, mert az életünk a Te érkezéseddel teljesen megváltozott. Egy évvel ezelőtt, már egy aktív, érdeklődő kisember voltál, kitöltötted szinte minden percünket, legalábbis akkor még azt hittem. Azóta tudom, hogy voltak olyan rejtett percek, félórák, amik még szabadok voltak, hiszen, ha nem így lett volna, hogy férkőzhettél volna még be ezekbe a percekbe is? Most ugyanis a 24bők kb 28 órát kitöltesz számunkra.
Az első 9-10 hónapunk arról szólt, hogy figyeltük hogyan fejlődsz főként testileg, mozgásban. Nem lehetett panaszunk, nagyon ügyes kisálány voltál, és vagy, 11,5 hónaposan már mentél....de ezt is és a többit is lejegyeztem már itt.
Aztán az ezt követő időszakban az értelmed kibontakozásának lehettünk, lehetünk szemtanúi. Elkezdtél incselkedni velünk, most már kifejezetten látszik milyen jó a humorod:):)Sokat nevetünk veled. És ott vannak az érzelmek...olyan nyitottság, szeretet árad belőled, hogy aki a közeledbe kerül, nem tudja kivonni magát a hatásod alól. Persze a bohóckodásoddal, odabújásaiddal, a puszikkal, simogatásokkal is varázsolsz, a végeredmény pedig....hanyatesett, térdencsúszó, bohóckodó, nevető, ölelgető barátok, rokonok, ismerősök.
Persze hátországnak mi mindig ott vagyunk. Látszik rajtad, hogy biztonságban érzed magad, így nyugodt szívvel nyitsz az emberek felé. Remélem ezt a biztonságérzetet még sokáig képesek leszünk neked nyújtani.
És az újabb csoda, amivel elkápráztatsz minek nap, mint nap, a kommunikációd. nagyon ügyesen használod a jelnyelvet, már kb 30 jelet ismersz. Ezeket kombinálod olykor a beszéddel. Mindent megértesz, ha egy bizonyos könyvet kérünk tudod melyik az. Ha kérünk valami, hogy hozd oda nekünk nagy örömmel és lelkesedéssel megteszed, ha elkeverünk valamit segítesz megkeresni, és ujjongsz, ha sikerül.
Általában a szavak első szótagját mondod, de ezt minden hallott szónál megteszed. Utánozol dolgokat, a fúró hangját, a berregést, a madárcsipogást....Ha valamit olvasunk bemutatod, a maci horkolását, az állatok hangját.
És persze tudom, hogy elfogult vagyok, de miért ne lennék, annyira, de annyira okos, kedves és gyönyörű vagy, hogy csak azon gondolkozom mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot. Nagyon szeretlek, örülök, hogy az elmúlt év minden percében az anyukád lehettem, remélem leszünk egymásnak még nagyon sokáig. Szeretem minden kis sejtedet, a hajad illatát, a puszidat, a szavaidat, a simogatásodat, bőröd selymességét, még a kicsorduló könnyeidet is, amit remélem keveset látok majd 2011ben. Kislányom anya Gyöngye, Kincse, Tündérkéje!(Képek: akkor és most, azaz egy éve és most)
2010 Karácsonyi
Szóval Karácsony...a második Dorkával, de talán az első olyan, amiben
már ő is vissza tud jelezni. Nagyon vártam és izgultam....
Petra eljött hozzánk pár nappal Karácsony előtt, így míg ő Dorkázott nyugodtan sütöttem, főztem. (Ennek köszönhetően Karácsony napjaiban ezzel már alig volt gondom, elkészült töltött káposzta, bejglik, zserbó, hókifli_diós, mákos, lekváros, szilvás, diós kosárka, padlizsánkrém, kőrözött, házi májas, tojáskrém stefánia vagdalt garantálták, hogy se mi, se a hozzánk érkező vendégek ne távozzanak korgó gyomorral az asztaltól.)Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy két nap alatt a 20 éves húgocskám eljutott oda, hogy neki soha, azaz S O H A nem kell gyerek, mert ez mekkora energia:). Még jó, hogy anyukánk annak idején nem így gondolta.
Szóval Szenteste délelőttjén takarítgattunk, majd úgy döntöttem, Dorkával beugrunk a munkahelyemre Zsiráffal, addig a többiek itt tüsténkedhetnek. Anyukám fél kettőre érkezett, vagyis így ígérte magát. meg akart minket lepni, mert előbb jött, de ő lepődött meg, mert épp ideért mire mi leléptünk. Így itthon anyukám a kistesóm és a párom igyekeztek a terepet előkészíteni a Jézuskának.
Mire megérkeztünk Dorka már elég álmos volt, lefektettük, aztán eldördült a startpisztoly, hajrá......Nem tudom Kislányom mikor olvas bele elöször ebbe a naplóba, így a nem részletezem a történéseket, mindenesetre mire felébredt megjött a JÉZUSKA!
Azt a csodálkozást, örömet , boldogságot nem fogom elfelejteni, amit Dorkán láttam, amikor belépett. Annyira jó megélni a csodát vele. A fa gyönyörű volt, nem győztünk betelni vele, a rengeteg ajándék a fa alatt pedig csak arra várt, hogy kibontsuk. Dorkának hozott a Jézuska sok-sok Duplot, könyveket, nagy plüss kutyát, mamától gyönyörű ünneplős ruhát, formabedobós kockát fából, könyvet, zoknit,....szóval sok-sok mindent.
És még ezzel nem volt vége (és itt most nem a vacsorára feltálalt isteni sült kacsára gondolok:))Másnap reggel átjött Péter reggelire, az ő Jézuskája hozott egy Boribon könyvet, Kati ajándékának párjaként, délután pedig Tamásék érkeztek, finom csoki lapult a csomagban.
Másnap jöttek Tesómék a gyerekekkel Veszprémből, onnan érkezett egy gyönyörű kötött baba hatalmas hajjal, cd, szép naptár, amiben Kata festménye is szerepel, egy kedves mese amit a gyerekek írtak, rajzoltak Dorkának, plüssállat, zokni, könyv, ....biztos kihagytam jónéhány dolgot, de ezek jutottak eszembe. És másnap jöttek Sopronból a mamáék, Duplo, filc amivel a fürdőszoba falára lehet firkálni és egy gyönyörű könyv a bátyjától, firkálós tábla....
Délutánra már Dorkával együtt úgy kipurcantam, hogy kb 2,5 órát aludtunk mindketten.
Nagyon szép Karácsonyunk volt, sokan jöttek hozzánk, örömmel , tárt karokkal vártuk Őket, ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nincs egy nagy házunk, amibe mindenki egyszerre odafér az asztalhoz. Sajnos ilyen nincs....még:):):) (Hallod Jézuska?)
Petra eljött hozzánk pár nappal Karácsony előtt, így míg ő Dorkázott nyugodtan sütöttem, főztem. (Ennek köszönhetően Karácsony napjaiban ezzel már alig volt gondom, elkészült töltött káposzta, bejglik, zserbó, hókifli_diós, mákos, lekváros, szilvás, diós kosárka, padlizsánkrém, kőrözött, házi májas, tojáskrém stefánia vagdalt garantálták, hogy se mi, se a hozzánk érkező vendégek ne távozzanak korgó gyomorral az asztaltól.)Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy két nap alatt a 20 éves húgocskám eljutott oda, hogy neki soha, azaz S O H A nem kell gyerek, mert ez mekkora energia:). Még jó, hogy anyukánk annak idején nem így gondolta.
Szóval Szenteste délelőttjén takarítgattunk, majd úgy döntöttem, Dorkával beugrunk a munkahelyemre Zsiráffal, addig a többiek itt tüsténkedhetnek. Anyukám fél kettőre érkezett, vagyis így ígérte magát. meg akart minket lepni, mert előbb jött, de ő lepődött meg, mert épp ideért mire mi leléptünk. Így itthon anyukám a kistesóm és a párom igyekeztek a terepet előkészíteni a Jézuskának.
Mire megérkeztünk Dorka már elég álmos volt, lefektettük, aztán eldördült a startpisztoly, hajrá......Nem tudom Kislányom mikor olvas bele elöször ebbe a naplóba, így a nem részletezem a történéseket, mindenesetre mire felébredt megjött a JÉZUSKA!
Azt a csodálkozást, örömet , boldogságot nem fogom elfelejteni, amit Dorkán láttam, amikor belépett. Annyira jó megélni a csodát vele. A fa gyönyörű volt, nem győztünk betelni vele, a rengeteg ajándék a fa alatt pedig csak arra várt, hogy kibontsuk. Dorkának hozott a Jézuska sok-sok Duplot, könyveket, nagy plüss kutyát, mamától gyönyörű ünneplős ruhát, formabedobós kockát fából, könyvet, zoknit,....szóval sok-sok mindent.
És még ezzel nem volt vége (és itt most nem a vacsorára feltálalt isteni sült kacsára gondolok:))Másnap reggel átjött Péter reggelire, az ő Jézuskája hozott egy Boribon könyvet, Kati ajándékának párjaként, délután pedig Tamásék érkeztek, finom csoki lapult a csomagban.
Másnap jöttek Tesómék a gyerekekkel Veszprémből, onnan érkezett egy gyönyörű kötött baba hatalmas hajjal, cd, szép naptár, amiben Kata festménye is szerepel, egy kedves mese amit a gyerekek írtak, rajzoltak Dorkának, plüssállat, zokni, könyv, ....biztos kihagytam jónéhány dolgot, de ezek jutottak eszembe. És másnap jöttek Sopronból a mamáék, Duplo, filc amivel a fürdőszoba falára lehet firkálni és egy gyönyörű könyv a bátyjától, firkálós tábla....
Délutánra már Dorkával együtt úgy kipurcantam, hogy kb 2,5 órát aludtunk mindketten.
Nagyon szép Karácsonyunk volt, sokan jöttek hozzánk, örömmel , tárt karokkal vártuk Őket, ilyenkor csak azt sajnálom, hogy nincs egy nagy házunk, amibe mindenki egyszerre odafér az asztalhoz. Sajnos ilyen nincs....még:):):) (Hallod Jézuska?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)