Kucorgás, memória és más mesék...

Ma Dorka egy elég zaklatott éjszakát produkált nekem, úgyhogy akár örülhettem volna, hogy az az éjszaka reggel 6 kor véget ér,de inkább húztam volna még egy kicsit. Szóval, volt egy hajnali ébredés, ami kb fél órán át tartott, én a szomszédból kiáltoztam át, hogy Dorka tudja, ott vagyok, megvagyok, majd elaludt. Ezt követte a 6 órás ébredés, "Anya, húzd fel a redőnyt", majd 1 óra ébrenlét után újabb egy óra alvás.
És ebéd után jött a finom kucorgásunk.
Általában Dorka mostanában is nagyon szívesen bújik, de elaludni leginkább az ágyában tud. Annyira álmos voltam azonban, hogy gondoltam ebéd után megpróbáljuk. És a drága Kislányom befeküdt a szokásos kiskifli-nagykifli formációba, és már ő mondta, hogy kucorgunk. Annyira, de annyira jó ez az összebújósdi, hogy még a héten elkezdett "csak reggel és este cici" fogadalmamat is megszegtem egy kicsit. És így aludtunk, összebújva, egymáshoz izzadva, egymást átölelve majdnem 3 órát.
Ezeket a pillanatokat, órákat, a bensőségességet mindig akarom őrizni:):)

A másik, teljesen más téma a kislányom emlékező tehetsége. Egyszerűen hihetetlen, hogy kívülről mondja a 3 hete kapott Boribon könyvet, emlékszik, hogy a keresztanyja melyik törölközővel törölközött két héttel ezelőtt, mindig tudja épp hol hagytam a telefonom vagy a kulcsom:):)
Ami ennél még izgalmasabb, hogy, ha mégsem emlékezne a Boribonra épp, akkor hozzáteszi a magáét:) hangsúlyozva mondja, szinte eljátssza a történet.

És az én memóriám persze elég lyukacsos, így most egy csomó jópofa dolog nem jut eszembe, amit le akartam írni...így jár,aki túl ritkán írogat.
Azt azért tudom, hogy imádom a kis Kucorómat:):)

Duma, duma, duma...

Folyamatosan szövegel, be sem áll a szája, és egyre több olyan dolgot mondd, amiről fogalmam sincs, hogy honnan veszi. Persze a legtöbbet tőlem hallja (most kihúztam magam:))Nézzük az állatokat: "feketerigó" (mindezt akkor, ha hallja énekelni)"szarka csak kiabál", mondja, összevetve őt az énekes madarainkkal, "cica", de tegnap: "számi macska"-aki valóban hasonlított a sziámi macskára, de hogy honnan szedte ezt...? Talán a nem túl gyakran nézett Animal Planet, más ötletem nincs. Aztán itt vannak a gyümölcsök, amiket szintén még nem nagyon látott élőben, csak mostanában: "őszibarack, görögdinnye, ribikke:), cseresznye, eper" és mindezeket nagyon szereti. Az eperből kb 30 dkgot eszik meg együltő helyében, őszibarackból most 2,5öt vágott be ebéd után, és még a dinnyénk ott figyel a konyhába, az jön délután.

Esténként rászoktunk a meseolvasásra, kedvenc Boribon:)
A tegnapi olvasásnál azt kérte, hogy apa olvasson, aki tartotta a könyvet, a legújabb Boribont (ja és dedikáltattuk őket Marék Veronikával a könynapokon:)én meg kértem, hogy lassan olvasson. Kíváncsi voltam Dorka mire emlékszik. Aztán jött a ledöbbenés, elmondtam a mondat első szavát, ő pedig folytatta. Ez így ment kb 8 oldalon keresztül, ezt követően, csak néhány számára tetsző szó maradt meg. A legédesebb az volt, hogy még a hangsúlyt is utánozta, pl mikor Annipanni kiabál. Majd megettük az apjával.

Na, és most pár szó arról egyébként hol tartunk:
Ma vettem észre, hogy kibújt egy újabb rágófoga, így most 17nél tartunk. Gyönyörűen mozog Dorka, imád futni, lehetőleg így közlekedik. A játszón szereti mások motorját kölcsön venni, és gurulni vele a lejtőkön, ennek felfejlesztett változataként lejönni vele 3 lépcsőfokot.
Szereti a homokozást, nagyon ügyesen csinálja formákat, majd úgy csinál, mintha megenné:). A hintában elvan, de azt hiszem az túl unalmas neki.
Imádja az unokatesóit, akik most itt töltöttek nálunk pár napot. Nagy volt a szerelem oda-vissza.
Szereti a vizet minden formában: locsolni, sarazni (ezt nem nagyon hagyom, bocsi), fürödni, inni, usziba járni. Ha készülődünk az usziba szó szerint látni rajta, hogy mennyire boldog. Aranyos, amikor tetszik valami neki, vagy egyetért a tervezett programmal azt mondja ujjongva: "de jóóóó!"

Szép nagy lány, hosszú már a haja, kb 88 cm magas, 22es lába van, 12 kiló, és gyönyörű, ezt nemcsak én mondom. (Tegnap odament hozzá a nagyon ügyesen beszélő 1,5 éves Boni és azt mondta neki: "Szia, szép"Mondtam is, hogy jó izlése van a fiúnak.

Nagyon jó az étvágya, bár most a melegben főleg a gyümölcsök esnek jól neki, és imádja a fagyit. Szereti a tésztát, és újabban a sajtot, tegnap pedig felfedeztem, hogy a kefírt is. A kolbász még mindig nagy kedvenc, és a túrós palacsinta is benne van a Top 10ben a fasírozottal és a karalábé levessel együtt.

Választékosan fogalmaz, ha kérdezünk tőle általában a kérdésben elhangzott egész mondattal válaszol. Kedven mondata kb 1 hete:"NEM AKAROM!!!"mindez nagyon nyomatékosan.

Cumizik, már válogat a cumik között, de a cici a kedvenc:)Éjszaka kb 1 hete nem ébred fel szopizni, reggelig alszik. Két napja reggel 7kor kel, majd egy alapos szopi után alszunk tovább, ma negyed10ig.:)Napközben általában legalább 1,5 órát alszik kb 1 órától.(bár most már majd 2 órája alszik, úgy, hogy negyed10kor kelt:))

Egyre többet pisil bilibe, "nagyvécébe", tegnap a bilibe kakilt, úgy, hogy előtte szólt, hogy kakilni kell. Azt hittem, csak az ebéd utáni lefekvés idejét akarja kitolni, de nem:)
Nem erőltetem a dolgot, de nagyon ügyesen alakulnak a dolgok:)

Szóval itt tart az én kis Tündérem 2 hónappal a 2. szülinapja előtt:)

Imádom:)

22. hónap (+2 nap :) )

Drága Kislányom!
22 hónappal és 2 nappal ezelőtt épp azt tárgyaltam meg a doktorunkkal, hogy másnap hazaengednek minket a kórházból. Tudod ekkor ért el hozzám igazán, hogy mostantól rajtam és apukádon múlik majd, hogy mi is lesz veled. Ennek a felelősségnek a súlya, no meg a nagy hormonális változás fenekestől felfordította a hangulatomat, mondhatni csak sírtam egész nap. Ez aztán megmaradt egy darabig, na nem folyamatosan bőgtem, csak egy-egy "indokolt" esetben, pl mikor megszólalt a "Paff a bűvös sárkány":)Kellett vagy 3 hónap, mire ezeket a bármilyen érzelmeket megpendítő dalokat végig tudtam hallgatni, vagy énekelni bőgés nélkül. Érzelmeim mondhatni túlcsordultak, ha rád néztem egyszerűen olyan örömet, boldogságot, szeretetet, hatalmas felelősséget érzetem, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. És ez azóta is tart. Na nem bőgök persze minden megnyílvánulásod miatt, -azt hiszem ezen te is kiakadnál, azt meg nem szeretném- de egyfolytában ölelgetlek, puszilgatlak, este gyakran mielőtt lefekszem, csak nézlek és csodálom a szépségedet, a nyugodt alvásodat, az összekuszálódott kis csigákat a hajadban, a kisimult arcodat, a kis nyitott szádat...Ilyenkor legszívesebben kikapnálak az ágyadból és csak puszilnálak, puszilnálak...de látod ez a felnőttség, nem teszem, csak nézlek mosolyogva és hálát adok a Sorsomnak, hogy veled lehetek és Te vagy a Kislányom.Olyan örömet hoztál az életembe, amit nem lehet elégszer köszönni, amiért nem lehet elég hálásnak lenni. Nagyon szeretlek, te vagy a Gyöngyöcském:):)

Röntgen :(

Átestünk a tűzkeresztségen, a 22 hónapját még be sem töltött lányomnak olyanban volt része amiben még nekem soha nálánál kissé hosszabb életem folyamán.
Mivel a tegnapi baleset okán arca eléggé bekékült, bedagadt, és látta egy védőnőnek látszó nő(nem mutatkozott be a rendelőben, az orvos meg azt mondta nem ér rá, a mi dokink éppen szabadságon)elmentünk a Heim Pál Kórház sürgősségi részére, ahol megvizsgálta egy nagyon jó fel sebész orvos, csináltak koponya-röntgent, majd kiderült, hogy minden ok. Eléggé megkönnyebbültem, valahogy a tegnapi fogorvosos kör nem nyugtatott meg. Az itteni sebész is csodálkozott, hogy még ambuláns lapot sem kaptam.
Na, szóval nyugodtabb vagyok, az orvostól úgy köszöntem el, hogy remélem többet nem látom, ma megérkezett Pepe mama is, holnap meló, szóval zajlik az élet:)
Ma amúgy anyukámmal akart Dorka elaludni, aki kb 40 percig dumálgatott neki, Dorka meg vissza. Ekkor bementem, hogy majd én elaltatom a kb egy hete működő módszerrel, azaz kicsi simi, sírás esetén átkiabálás, hogy itt vagyunk...blabla. Láttam Mamán, hogy nem nagyon hiszi, hogy sikerül, én is kételkedtem kissé, de bevááááált! Szóval ma is sikerült, ennek igazán örülök.
És, hogy ezen kívül a Kislányom milyen ügyes: a kórházban mosolygott a dokira, kérésre kinyitotta a száját, a röntgenben simán befeküdt a gép alá,nem mozgott, úgy fordította a fejét, ahogy kellett, nagyon büszke voltam rá:) Mondjuk a folyosós rohangálását kihagytam volna:)
De így imádom:)

Baleset :(

No, megtörtént, és mire leírtam mi is pontosan, addigra elszállt a bejegyzésem, és nincs erőm ismételni. A lényeg,Dorka elesett a lépcsőn, beütötte a száját, ennek következtében elmozdult az egyik szemfoga befelé...
Fogorvos látta, fertőtlenítette, most vagy kiesik, vagy visszaáll, vagy így marad. Majd kiderül pár héten belül. Addig pépeset ehet, vigyázni kell, hogy ne fertőződjön el a seb. Fáj neki, nekem, meg megszakad a szívem....

Aranyköpések :)

"Jaj anya, egy pattanás!(síri hangon)
Dehogy pattanás! Csak egy csipa (megnyugtató hangon)
Jaj, csippanás...(síri hangon)
Röhögés, röhögés, röhögés:::"

Ez egy igazán maradandó kis beszélgetés volt közöttünk, majd igyekszem a többi hasonlót is megörökíteni:)
Ma számolgattam, hogy mikor kezdett Dorka ilyan sokat beszélni, és arra jutottam, hogy április közepe felé, azaz 20 hónaposan, és szinte észrevétlenül.

Ja, még egy, ami mindennapos:
"Kislányom, kérsz még levest?
Nem, köszönöm szépen, elég volt:)
Kislányom, pisilünk a WCbe?
Nem, köszönöm szépen elég volt:):):)"

És a beszédhez tartozik még, hogy tegnap délelőtt a játszón szólt, hogy pisilnie kell, én azon nyomban levettem a pelusát, ő pedig lepisilta a füvet:):).

Indulás előtt pedig azt kérte, hogy "Anya, játszunk puszis játékot..."
Ami az esti lefekvés játéka, ölembe veszem,, mint egy kisbabát és egymást puszilgatjuk, arcon, fülön, szemen, állon, homlokon...felváltva. Így megyünk lefeküdni. Szóval ezt akarta játszani:):)Benne voltam:)
Szóval ezzel is haladunk, egyre nagyobb az én kicsi Tündérem, és olyan, de olyan gyorsan megy az idő, tényleg nem hittem volna.
És napról napra jobban szeretem:):):)

Bölcsi!?

A múlt héten megkaptuk mindkét lakótelepi bölcsiből az elutasító határozatot, helyhiányra hivatkozva. nagyjából erre számítottam, és nem igazán mondhatom, hogy elkeseredtem. Úgy gondoltam számunkra a legkedvezőbb az időszakor elhelyezés lenne, mondjuk heti két napot dolgoznék, és ennyit lenne Dorka távol tőlem. A főnökökkel való megbeszélés jövő héten vagy azután lesz, de érzem, hogy megoldjuk ezt valahogy. Merthogy telefonos zaklatás következményként elértem, hogy Dorkát felvegyék időszakos férőhelyre. Ami nagy szó, hiszen az adott bölcsiben mindössze 5 ilyen hely van, és első körben azzal sem bíztattak, hogy bekerül. Na, nekünk most úgy tűnik jól sült el a dolog, de azért továbbra is nagyon furcsának tartom ezt az eljárást. Na mindegy, jövő héten több infó lesz a részletekről. Azért amikor a vezető azt mondta, majd megbeszéljük a szülői értekezlet időpontját, kicsit úgy éreztem magam, mint akit kupán vágtak.
Furcsa, pedig ezt akartam, és tudtam, éreztem, hogy meglesz, mégis, most , hogy belegondolok abba, hogy a kis Angyalkámat beviszem valahová 20 idegen gyerek közé, idegen nénik közé, ahol kap majd egy jelet, nem leszek ott mellett, ha elesik, bántják, vagy csak egyszerűen egy ölelésre vágyik...szóval ettől megszakad a szívem.
Hogy lehet ezt túlélni? Főleg nekem, aki annyira de annyira tudok ragaszkodni.

Amikor eljött az idő, hogy nagy pocakkal már ne dolgozzak, annyira erős sírógörcs jött rám a tervezett utolsó nap reggelén, hogy nem tudtam bemenni dolgozni. És ami még szebb, ez a sírás egy hétig tartott, addig nem mozdultam ki a lakásból, mert bármelyik percben rám jött. Persze foghatjuk a hormonokra, de ahogy látom magam előtt Törpillámat, ahogy a kis copfps fejével hátranéz és bemegy a csoportszobába, hát, hogy is mondjam....kicsit bele vagyok halva.
Ma este olyan sokáig ölelgettem, puszilgattam, hogy majdnem megint együtt aludtunk el, de aztán mégis átvittem a helyére.
Olyan ügyes, pár napja már úgy alszik el, hogy szépen elköszönök tőle, betakargatom és kijövök. Ilyenkor annyira örülök, hogy soha nem dőltem be a "hagyjuk sírni, majd abbahagyja, és megtanulja" elméleteknek, mert lám eljön az ideje ennek is, már, hogy keserves sírás nélkül is ott hagyhatom és elalszik,

A mostani történésekben a legérdekesebb az, hogy milyen sokat és milyen választékosan beszél. Olyan fogalmakat használ, amit nem is tudom honnan vett, bár gondolom tőlünk hallotta.
Segédkezik nekem, tereget, söpör, kedvence minden, ami vízhez kötődik, ma körömkefével mosta a fürdőszobai tükröt:)

Ja, és a mai nagy esemény: személyi igazolványt csináltattunk neki. Az hagyján, hogy a kislányom végig rohangált az okmányirodán, de amikor a fényképezésre került sor, felállt a székre, nyomott egy "csízt" és elsőre csináltak róla egy tuti fotót. Édes volt, bár ezerrel pörgött:)
De én így imádom:):):)