Tavaszodik :)

Végre, itt a jó idő, kimozdulhatunk a falak közül. Dorka nagyon élvezi a kinti mászkálást, nézelődik, büszkén üldögél a babakocsiban. Úgy tűnik számomra, hogy élénk érdeklődését, nyitottságát a mi társaságunk már nem elégíti ki, minden újra kíváncsi, mindent ki akar próbálni. A lehetőségekhez képes igyekszem neki megengedni a felfedező utakat, apukája már bátortalanabb és bizonytalanabb e tekintetben. Pénteken elmentünk egy Ringató foglalkozásra a szomszédos művelődési házba, mondhatom mindketten nagyon élveztük. Dorka kiszúrta magának a foglalkozás vezetőjét, nagy lendülettel odamászott, felállt az ölébe, és onnantól rajta mutatták be a játékokat. Kettős érzések kavarogtak bennem, egyrészről büszke voltam a bátor, mozgékony, ügyes, nyitott kislányomra, másrészről megéltem, hogy távolodik tőlem, és fedezi fel a kettőn ki körén kívül eső világot. Persze ott voltam háttérországnak, és láttam, hogy azért szüksége van rá, hogy a közelében legyek, úgyhogy nincs minden veszve:))))
Szombaton együtt piacoztunk, vettem neki egy csomó biozöldséget, és elkészítettem vagy 30 adag főzeléket a mélyhűtőbe, hogy ezzel is több időnk maradjon a közös csavargásokra.
Sajna usziba nem mentünk, mert még mindig náthás szegénykém és nem szerettem volna kockáztatni, hogy betegebb legyen.
Csütörtökön meglátogat minket anyukám, szombaton pedig utazunk Sopronba vonattal. Remélem jól bírjuk majd az utazást, de mamáék már nagyon várnak minket. Terveink szerint szerdáig maradunk.
Ez lesz Dorka első Húsvétja, és talán az első olyan ünnep, amit már valóban élvezni tud. Mamáéknál van kert is, sokat tud levegőzni, és biztos vagyok benne, hogy agyonra kényeztetik, és ő ezt majd nagyon élvezi. De ez a jó, ez a dolga egy nagymamának és egy nagypapának. Örülök, hogy Dorkának van mamája és papája is kettő, sőt dédimamája és dédipapája is. Remélem ők is meglátogatnak minket Húsvétkor.
Most alszik a kis Drágám, de így gondolatban is megölelgetem és megpuszilgatom.

Kis betegség

Dorka már egy hete kissé náthás volt, ezért úgy döntöttem pénteken megmutatjuk a Doktornéninek. Mivel apukája épp hazaérkezett élményekkel és fényképekkel teli Barcelonából, ő is eljött velünk. Szegény elég kókadt volt, mivel csak pár órát aludt, és a repülőn sem sikerült pihennie, de hősiesen vette az akadályokat, még sétálni is hajlandó volt velünk, cserébe aztán délután 3 órát aludt.
Dorkának szerencsére nincs semmi komoly baja, az orvos azt mondta, a tüdeje, légzése tiszt, és a pici megfázás lehet a fogától is.
Menjünk a levegőre sokat, és igyon sok folyadékot.
Szombaton...azaz a ebéd után felkerekedtünk együtt (apukája inkább lógott az iskolából) és elmentünk etetőszék-vadászatra. Sikerült lőnünk egy jó példányt, így végre az uzsonnát már egy asztalnál fogyasztotta kis családunk, nagyon jó volt.
A nagy kalandban azonban Dorka elég keveset aludt, este aztán nehezen eldönthető volt, hogy a fáradtságtól vagy a fogfájástól sír.
Kíváncsi vagyok milyen lesz az éjszakánk, tegnap egykor és hatkor etettem, majd negyed kilencig aludt, jókedvűen ébredt.
Jó lenne, ha újra átaludná az éjszakát, rám férne, hogy végre kialudjam magam.
Jó lenne a régi formát is visszanyerni, ezért nem vacsizom mostanában, alakul a dolog. Szeretnék szép anyukája lenni az én gyönyörűséges kislányomnak, hogy olyan büszke lehessen majd rám, mint amilyen én vagyok őrá. Mert én nagyon az vagyok!

Kettesben

Ma Dorka apukája elutazott Barcelonába, hogy részt vegyen azon a BL meccsen, amire jegyet kapott a 30 születésnapjára. Így Dorkával kettesben maradtunk itthon. Várható a felmelegedés, ezért sajna tegnap este óta fáj a fejem, így sajnos (bocs Kislányom)Dorkával is kissé türelmetlen vagyok. Pedig tudom, hogy ő is érzi a frontokat, jön a foga, egyfolytában menne és mindent fel akar fedezni, mégis nehezek ezek a napok számomra.
Nehéz, hogy nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni, mert azonnal feláll valamibe kapaszkodva, mai még nem is lenne baj, de a visszaereszkedést még nem tanulta meg, ezért marad a leesés, koppanás, azt meg ugye egyikőnk sem szeretné.
Hihetetlen, hogy milyen aktív, még szoptatás közben is a zokniját húzkodja, forog, tekereg, de azért rendesen eszik ennek örülök.
Ma tököt főztem neki is és magunknak, ez is ízlett neki, örömmel megette.
....kissé megszakítottam az írást, mert a 7kor álombaszenderült kisbabám, szokásával ellentétben kért még egy kis ébrenlétet...háromnegyed 9 van, most sikerült visszaaltatni. Úgy látszik ő is érzi, hogy apa nincs itthon, mert ilyenkor, ha felsír, ő szokott bemenni hozzá.

Várjuk a pénteket, amikor újra együtt leszünk hárman, csók Drágám, puszi Apuci, jó szurkolást, siess haza, nagyon várunk!!!

Hét hónap

Drága Kislányom!
Az első fogad kibújása után éppen két héttel kibújt a második fogad is alul, bal oldalon. Ma meglátogattak minket Sopronból a mamáék, és ő vette észre. Talán a tegnapi kissé nyugtalan hajnalunk ezt az újabb változást jelezte előre.
Szinte minden nap történik velünk valami újdonság, aminek nagyon örülök, hiszen azt mutatja, szépen fejlődsz. Már felállsz a kanapéba, fotelba vagy éppen a lábunkba kapaszkodva, ma már húst is ettél, és nagyon ízlett, és túl vagy a 70 centin. Büszkeséggel tölt el minden új tudományod, ugyanakkor azt is eszembe juttatja, mennyire repül az idő. Holnap lesz 7 hónapja, hogy világra jöttél, és mivel hajnal volt, épp mostanhoz visszaszámolva 7 hónappal kezdődtek meg a fájások, melyek jöveteledet jelezték. Ekkor már pár órája ott voltunka kórházban, a magzatvíz elfolyt, kaptam valami gyógyszert, és vártunk apukáddal egymás kezét fogva a szülőágyon.
Vártunk valamit, valakit, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ami nemsokára megtörténik velünk, az a boldogság semmihez nem hasonlítható. Vártunk valakit, akiről tudtuk, hogy nagyon fogjuk szeretni, óvni, félteni, de azt egyikőnk sem gondolta, hogy ilyen mély, tiszta érzések vannak bennünk, melyeket a jöveteled felszínre hozott.
Tudtuk, hogy az életünk innentől más lesz, de azt nem gondoltuk, hogy ennyi színt hozol a napjainkba. Mielőtt megérkeztél volna nem is sejtettük, hogy képesek vagyunk ilyen lelkesen örülni egy önfeledt mosolynak, egy apró kis mozdulatnak, egy éppen kibújó fogacskának. Ahhoz, hogy ezeket átéljük az kellett, hogy te megszüless, velünk legyél. Igen, hét hónappal ezelőtt fájdalom járta át a testem, ott álltam valami előtt amitől nagyon féltem. Aztán történtek a dolgok, tudtam, éreztem, hogy minden fájdalommal közelebb jutok ahhoz, hogy megláthassalak, és furcsa mód a fájdalommal együtt valami gyönyörűség is jött.
Nagyon összehangolódtunk, figyeltünk egymásra, éreztem, hogy mit szeretnél, tudtuk mindketten, hogy itt az idő, és minden nagyszerűen ment. Kibújtál hajnalban a hasamból, apukád is ringatott egy kicsit, megetettelek, békésen szenderegtél a karomban, és tudtam, éreztem, hogy ez tényleg csoda. Remélem te is átéled majd ezt egyszer.

Hétköznapok

Már jó régen írtam, pedig igazán eseménydús napjaink voltak. Szombaton , egy hónap kihagyás után ismét elmentünk babúszásra. Szuper volt, Dorka apukájával úszkált, én pedig a partról gyönyörködtem bennük. Az óra végén az oktató minden babától elbúcsúzik, odament Dorkához is, megforgatta a vízben, majd egyszer csak alámerítette. Háááát, gúvadt a szermünk rendesen, Dorka kicsit köhögött, picit nyafogott, mi meg persze agyonra dícsértük, hogy mennyire ügyes, így hamar feledésbe merült a köhögés.
Hétfőn délután együtt mentem vele a szoptatós csoportba, apukája hazahozta, és mikor én is hazaértem megkaptuk a szép nőnapi ajándékunkat, virág, képeslap, csoki, szóval minden ami kell.
Kedden meglátogatott minket anyukám, ma ment el. Jó volt, hogy itt volt, ilyenkor egyfolytában foglalkozik Dorkával, aki ezt nagyon élvez, Így le tudtunk egy kicsit lépni az apukájával, és vettünk egy szép, kovácsoltvas fogast az előszobába.
A tegnap éjszaka kissé furán alakult. Megfigyeltem, ha Dorka hajnal kettő előtt felkel enni, akkor biztosan még egyszer felkel hajnalban. Tegnap is ez történt, 1 óra előtt felkelt, apukája megpróbálta visszaaltatni, de nem ment, így jött a szopizás, ami mint altató is mindig beválik, most is bejött. Aztán keltünk negyed 5kor, újra egy kis kaja, de ez után Dorka úgy döntött, hogy nappal van, és nem akart visszaaludni. Egy óránkba telt, míg elaludt, pedig mindent bevetettünk, végül már az ágyunkba raktam, de ott is beszélgetett és játszott, ahogy reggelente szokott. Negyed hatkor elaludt, majd negyed kilenckor kelt.
Kíváncsi vagyok a mai éjszakára.....

Ja, és Dorkánk újabb tudománya, hogy feláll a kanapéba kapaszkodva. A rosszabb a dologban, hogy így magasabbról pottyan le. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez bizony a "nagyság átka", hogy mennyire ügyes, de ezzel bizony nagyobb koppanások járnak, és, hogy abban bízhatunk, hogy megéri azért felfelé kapaszkodni...figyelt, hüppögött még párat, aztán egy perc múlva ismét a felállásnál tartott....Szóval asszem megértett:)

Aktívan

Dorka ma felállt a kiságyban. Hihetetlen módon mocorog, csúszik, mászik, kapaszkodik fel mindenre. Legkedveltebb szórakozása a virágom tépkedése, amit én annyira nem díjazok, de amikor rászólok, hogy nem szabad és elviszem onnan, csak mosolyog. Na erre én mit csináljak?! Hát vele kell mosolyognom, mert annyira édes.
Tegnap aludt kétszer másfél órát, és teljesen magától aludt el. Már kezdem örülni, hogy akkor ez mostantól így lesz, de örömöm az első mai alvásig tartott...
..Már nem ment egyedül, az időtartam pedig épp fele a tegnapinak.:(

Beszélgetős

Dorka három nappal ezelőtt nagyon beszédessé vált. Épp etettem vele az almát, amikor határozottan elkezdett kiabálni, hogy mámámámámámámááááá. Rögtön hívtam az apukáját, és jót nevettünk, mert akkora koncentrálással üvöltözött. Jó volt persze azt gondolni, hogy ez most éppen az ennivaló megnevezése, de azért tudjuk, hogy itt még nem tartunk.
Azóta bővült a szókincs: mamamamamam, bababababa....kb ennyi, azt hiszem.
Tárgya észrevételeim szerint nincs a szavainak, de annyira édes, ahogy gagyog, majd megeszem. Valahogy épp a fogának a kibújásával egy időben kezdődött, nem tudom van-e köze a kettőnek egymáshoz.
Már alig várom az újabb szavakat....