Fog

Ma kibújt Dorka első foga. Az erre utaló jelek, rágás, nyálzás, stb...már tart egy ideje, de néhány nappal ezelőtt észrevettem, hogy fehéredik is az ínye alul. Aztán tegnap kezdődően -apa "nagy örömére" - szaporodni kezdetek a pelenkában lévő meglepetés-csomagok.
Este aztán fürdésnél, amikor az esti fürdésnél az ölemben feküdt, láttam, hogy valami megváltozott, megkocogtattam az ínyét kanállal, és meghallottam a kis kocogó hangot. Nagyon megörültünk, össze vissza puszilgattam, ő meg pörgött forgott a kezemben, nem tudta minek örülünk az apukájával, de azért velünk nevetett. Majd egy gyors fordulással a kezemben úgy döntött, hogy itt a fürdőkádban megkezdi az esti szopizást ennek örömére. Nagyokat nevettünk, apa felöltöztette pici lányát, és evés után álomba szenderült a Drágám.

Illatod

Drága Kislányom!
Tegnap, amikor hazaértünk Veszprémből azon gondolkodtam, hogy fogok emlékezni a kicsi Dorkára pár év múlva. Az unokatesódiról sokat beszélgettünk most, feljöttek az emlékek abból az időből, amikor még Ők voltak ilyen picik, és bizony halványodnak ezek az emlékek. Néztem a fotókat, és így felidéződtek, de pár mozzanat, történés mindössze.
Én imádom a fényképeket, rengeteget készítek, főleg rólad, és azokat gyakran megnézem. Gyártom a videókat is, így a mozgásod, hangod, kacagásod is megmarad, hogy mindig újra elővegyem.
Egy valami van, amit nagyon szeretnék megőrizni, de nem tudok, az az illatod. Egyszerűen imádom...Beleszagolok a nyakadba, te mosolyogsz, és pedig próbálom elraktározni a kis molekulákat, hogy mindig emlékezzek rá.
Ahogy játszunk, és kiveszem a számmal szádból a cumit, nagyon közel hajoluk egymáshoz, nevetünk mindketten, és meg csak csodálom azt a fantasztikus baba-illatodat, ami számomra csak neked van. Amikor fűrdéshez készülődünk, vetkőztetlek, agyonra puszilgatlak közben, és érzem a tappancsaidat...Csak remélem, hogy ezeket sem felejtem el akkor sem, ha csak a fejemben, az orromban van róluk lenyomat.
Azt hiszem valami hasonlót érezhetsz te is, mert a legmegnyugtatóbb számodra, amikor sírsz, hogy megmarkolod a hajam, a szádba nyomod és úgy szívod, mint a cumit.
Nagyon szeretlek Életem!

Utazás

Múlt héten szerdán, azaz február 17.-én megvolt az első vonatos utazásunk Veszprémbe. Nagyon aggódtam a két órás úttó, ismerve a vonatok állapotát, a késéseket...stb, de szerencsére minden simán ment, Dorka játszadozott a babakocsijában, és miután fülkés volt a vonat szerencsére, így szoptatni is tudtam.
Szabolcs várt minket a pályaudvaron, otthon meg a tesóm, és a három izgatott unokatesó, Fanni, Kata és Gergő. Nagyon örültünk egymásnak, és a változások ellenére Dorka ismét végigaludta az éjszakát úgy, hogy este fél nyolckor elaludt, és reggel 7kor kelt. Ezek a végigaludt éjszakák persze nem azt jelentik, hogy meg sem ébred, csak mondjuk nem kér enni, csak pici simogatásra, nyugtatásra, cumira vágyik.
Ottlétünk alatt sokat játszottak vele a gyerekek, nagyon édesek voltak, énekeltek, verest mondtak neki, húzkodták ide-oda, Ő pedig boldogan tűrte a "megpróbáltatásokat". Hiába, na a nagycsalád gyönyörűségei...
Tegnap érkeztünk haza, a visszaút is simán ment.
Dorka "tudományai" mostanában: hatalmas sebességgel kúszik, főleg a parkettát imádja, fekvőtámaszokat nyom:), gurul mindenfelé, kóstolgatná a virágaimat, a konvektort, a parkettát, a szőnyeget, szóval minden nem ajánlott dolgot, rengeteget gagyog, és van egy tündéri arckifejezése, amikor megpróbál beszélgeti csücsörített szájából kidugja a nyelvét, és rettenetesen erőlködik, hogy valami hangot kiadjon, Ezt leginkább akkor csinálja, ha beszélünk hozzá, vagy énekelünk.
Eszik már almát, banánt, zabpelyhet együtt, krumplit, répát, almát főzve főzeléknek, hétvégén pedig húslevesben főtt répát kapott krumplival. Egyelőre minden ízlik neki, de ami a legjobb sokszor szopik.
Foga még nem bújt ki, de a sok rágáson és nyálzáson kívül más jelet nem látok, nem nyűglődik tőle.
Napközben nem alszik túl sokat egyhuzamban, de igazán ez nagyon változó, viszont este fürdés evés után mindigd elalszik, legfeljebb kicsit nyugtalan éjjel.
ja...és egy Tündér természetesen.

Fél év

Drága Kislányom!
Éppen ma fél éve, hogy megszülettél és én anyává váltam általad. Hihetetlen, hogy repül az idő, hogy már ennyi ideje tarthatlak a karomban, szeretgethetlek, puszilgathatlak, ölelhetlek babusgathatlak.
Most már nyiladozik a személyiséged, látszik, hogy kitartó vagy, megküzdesz azért amit szeretnél elérni, jókedvű vagy, mosolygós, bárkit képes vagy levenni a lábáról...
Vannak nehezebb napok, mikor Éned ébredezését nehezen viselem, de ez nem a te hibád. Sokkal inkább a hideg idő, a bezártság, a fáradtságom az oka, de néha türelmetlenebb vagyok veled, mint szeretnék. Ilyenkor persze bocsánatot kérek, és a gyönyörű mosolyodban látom, hogy "oké Anya, semmi gond".
Nagyon sokat bújunk egymáshoz, gyakran szükségünk van egymás közelségére, az érintésre, puszira, neked épp úgy, mint nekem. Már jól ismerem a jeleidet, tudom egy egy nyekkenés mit takar, épp mit szeretnél, és igyekszem annak eleget tenni.
Napunk egyik legszebb része, amikor Apa végre hazaér, ennek mindketten együtt örülünk.
köszönöm Drágám ezt a fél évet veled, remélem még sok-sok ilyen együtt töltött fél évünk lesz, köszönöm, hogy megszülettél nagy örömömre és boldogságomra.
Nagyon szeretlek!

Energiabomba

Dorkám talán valami energia italt tölt magába titokban, mert szinte egész nap pörög. Kúszik, mászik, kiabál, sikongat, a nyálát fújkálja, utánam kurjongat....szóval nem unalmasak a napjaink.
És itt van ez a rengeteg hó, ami miatt a babakocsit sem tudjuk kitolni, így alig vagyunk odakinn. Vasárnap Katiékhoz vittem el, tegnap baba-mama csoport, muszáj valamit kitalálni, mert ez a bezártság teljesen lefáraszt.
Múlt héten volt apukájának a 30. születésnapja, amire baráti segítséggel hatalmas meglepi-bulit szerveztünk, ami tényleg meglepetés tudott maradni. Sütöttem, főztem, készülődtem, szervezkedtem, miközben elsősorban gyerekeztem, nem volt egyszerű.
És ráadásul Dorka megbetegedett szerdán. Nem volt szerencsére komoly, egy átázott pelusnak köszönhetően egy napig köhögött és lázas volt. Vagy lehet, hogy erről már írtam....? Mondtam, fáradok:)
Sajnos a hétvégénk, ami egy kis feltöltődési lehetőség, kurtára sikerült. Apuci szombaton heverte az előző napi bulit, itt voltak a tesómék délutánig, vasárnap pedig Robi meccset játszott, éjszaka jött haza.
Ismét elég szörnyű álmaim voltak, nem részletezem.
Na megyek énekelni, csiklandozni, verset mondani, dödörögni, fújkálni......

Betegség

Velünk is megtörtént amitől tartottam, Dorka megbetegedett. No nem nagyon, éppen csak egy kis megfázás, kicsi láz és köhögés, mindenesetre nekem elég volt ahhoz, hogy megdőljön az az illúzióm, hogy az én gyermekem soha nem lehet beteg. No, nem gondoltam én ezt teljesen komolyan, mégis valahogy úgy éreztem, ha szoptatom, vigyázok rá, akkor ezt elkerüljük. Persze ez elég gyerekes elgondolás, hiszen a legtöbb anya vigyáz babácskájára, szeretgeti, óvja, és a betegség mégis bekopogtat. Így jártunk mi is. Éjszaka sikerült annyi pisit összehozni, hogy átázott Dorka pelusa, és ez elég is volt a megfázáshoz. Szerencsére egy nap, és túl is vagyunk rajta. Tegnap kapott teát, este kúpot, és egész nap rengeteg gyengédséget, összebújást, babusgatást. Úgy tűnik bevált a terápia, most már csak én vagyok beteg, de ezt jobban viselem, mint az övét.

Szerencsére még egy holmi kis betegség sem volt elég ahhoz, hogy elvegye Tündérkém jó hangulatát sokat mosolygott és dumálgatott tegnap és ma is. Új szokása, hogy a nyálát berregetve fújja kifelé, nagyon édi, mintha valamit mondani akarna vele.
Egész nap mozog, meg sem áll, bejárja az egész szobát. Minden, a saját környezetéből kilógó tárgy érdekli, legyen az a bőrönd cipzárja, vagy éppen anyukája füle, kényszert érez rá, hogy megfogja.
Ha kinéz valamit a szobába addig pörög, forog, amíg el nem éri, lassan pakolásznom kell. Szerintem hamarosan mászni fog, már négykézlábra állva hintázik nagyon ügyesen, mint egy kiskutya.

Apukája ma volt 30 éves, kapott szép tortácskát a többit majd később...

Uszi 2

Megtörtént a 2. babaúszás. Az első, számomra nem túl jó élmények után kicsit szorongtam, hogy mi lesz, de tudtam, újra el kell menni, akárhogy is lesz, egyrészt, mert Dorka nagyon élvezte, másrészt, mert nem szeretnék rossz érzéseket őrizgetni, tartogatni magamban. Arra gondoltam, ha most sem tudunk feloldódni, akkor újragondoljuk úszásos terveinket.
Aznap reggelre kb fél méter hó esett, és megfordult mindkettőnk fejében, hogy maradjunk itthon, de mégis elmentünk. Az utakat még nem takarították le, a járdákon hatalmas hó volt, de magamra kötöttem Dorkát, és apukájával együtt átküzdöttük magunkat a hótengeren. Most szombati napon mentünk, és a mai oktató sokkal szimpatikusabb volt mint a vasárnapi.
A másik változás az volt, hogy én most a partról figyeltem az eseményeket, persze fürdőruhában, hátha be kell menni valamiért. (nem kellett)
Nagyon jó volt látni innen apját és lányát együtt lubickolni. Pár perc után nyugalom töltött el, mert elfogadtam, elhittem, hogy a kislányom jó kezekben van. Nem tudom más anyáknak mennyire megy ez könnyen, úgy látszik nekem a gyerekvállalásban ez is egy nagy tanulásom...hogy képes legyek elengedni. Most sikerült, boldog voltam, és a kislányom, a férjem is. Jó volt nagyon.