Beszédes november

Egy hét bölcsőde után következett a három hét itthon, amiből egy hét duplán volt jó,hiszen az őszi szünet miatt Dorka is itthon volt. Azt hiszem a gyerekek túladagolást szenvedtek el egymásból, dúltak a heves érzelmek, a lobbanó tincseknek Nimród nem tudott ellenállni, és tépte Dorkát nagyon sokat, Dorka pedig nem hagyta már magát,visszaütött. Közben pedig folyamatosan hol szórakoztatták, hol szeretgették, hol halálra idegesítették egymást. Szóval zajlik az élet.
Ennek egy nagyon vicces része Nimród hatalmas sebességű beszédfejlődése. Mondatokban beszél és választékosan fogalmaz. "Apát szeretném. Viszket az orrom. Apa, menj ki a szobába. Dorka megcsapta kezemet" és millió és millió beszélgetés. Nagyon aranyos. Ma észrevettem, hogy mikor ment a Túl a Maszathegyen cd énekelte az egyik éneket. Fel akartam venni videóra, persze azonnal abbahagyta. Este kértem, hogy mutassa meg apának és Dorkának, és folyamatosan szégyenlősködött, de nagyon édesen. Lehajtott fejjel odabújt valamelyikőnkhöz és onnan pislogott kifelé. Este aztán csináltunk egy közös éneklést, no ott megmutatta tudományát.
A tegnapi nap nagy eseménye volt, hogy Dorka megvált második tejfogától; és mindezt teljesen egyedül. Láttam, hogy már nagyon lötyög neki, aggódtam is kissé, hogy esetleg éjszaka lenyeli vagy ilyesmi, ezért biztattam kissé, hogy húzza ki. Hatalmas üdvrivalgással fogadtuk sikerét, nagyon ügyes volt, tényleg. A Fogtündér hozott is érte egy lovaglós könyvet és egy csokis szívószálat.
Jövő héten elkezdjük újra a bölcsit, nagyon furcsa lesz ismét, de igazán vágyom is egy kis levegővételre. Most, hogy Margó nem túl korrekt módon közölte, hogy nem tudja vállalni tovább a gyerekvigyázást, soha nem vagyok magam. Persze ott a suli, de az meg igen fárasztó, és ugye arra is készülni kell.
Pénteken Fannikám jön a gyerekekre vigyázni, de hogy hogy lesz a jövőben a péntek délután, az még nagy talány számomra, ez eléggé nyomaszt.
Mindegy, ezt a sulit mindenképp befejezem és remélem ez megteremti az alapot ahhoz, hogy az elkövetkező években is tudjak időt tölteni a gyerekekkel és ne csak arról szóljon az életünk, hogy berohanunk iskolába, óvodába munkahelyre, majd haza, anyu főz mos gyorsan gyorsan, vacsi mese fekvés, aztán csak azt veszem észre, hogy felnőttek. Nem akarok kimaradni az életükből. Most egyre inkább harmonikusan az együttléteink, bár Nimród rengeteg fizikai energiát igényel, Dorka pedig inkább lelkit és szellemit, de jó velük lenni. Örömmel tölt el, hogy legtöbbször vidámak, főleg Nimród állandóan nevet (vagy kiakad és akkor ordít ezerrel), hogy gyönyörű szépek, nagyon okosak, hogy büszke vagyok rájuk nagyon.
És ezt szeretném még velük együtt élvezni, addig a pár évig, míg ők is velünk akarják tölteni az idejük nagy részét. Nem akarok 10 év múlva azon búslakodni, hogy mi mindent elszalasztottam.
Így is lesz elég.
Most elkezdem majd lassan ezt a főként itthoni munkát, aztán remélhetőleg a megszerzett szakmámmal tudok majd házhoz járni, és plusz jövedelemre szert tenni, hogy ne kelljen főállásban teljes időben dolgoznom.
És élvezhetjük az együttléteket továbbra is úgy, hogy magamra is jut időm, hogy egymásra is jut időnk.
Szeretem őket, nagyon de nagyon.