Megőrülős, betegséges

Két nap óvoda a múlt héten, aztán vasárnap újabb orrfolyás tüsszögés, itthonmaradás...Egyszerűen kész vagyok ettől. Itthon a két gyerekkel, mindkettő tündéri, ugyanakkor olyan kimerültséget, feszültséget, idegességet és dühöt érzek az egész világgal szemben, hogy fel tudnék robbanni. Haragszom a szülőkre akik betegen beviszik a gyereküket a közősségbe, a testvéremre, akinek amúgy semmi dolga nincs, de nem kérdezné meg, hogy segíthet-e valamit, a férjemre, aki dolgozik még szombaton is, és napi 3 órát érez az egész napunkból...szóval mindenkire.
És persze ennek kövekeztében kikhez nincs türelmem...? Igen, talált, a gyerekeimhez.
Nem bírom Dorka folyamatos határ-próbálgatásait, hogy be sem áll a szája, hogy nincs egy csendes perc (ami nem is igaz, hiszen most is alszanak mindketten én meg netezek), hogy nincs idő magamra, hogy nem tudok elmenni fodrászhoz, hogy a ruháimat már reggel lebukja a kicsi és még este is az van rajtam, hogy nem fogyok, hanem hízok, hogy nem tudok rendesen aludni, hogy napok óta nem voltam levegőn és Nimród sem...és magamat sem bírom, hogy így érzek és így viselkedek.
Szóval ez most nem egy pozitív bejegyzés...kérem nem megosztani.

ui:Nimród hasról hátra fordult 27én:)