Drága
Kislányom!
Három és fél évvel ezelőtt a kórházban töltött utolsó éjszakára készültünk. Emlékszem az érzésre amikor elkezdett derengeni számomra, hogy a következő naptól az életben maradásod tőlem függ. Igazán, hogy ez micsoda felelősség, és ennek milyen súlya van pár nappal, héttel később realizálódott és okozott számomra sok fejtörést.
Három és fél éve már túl voltam életem legnagyobb és legszebb élményén. Ha bárki azt mondta volna nekem előtte, hogy így fogok nyilatkozni a szülésről, bizony kinevettem volna. Olyan félelem volt bennem, hogy az is csoda, hogy mégis a mellett döntöttem, hogy belevágunk, és gyermeket akarunk.
Azóta találkoztam sok nővel, akik mind rettegnek a szüléstől, de én megfogadtam, senkit nem fogok lebeszélni a félelméről. Annyit tudok csak ilyenkor mondani, hogy én csak azóta, amióta te megszülettél engedhettem el ezt a félelmet. Élmény volt...gyönyörű élmény. Amíg a hasamban voltál pont olyan kismama voltam amilyen szerettem volna lenni, energikus, lendületes. Neked köszönhetem, hogy ezt megélhettem, hogy megajándékoztál ezzel, és ezt követően egy tökéletes szüléssel.
Kíváncsi vagyok, ha majd te elérsz idáig, hogy fogod megélni mindezt.
Beszéltem már sok emberrel a szülés, születés különböző módozatairól, és mindarról, hogy egy anyának milyen jogai is vannak, mit tehet és mit nem, hol szülhet, hogy joga van mindig a babájával lenni.
Én sajnos nem voltam, nem vagyok ennyire magabiztos, így mi az első éjszakánkat külön töltöttünk. Nem volt nehéz velem elhitetni, hogy neked ez a jó, Én csak kínlódtam, forgolódtam, és azt hittem sosem lesz reggel, amikor végre újra mellettem leszel. Azóta milliószor megfogadtam, hogy ezt soha többé nem engedem. Aztán jött Nimród születése, és nagy szívfájdalmam, hogy ott sem tudtam elég erős lenni, nem mertem szembemenni a kórházi protokollal, csak annyit tudtam, hogy lerövidítettem a külön töltött időt.
Annyira szeretném, hogy neked legyen majd elegendő magabiztosságod, higgy annyira magadban, a nőiességedben, az anyaságodban mikor oda kerülsz, hogy gyermeket hozz a világra.
Nap, mint nap küzdök az erős akaratoddal, és magammal, hogy hol van az a határ, amikor még csak terelgetem az utadat, és mikor van az amikor megtörnélek. Nehéz ez a küzdés, de nem akarom, hogy megtörj. Jó dolog az akaraterőd, az állhatatosságod, és szeretném, ha megőriznéd.
Segíts kérlek, hogy ezt megvalósíthassuk együtt.
Nagyon szeretlek, a mindenem vagy:)
Három és fél évvel ezelőtt a kórházban töltött utolsó éjszakára készültünk. Emlékszem az érzésre amikor elkezdett derengeni számomra, hogy a következő naptól az életben maradásod tőlem függ. Igazán, hogy ez micsoda felelősség, és ennek milyen súlya van pár nappal, héttel később realizálódott és okozott számomra sok fejtörést.
Három és fél éve már túl voltam életem legnagyobb és legszebb élményén. Ha bárki azt mondta volna nekem előtte, hogy így fogok nyilatkozni a szülésről, bizony kinevettem volna. Olyan félelem volt bennem, hogy az is csoda, hogy mégis a mellett döntöttem, hogy belevágunk, és gyermeket akarunk.
Azóta találkoztam sok nővel, akik mind rettegnek a szüléstől, de én megfogadtam, senkit nem fogok lebeszélni a félelméről. Annyit tudok csak ilyenkor mondani, hogy én csak azóta, amióta te megszülettél engedhettem el ezt a félelmet. Élmény volt...gyönyörű élmény. Amíg a hasamban voltál pont olyan kismama voltam amilyen szerettem volna lenni, energikus, lendületes. Neked köszönhetem, hogy ezt megélhettem, hogy megajándékoztál ezzel, és ezt követően egy tökéletes szüléssel.
Kíváncsi vagyok, ha majd te elérsz idáig, hogy fogod megélni mindezt.
Beszéltem már sok emberrel a szülés, születés különböző módozatairól, és mindarról, hogy egy anyának milyen jogai is vannak, mit tehet és mit nem, hol szülhet, hogy joga van mindig a babájával lenni.
Én sajnos nem voltam, nem vagyok ennyire magabiztos, így mi az első éjszakánkat külön töltöttünk. Nem volt nehéz velem elhitetni, hogy neked ez a jó, Én csak kínlódtam, forgolódtam, és azt hittem sosem lesz reggel, amikor végre újra mellettem leszel. Azóta milliószor megfogadtam, hogy ezt soha többé nem engedem. Aztán jött Nimród születése, és nagy szívfájdalmam, hogy ott sem tudtam elég erős lenni, nem mertem szembemenni a kórházi protokollal, csak annyit tudtam, hogy lerövidítettem a külön töltött időt.
Annyira szeretném, hogy neked legyen majd elegendő magabiztosságod, higgy annyira magadban, a nőiességedben, az anyaságodban mikor oda kerülsz, hogy gyermeket hozz a világra.
Nap, mint nap küzdök az erős akaratoddal, és magammal, hogy hol van az a határ, amikor még csak terelgetem az utadat, és mikor van az amikor megtörnélek. Nehéz ez a küzdés, de nem akarom, hogy megtörj. Jó dolog az akaraterőd, az állhatatosságod, és szeretném, ha megőriznéd.
Segíts kérlek, hogy ezt megvalósíthassuk együtt.
Nagyon szeretlek, a mindenem vagy:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése