Éjszakák, nappalok /2

Nem lenne tisztességes, ha nem írnám le...a tegnapi bejegyzésemet követően Dorka reggel negyed 7ig aludt, én ébredtem előbb, átvittem, majd összebújva piherésztünk 9ig. Mindig is tudtam és szoktam is mondani, hogy a jó sorsunk megadja amit kérünk, csak pontosan kell fogalmazni.:) Most már csak azt bánom, hogy 1 éjszakát kértem mindössze, úgyhogy most módosítanék: Szeretném, ha az éjszakáim nagy része mentes lenne a Dorka-féle ébresztésesktől. gondolom ez egy teljesíthető kérés, ugye Kislányom?
szeretlek!

Éjszakák, nappalok

Tegnap ismét volt egy nehezebb éjszakán egy csodás nap után. A nappalok tényleg csodásak Dorkával, nyiladozó értelme, a rengeteg beszélgetés amit lefolytatunk lenyűgöz, örömmel tölt el, és nagyon-nagyon élvezem. De...annyira szeretnék már átaludni egy éjszakát, úgy elejétől a végéig. Nem felébredni hajnalban, nem szoptatni, csak horpasztani reggelig amíg magamtól fel nem ébredek. Aztán lezuhanyozni nyugodtan miután megittam a reggeli kávémat, reggelizni, olvasni egy kis Nők Lapját....szóval ilyenek. Gondolom azért nem alszom végig az éjszakát, hogy ne álmodjak ilyeneket.
Hétvégén itt voltak a soproni nagyszülők így kissé sűrűre sikeredett a program. Először kitaláltuk Dorka apukájával, hogy menjenek mamáék unokástól az Állatkertbe, aztán apuka úgy gondolta, ez mégsem jó ötlet, így mentünk együtt. Meleg volt nagyon, én a reggel egy gyors fasírozott sütéssel indítottam, hogy legyen elemózsiánk, majd elindultunk. Nem tudom a nagyszülők hogy érezték magukat, nem tűnt úgy, hogy kihasználnák Dorka társaságát, ő inkább velem lógott, míg a többiek sétálgattak, fagyiztak nézelődtek.
Azt hiszem a kiskecskék simogatása tetszett Dorkának a legjobban, bár a szopizó őzikétől és a zsiráftól is odavolt. Egész nap nem aludt, ettől függetlenül éjszak ismét megébredt, és úgy, hogy egy órán keresztül nem aludt vissza, végül visszavittem az ágyába, na ott elaludt. A fene sem érti...

Nagyon sokat beszél, be sem áll a szája. Viccelődöm vele, és hozzáteszem a szavakhoz a linó szót (kakalínó, Dorkalínó...) erre ő folytatja, nagyon édes (apalínó, babalínó...)Mindent ismétel amit mondok: tegnap esett egy hatalmasat a papa mellőli székről, nagyon megijedtem, mondtam: "a rohadt életbe". Majd amikor a hüppögése alább hagyott ő megismételte. nagyon vigyázni kell a kis papagájommal.
Ma bandáztunk Ferkóval, Mátéval és Bogicával, a kis csapat most szerveződik, első alkalommal Anett kapott kimenőt, mi többiek pesztráltuk Mátét, jövő héten folytatás következik, Anettékhoz megyünk:):)

Ja, még egy fontos mai esemény, Dorka a wcbe kakilt:):):)Délután is szólt, hogy kakálni kell, de meglátta az epret és úgy döntött, hogy inkább megeszi, így ez a cucc a pelusban landolt:):)

21. hónap

Drága Kislányom!
Ilyenkor, amikor neked írok, mert éppen a hónap 15. napja körül járunk nagyon nagy örömmel gondolok vissza arra a napra, amikor megszülettél. Fontos nekem ez a "visszagondolás", mert állandóan az a félelmem, hogy elfelejtek veled kapcsolatos dolgokat. Az első gyönyörű mosolyokat, az arcod, amikor először megöleltelek, at együtt töltött perceket, órákat, napokat. Már sokszor megtörtént velem (és biztos veled is meg fog), hogy az ami egy adott helyzetben felejthetetlennek tűnt, azt később mégis elmosta az idő és a feledés homálya. Veled kapcsolatban szeretnék minél több dolgot bevésni az emlékezetembe. Rengeteg fényképet készítek rólad millió ölelést, puszit kapok és adok, és annyi de annyi lenyomatot készítek a szívemben rólad, hogy az valóban kitörölhetetlen legyen. És igen, ezért is írok. Hogy elővehessem és újra éljem a veled töltött perceket, még, ha azok néha nehezek is. Annyi szeretetet ébresztettél bennem, amiről nem is gondoltam, hogy létezik. Olyan mély érzések járnak át most is, ahogy rád gondolok, amilyenek addig ismeretlenek voltak számomra.
Már egyfolytában beszélsz, és így találtál egy újabb eszközt érzelmeid, gondolataid kifejezésére. Átölelsz napnta többször és azt mondod "anya, szeretlek, ennyire". Utánozod amiket mondok, és aztán a szavaimat, mondataimat ismétled egy-egy helyzetben. Olyan vagy, mint egy tükör, és miközben nevetek magamat nevetem ki egyúttal. Mostanában például járkálsz és azt mondogatod: "jaj, elfelejtettem...".:)
A verselgetésben is kész költő vagy, összekötöd a verseket: "süssünk, süssünk valamit.......túróval bélelve, csiga-biga....told ki szarvadat":):):)
Nagyon sok verset és éneket mondasz egészben vagy részben? Hinta-palinta, Süssünk-süssünk, Búza virág, Csiga-biga, Hull a szilva, Fújja szél a fákat....fel sem tudom sorolni.
A játszótér mostanában a legnagyobb szórakozásunk, általában délelőtt egy órát vagyunk kinn, délután legalább hármat. Így persze itthon nem haladnak a dolgok (takarítás pl)de nem érdekel. annyira élvezed a kinti játékot.
ez úgy néz ki általában, hogy 5 percet maradsz egy helyben a homokozóban, és a fennmaradó 2 óra 55 percet végigrohangáljuk, te elől, én utánad. Ellopkodod a motorokat, mész a lejtőhöz, aztán hajrá, gurulsz lefelé, nekem meg a hajam az égnek áll a félelemtől. Majd néhány pillanat a barátokkal, Patrikkal, Mátéval, Bogicával, Ferkóval, ekkor én is szót válthatok Krisztával, Anettel, Annával, Magdival és rohanok tovább utánad. És ez megy kb 7-fél8ig. De mikor odakiabálsz nekem a csúszdáról, hogy "Anyuka gyere légyszíves" és látom azt is, hogy mindenki odanéz, csak úgy dagad a mellkasom a büszkeségtől. Hatalmas élmény számomra látni, hallani hogy bntakoik ki az értelmed, gondolkodásod. Nap, mint nap rácsodálkozok, hogy mennyire vicces vagy, milyen okos, és milyen jó a humorod:):)
Nagyon nagyon szeretlek, ölellek, puszillak drága Kislányom! Tudod mi jön a puszis játék után:) Ki az anya Gyöngye - Dorka, Ki az anya Kincse?-Dorka Ki az anya mindene?-Dorka:):):)

Padló

Ez akár egy tök jó nap is lehetett volna, (lehetne), de úgy tűnik, nem így alakul.
Reggel elementünk baba-mama klubba, ami rendhagyó és a születés hete rendezvénysorozat égisze alatt működött most. Vendég volt Szilvi barátnőm ée egy ölbebabás, a téma a hordozás, kötődő nevelés. Dorka és a többi hasonló korú csemete kb 50 percig bírta a műsort, aztán jött a rohangálás, lépcsőmászás...stb. Szilvi feljött hozzánk, elmeséltem neki nagy szégyenemet, (nagyon rág a bűntudat), hogy tegnap vacsinál meglegyintettem Dorkát, elszakadt a cérna, elegem volt, nagyon hisztis volt...sbt, de mindegy, erre nincs mentségem, szégyenlem magam. Jól kibeszéltem magamból, segített(akkor). Aztán feljöttünk, dumáltunk, kajáltunk, majd Szilvi elment fél kettő után, és ekkor kezdődött az őrület. Megpróbáltam a szokásos módon elaltatni Dorkát - kudarc. Átmentünk a hálóba, de gondoltam gyorsan kiteregetek előtte-bekakilás. Tisztábatevés hisztivel fűszerezve, újabb altatási próbálkozás kiságy irányába-újabb kudarc. Hálószoba becélozása, cicizés...stb,-kudarc, bőgés, kiborulás, depresszió. Alig bírtam, de komolyan. Annyira vágytam az egyedül töltött egy pici órámra, és annyira de annyira kiborított, hogy Dorka ez semmibe vette, rugdalózott, hisztizett és dühösen rombolt mindent. Legvégső mutatványaként kimászott a kiságyból, na ekkor adtam fel az altatási próbálkozásokat és bőgtem. Ennyi tellett tőlem, tudom, nem sok. Ezt követően Dorka esett-kelt-bőgött felváltva, mert már olyan fáradt volt, majd kissé lenyugodott, én meg nekiálltam mosogatni, száradt ruhákat elpakolni. Ezt követően anyukám személyében megérkezett a felmentő sereg és megszabadított az időzített bombaként ketyegő, terror-fenyegetéssel is felérő lányomtól. Igen, lehet fogni a hidegfrontra, meg lehet kiakadni, hogy milyen béna és tehetetlen vagyok, de igen, ez van, sajna, szegény lányomnak ez jutott.
Néha én is sajnálom miatta, főleg, amikor a bőgésem közepette odajön, átöleli a lábamat, és azt mondja: Dorka szeret ennyire.
Igen Drágám, én is szeretlek, és bocs a mai napért, de padlón vagyok. Imádlak ilyenkor is, ugye tudod:):):)

Anyák Napja

Hát miről is lehetne a mai napon írni, mint az Anyák Napjáról.
Azt tudom magamról, hogy az ünnepek nem voltak soha a kedvenc időtöltéseim, de ez sokat változott, amióta Dorka megszületett. Ugyanakkor azokkal az ünnepekkel, ahol elvileg én lennék az ünnepelt még mindig hadilábon állok. Várok valamit, gondolok valamit arról, hogy hasonló esetben és mit teszek meg az ünnepelt örömére, és a végén szinte mindig csalódok. Tudom, nem kellene várni semmit és akkor nem lenne csalódás, de egyelőre nem megy.
Ez az Anyák Napja-ügy úgy kezdődött, hogy a kedves férjem kiolvasta a netről, hogy idén, nem május első vasárnapján van ez az ünnep, hanem a másodikon. Én kétkedve fogadtam a hírt, de mivel annak is örültem, hogy egyáltalán utánanézett a dolognak, elfújtam a bizonytalankodást.
Aztán egy hetet töltöttünk Veszprémben apa nélkül, addigra kiderült számomra, hogy természetesen, mint mindig május első vasárnapja, azaz most éppen május elseje az Anyák Napja. Amikor ezt megemlítettem a pénteken érkező férjnek, azt mondta, igen, már ő is szembesült ezzel. Na, itt kezdtem el ismét reménykedni.
Amíg a kis család egy része aludt, a tesóm dolgozott szombaton, addig a két nagylányával elkezdtem készülődni anyukám és az ő anyukájuk felköszöntésére,tortát sütöttem mamának, gyerekeknek segítettem verset választani, és felhívtam a figyelmüket az ünnepre. Ők nagyon lelkesek voltak, a később hazaérkező Gergőt is bevontuk a műsorba, együtt kitaláltuk a forgatókönyvet. Elmentek bringával orgonáért, amihez apukák is csatlakoztak,sőt ők kezdeményezték, akkor már ismét nem reménykedtem.
A műsorka estére összeállt, gondoltam, ha az én férjem nem készül semmivel kislányom nevében, vagy éppen a saját nevében, majd jól meghatódok keresztgyerekeimen és anyukám meg a tesóm örömén.
Reggel bejöttek a gyerekek a szobámba, Dorka, mivel előbb kilógott mint én kapott egy csokor orgonát és azzal köszöntöttek. Ez nagyon szép két perc volt...Örültem neki nagyon.
Majd titokban megkérdeztem Fannikát, hogy mikor jön a produkció, mire kiderült, hogy apukájuk ösztönzésére,(aki-és most csúnya vagyok-a mi készülődésünket átaludta)már túl vannak rajta, tehát kimaradtam. Ekkor úgy tettem, aki még pihenne egy kicsit, és jól kibőgtem magam a csalódottságtól. Megvártam még megnyugszom, férjem elkezdett valami teljesen másról beszélgetni velem, ami jól elterelte a figyelmemet.
Aztán közösen, felköszöntöttük anyukámat az általam készített tortával.
A gyerekek tesómékkal játszóra mentek, rám és Robira maradt a pakolásunk és az általam előző nap megfőzött pörkölthöz a nokedli elkészítése(Robi keze munkáját dicséri).
Hazajöttek, ebéd, indulás, vonat, eső...majd hazafelé úton ismét megvillant a halvány reménysugaram (a fene vinné el), hogy hátha otthon vár valami, hiszen a gyermek apukája tudta, hogy vasárnap érkezünk...de nem, ez a reménysugár is elszállt, még a mai vacsorát is ki kell találnom...Szóval a mai napon már csak abban bízom, hogy mindenféle reménysugarak elkerülnek, ezzel megóvva a további csalódásoktól...a jövőt tekintve pedig abban, hogy a lányom megtanulja tőlem, hogyan kell másokra odafigyelni, örömet okozni, ráhangolódni egy másik emberre, ünnepé tenni neki néhány pillanatot, úgy, hogy az valóban róla szóljon.

Ami pozitív a mai napban, hogy Dorka egy tünemény, és minden mozdulatával kifejezi számomra, hogy már 20,5 hónapja anya vagyok, ezáltal számunkra minden nap anya és Dorka nap, imádjuk egymást és ezt megmutatjuk a másiknak.
Szeretlek kislányom, bocs, hogy ez kissé negatívra sikeredett, de az érzések közé tartozik a remény és a csalódottság is. Ez is én vagyok.