Ma Dorka megkapta a 15 hós oltását, amiről elég rossz dolgokat olvastam,
így most aggódhatok, hogy nála milyen hatások lesznek, remélem
semmilyen. Reggel már orrfolyással ébredt, és ez csak romlott a nap
folyamán, ettől függetlenül a dokinő beadta az oltást, azt mondta a sima
náthában nem ellenjavalt, na mindegy. Szegénykém estére már nagyon
szuszogott, és egyfolytában folyik az orra, ma nem is viszem át az
ágyába, mellettünk lesz, ha bírja. Jobb, ha hallom, hogy minden ok vele
és ő is oda tud bújni, ha szükségét érzi.
Hétvégén jönnek Sopronból a mamáék már nagyon várjuk őket. Dorka
biztosan érzi, hogy mennyire szeretik őt, mert annyira örül mikor
meglátja őket. Mivel mamával msnen szoktunk beszélgetni, már ha
meglátja, hogy megyek a gép felé, mondja, hogy mama és mutatja a mama
jelét. Nagyon édes. Már egyre több jelet ismert, de ma kitalált egy
újat:):):) a karácsonyfa? mondja, hogy ka, közben mutatja a fa jelét,
tündéri.
Imádja, ha közösen könyvet nézegetünk a babzsák fotelben, és egyre
többet elvan egyedül is, ma egy marék kukoricapehellyel, egy répával és
egy almával játszott, közben eszegetett belőlük, ki-be rakosgatta a
tányérról, néha kijött ellenőrzést tartani a konyhába, vagy kérni
utánpótlást a kukoricapehelyből, de nagyon el volt.
Ja, és az oltáshoz tartozik még, hogy apukája nem ért oda időben, én
szorongtam, mert nem akartam látni ahogy megszúrják, de végül egy hangja
sem volt. Nagyon meglepődtem, de sem előtte, sem közben, sem utána még
csak meg sem nyikkant.
Hát Ő az én kis Hősöm. Imádom!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. november 25., csütörtök
2010. november 21., vasárnap
November 21.
Ma közösen bementünk a Belvárosba, hogy megnézzük a szép nagy
karácsonyfát és a vásárt a Vörösmarty téren. Jók ezek az alkalmak, mert
így közösen szépen lassan ráhangolódunk az ünnepre. Egész más így várni a
Mikulást és a Jézuskát. Én azt várom a legjobban, amikor Dorkám
meglátja majd a díszbe öltöztetett fát, az ajándékokat. Már most is
annyira tud örülni mindennek, még akkor is ujjong, ha csak egy általa
már ismert, de kedvelt játékot levesz a polcról, vagy ha kérek tőle
valamit és megtalálja. Nagyon aranyos ilyenkor,mintha valami kincset
lelne meg, jön az "ÓÓÓÓÓÓ", meg az "ÁÁÁÁÁ", és mindhez az örömtelien
csodálkozó tekintet.
Meglátogattuk Marika nénit is, jól éreztük magunkat. Dorka őt is folyamatosan foglalkoztatja, és akár hányszor megyünk, mindig vár rá némi apróság, ma kapott kis könyvecskét, kutyás kulcstartót, macis kéztörlőt.
Ma este nem akart mellettem elaludni, aztán 40 perc forgolódás, éneklés, verselés, puszilgatás,nevetgélés után hívtam apukáját, aki aztán 5 perc alatt elaltatta. Nem tudom miért csinálja ezt velem, de ugyanez van a délutáni alvásnál is. Pedig ma igazán türelmes voltam, bár ez nem mindig sikerül.
Nagyon kedves az esti "családi elköszönésünk". Fürdés, öltöztetés után apukája behozza a hálóba, ott kicsit beszélgetünk a napunkról. aztán apa kéri a pusziját, az integetését és kimegy. Aztán jön a cici, összebújás...
Néha, amikor nem akar apának még puszit adni, olyankor én adok apának előbb puszit. Ezt jól megfigyelte, és ma ugyan adott apukájának puszit, de utána elkezdett engem apukája felé tolni, jelezve, hogy adjunk egymásnak pusit apukájával. Jót nevettünk, és persze puszilkodtunk egyet, majd a gyermek ösztönzésére még egyet és még egyet. Hát így ápolja a mi házasságunk boldogságát a kis 15 hónapos és 6 napos kis boldogság-gombócunk. Imádjuk is nagyon!!!
Meglátogattuk Marika nénit is, jól éreztük magunkat. Dorka őt is folyamatosan foglalkoztatja, és akár hányszor megyünk, mindig vár rá némi apróság, ma kapott kis könyvecskét, kutyás kulcstartót, macis kéztörlőt.
Ma este nem akart mellettem elaludni, aztán 40 perc forgolódás, éneklés, verselés, puszilgatás,nevetgélés után hívtam apukáját, aki aztán 5 perc alatt elaltatta. Nem tudom miért csinálja ezt velem, de ugyanez van a délutáni alvásnál is. Pedig ma igazán türelmes voltam, bár ez nem mindig sikerül.
Nagyon kedves az esti "családi elköszönésünk". Fürdés, öltöztetés után apukája behozza a hálóba, ott kicsit beszélgetünk a napunkról. aztán apa kéri a pusziját, az integetését és kimegy. Aztán jön a cici, összebújás...
Néha, amikor nem akar apának még puszit adni, olyankor én adok apának előbb puszit. Ezt jól megfigyelte, és ma ugyan adott apukájának puszit, de utána elkezdett engem apukája felé tolni, jelezve, hogy adjunk egymásnak pusit apukájával. Jót nevettünk, és persze puszilkodtunk egyet, majd a gyermek ösztönzésére még egyet és még egyet. Hát így ápolja a mi házasságunk boldogságát a kis 15 hónapos és 6 napos kis boldogság-gombócunk. Imádjuk is nagyon!!!
2010. november 15., hétfő
15. hónap
Drága Kislányom!
15 hónappal ezelőtt ilyenkor már 8 és fél órája ismerkedtél ezzel a Világgal. Sajnos akkor elég kimerült voltam, így az első éjszakát külön töltöttük. Nem lett volna erőm ahhoz sem, hogy felemeljelek, mégis azóta bánt a lelkiismeret e miatt. Most el sem tudnám képzelni, hogy megengedjem, hogy egy ilyen helyzetben ne legyünk egymás mellett, de akkor fáradt voltam, és kissé kiszolgáltatott. Az a tudat nyugtat, hogy azóta sem telt el úgy egyetlen éjszaka sem, hogy ne lettünk volna egy lakásban, sőt hajnaltájtól számítva egy ágyban.
Mostanában egyre nyugodtabb vagy éjszakánként, úgy tűnik egyelőre megelégszel a 12 fogaddal, megvárod talán, míg ezek rendesen megnőnek és csak utána növesztesz újakat, így ez nem zavar a nyugalmadban.
Én nem tudok túl jól aludni, ezért gyakran hallom nyugodt szuszogásodat, átmegyek betakargatlak, de reggelre elég fáradt vagyok. Ma azzal jutalmaztál meg, hogy fél7ig aludtál, akkor átvittelek szopizni, majd összebújva tovább aludtunk fél10ig. Így sokkal pihentebb voltam, mert érdekes módon veled összebújva már ment az alvás:):)
Délelőtt kicsit játszótereztünk, és képzeld volt vagy 18 fok. Gyönyörű idén az ősz, remélem a tél is szép lesz sok hóval, hogy nagyokat szánkózhassunk.
Ma délután aztán ismét aludtál egy hatalmasat, én olvasgattam melletted, majd átöleltelek és még szundítottunk együtt. Olyan meghittek ezek az összebújások. Imádom, ahogy szopi után hátat fordítasz neke, (persze én oldalt vagyok), majd a kis popódat addig riszálod, mozgatod, amíg ki nem alakul a számodra legkényelmesebb kis kifli-nagy kifli pozíció. Képes vagy úgy befészekelődni az ölembe, hogy olyan, mintha még mindig a hasamban lennél. Máskor meg, szintén ebben a helyzetben a kinyújtott karomon alszol el. Van, hogy viszonylag hosszú idő kell, hogy elaludj, többször eléneklem az Este jó-t, a Bóbitát, és amit újabban nagyon szeretsz, elmondom az Altatót. Szóval, van, hogy ez több, mint fél óra, de ahogy elalszol nem tudok egyszerűen kijönni mellőled, ott kell még, hogy maradjak és élvezzem ezt a meghitt pár percet. És nagyon élvezem, már 15 hónapja.
És élvezem az okosságodat a szépségedet, a nyitottságodat, a barátságosságodat, a huncutságodat is. Jó ez utóbbi nem ritkán az őrületbe is tud kergetni.
Okos vagy nagyon, mindent értesz és mindent megértetsz, amit akarsz. Huncut vagy, mert hiába érted, van, hogy (látom a szemeden, ne tagadd:):):)) kizárólag a bosszantásom miatt csinálod másképp. Nyitott és barátságos vagy, nagyon szereted az embereket, mert ha meglátsz valakit szembe jönni integetsz neki, ha valaki tetszik látványosan örülsz neki, szívesen játszol olyan emberekkel, akikről látod, hogy mi szeretjük, még akkor is, ha nagyon régen láttad. A legutóbbi szó amit kimondtál, az az volt, hogy autó. Olyan édesen mondod, hogy apukáddal csak ismételtettük veled. Sok jelet is ismersz már, és ami érdekes egyre inkább használod is őket.
És mindezekkel a szépségekkel, jóságokkal, boldog napokkal, percekkel, pillanatokkal már 15 hónapja megajándékozol bennünket. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy még kiabálok is veled a saját türelmetlenségem és tehetetlenségem miatt, van, hogy elmegyek itthonról és apukáddal hagylak kettesben, élvezem, hogy apával szombatonként elmentek úszni és van néhány szabad órám...de azt tudom, hogy mindezek ellenére nem bírnám nélküled elképzelni az életemet. A legnagyobb ajándék vagy, amit a Sorstól kaphattam, a legnagyobb és legörömtelibb feladat és kihívás amit elém állított az élet, és a legnagyobb érzelem amit valaha is éreztem az a mérhetetlen és leírhatatlan szerelem amit irántad érzek. Ugye ezt is tudod és érzed ki Tündérem?
15 hónappal ezelőtt ilyenkor már 8 és fél órája ismerkedtél ezzel a Világgal. Sajnos akkor elég kimerült voltam, így az első éjszakát külön töltöttük. Nem lett volna erőm ahhoz sem, hogy felemeljelek, mégis azóta bánt a lelkiismeret e miatt. Most el sem tudnám képzelni, hogy megengedjem, hogy egy ilyen helyzetben ne legyünk egymás mellett, de akkor fáradt voltam, és kissé kiszolgáltatott. Az a tudat nyugtat, hogy azóta sem telt el úgy egyetlen éjszaka sem, hogy ne lettünk volna egy lakásban, sőt hajnaltájtól számítva egy ágyban.
Mostanában egyre nyugodtabb vagy éjszakánként, úgy tűnik egyelőre megelégszel a 12 fogaddal, megvárod talán, míg ezek rendesen megnőnek és csak utána növesztesz újakat, így ez nem zavar a nyugalmadban.
Én nem tudok túl jól aludni, ezért gyakran hallom nyugodt szuszogásodat, átmegyek betakargatlak, de reggelre elég fáradt vagyok. Ma azzal jutalmaztál meg, hogy fél7ig aludtál, akkor átvittelek szopizni, majd összebújva tovább aludtunk fél10ig. Így sokkal pihentebb voltam, mert érdekes módon veled összebújva már ment az alvás:):)
Délelőtt kicsit játszótereztünk, és képzeld volt vagy 18 fok. Gyönyörű idén az ősz, remélem a tél is szép lesz sok hóval, hogy nagyokat szánkózhassunk.
Ma délután aztán ismét aludtál egy hatalmasat, én olvasgattam melletted, majd átöleltelek és még szundítottunk együtt. Olyan meghittek ezek az összebújások. Imádom, ahogy szopi után hátat fordítasz neke, (persze én oldalt vagyok), majd a kis popódat addig riszálod, mozgatod, amíg ki nem alakul a számodra legkényelmesebb kis kifli-nagy kifli pozíció. Képes vagy úgy befészekelődni az ölembe, hogy olyan, mintha még mindig a hasamban lennél. Máskor meg, szintén ebben a helyzetben a kinyújtott karomon alszol el. Van, hogy viszonylag hosszú idő kell, hogy elaludj, többször eléneklem az Este jó-t, a Bóbitát, és amit újabban nagyon szeretsz, elmondom az Altatót. Szóval, van, hogy ez több, mint fél óra, de ahogy elalszol nem tudok egyszerűen kijönni mellőled, ott kell még, hogy maradjak és élvezzem ezt a meghitt pár percet. És nagyon élvezem, már 15 hónapja.
És élvezem az okosságodat a szépségedet, a nyitottságodat, a barátságosságodat, a huncutságodat is. Jó ez utóbbi nem ritkán az őrületbe is tud kergetni.
Okos vagy nagyon, mindent értesz és mindent megértetsz, amit akarsz. Huncut vagy, mert hiába érted, van, hogy (látom a szemeden, ne tagadd:):):)) kizárólag a bosszantásom miatt csinálod másképp. Nyitott és barátságos vagy, nagyon szereted az embereket, mert ha meglátsz valakit szembe jönni integetsz neki, ha valaki tetszik látványosan örülsz neki, szívesen játszol olyan emberekkel, akikről látod, hogy mi szeretjük, még akkor is, ha nagyon régen láttad. A legutóbbi szó amit kimondtál, az az volt, hogy autó. Olyan édesen mondod, hogy apukáddal csak ismételtettük veled. Sok jelet is ismersz már, és ami érdekes egyre inkább használod is őket.
És mindezekkel a szépségekkel, jóságokkal, boldog napokkal, percekkel, pillanatokkal már 15 hónapja megajándékozol bennünket. Van, hogy fáradt vagyok, van, hogy még kiabálok is veled a saját türelmetlenségem és tehetetlenségem miatt, van, hogy elmegyek itthonról és apukáddal hagylak kettesben, élvezem, hogy apával szombatonként elmentek úszni és van néhány szabad órám...de azt tudom, hogy mindezek ellenére nem bírnám nélküled elképzelni az életemet. A legnagyobb ajándék vagy, amit a Sorstól kaphattam, a legnagyobb és legörömtelibb feladat és kihívás amit elém állított az élet, és a legnagyobb érzelem amit valaha is éreztem az a mérhetetlen és leírhatatlan szerelem amit irántad érzek. Ugye ezt is tudod és érzed ki Tündérem?
2010. november 9., kedd
Manó torna
Kicsikémmel ma tornaórán voltunk:):):) Nagyon szereti, ha pörög
körülötte a világ, ha zajlik az élet, és valahogy én is jobban érzem
magam, mint a 4 fal közé szorítva. Mert persze csodás ez az anyaság, meg
minden hasonló, de mikor azt érzem, hogy a 35 évig képviselt énem egy
az egyben kikerül a sufniba, akkor meg kell tanulni élvezni ezt az új
szerepet. Ezt persze nem panaszként mondom ó,mert nem cserélném el
Dorkát semmire és senkire, csak ugyanúgy, mint bármilyen más
kapcsolatért ezért is dolgozni kell, hogy minél jobb és jobb legyen.
Nekem erre az egyik módszerem - ami önzőnek tűnhet, de szerintem nem az -
hogy igyekszem olyan elfoglaltságokat találni, amit én is élvezek.
Abból indulok ki ilyenkor, hogy jól úgyis abban a helyzetben érezzük
magunkat, ami mindkettőnknek jó, és semmi- de semmiképpen nem akarok
mártír lenni. Ilyet már sokat láttam, tapasztaltam, és számomra ez az
egyik olyan dolog, ami igazán megmérgezheti egy gyerek életét. Ezt pedig
semmiképpen nem szeretném. Úgyhogy megyünk ringatózni, tornázni, és
apukája viszi Dorkát úszni, amíg én itthon lazulok hetente 3 órát.
(kivéve, ha nem nagytakarítok ez idő alatt).
MI így csináljuk:)Ugye kislányom? És szerintem egész jól megy:):):) Nagyon szeretlek!
MI így csináljuk:)Ugye kislányom? És szerintem egész jól megy:):):) Nagyon szeretlek!
2010. november 7., vasárnap
Unokatesókkal
Az őszi szünet egy részében Fanni, Kata és Gergő nálunk voltak, az
elmúlt időszak nagy eseménye ez volt. Vártuk őket és nagyon, de nagyon
jó volt velük együtt lenni és azt látni, hogy mennyire élvezik négyen az
együttlétet. Imádják Dorkát, de az a rajongás kölcsönös. Egyikőjüket
sem szereti jobban vagy kevésbé, hol Gergő kap egy kóbor puszit, hol
Katát hívogatja egyfolytában, hogy Fanni nyakát öleli meg úgy, hogy el
kell tőle olvadni. A "nagyoknak" pedig egyetlen rossz szavuk,
mozdulatuk, nézésük sincs irányába. Úgy örülök, hogy a tesómmal ilyen
gyerekeink vannak. Mi nem voltunk túl jó testvérek, sokat verekedtünk,
veszekedtünk, bár az is tény, ha sajnálatos is, hogy inkább erre láttunk
példát, mint a kedves odafordulásra...de erről ennyit. Büszke vagyok
ezekre a gyerekekre, és ha lehet még jobban szeretem őket , mióta Dorka
is megszületett.
Az érkezésük előtti hétvégén hármasaban, Dorka az apukája és én állatkertben voltunk. Nagyon jó volt, látszik, hogy Dorka nagyon szereti az állatokat. Legjobban az akvárium és az állatsimogató tetszett neki, nem véletlen, itt lehetett a legaktívabban tevékenykedni és a legközelebb lenni az állátokhoz. Azért a tigrisért is odavolt....
Nagyon igyekszem, hogy Dorka egyre többet tudjon kommunikálni jelnyelven is. Amióta apukája észrevette, hogy ez igen jól megy neki, (és persze az én nyaggatásomra is), ő is elkezdte neki tanítani. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy ülünk,mint a suliban, csak ha valamit mondunk neki és eszünkbe jut, akkor megmutatjuk azt is, hogy kell jelelni. Amit már tud: tv, kutya, anya, apa, mama, papa, enyém, enni, telefon, fa, alszik, lámpa, kérem...asszem kb ennyi. Nagyon édesen csinálja. A beszéde is szépen fejlődik, legalábbis nagyon nagy kedvvel akar beszélni, és próbálkozik. Mindent leutánoz, így nagyon könnyű vele beszélgetni, és vicces is egyben. Pl, ha pukkant egyet, rámutat a pelusra és berreg egyet a szájával.:):):)
Apukájával nap, mint nap rácsodálkozunk, hogy milyen okos, szép tökéletes kislányunk van, imádunk, szeretünk kicsi Gyöngyöm, Mindenem, Tündérkém!
Az érkezésük előtti hétvégén hármasaban, Dorka az apukája és én állatkertben voltunk. Nagyon jó volt, látszik, hogy Dorka nagyon szereti az állatokat. Legjobban az akvárium és az állatsimogató tetszett neki, nem véletlen, itt lehetett a legaktívabban tevékenykedni és a legközelebb lenni az állátokhoz. Azért a tigrisért is odavolt....
Nagyon igyekszem, hogy Dorka egyre többet tudjon kommunikálni jelnyelven is. Amióta apukája észrevette, hogy ez igen jól megy neki, (és persze az én nyaggatásomra is), ő is elkezdte neki tanítani. Na persze nem úgy kell elképzelni, hogy ülünk,mint a suliban, csak ha valamit mondunk neki és eszünkbe jut, akkor megmutatjuk azt is, hogy kell jelelni. Amit már tud: tv, kutya, anya, apa, mama, papa, enyém, enni, telefon, fa, alszik, lámpa, kérem...asszem kb ennyi. Nagyon édesen csinálja. A beszéde is szépen fejlődik, legalábbis nagyon nagy kedvvel akar beszélni, és próbálkozik. Mindent leutánoz, így nagyon könnyű vele beszélgetni, és vicces is egyben. Pl, ha pukkant egyet, rámutat a pelusra és berreg egyet a szájával.:):):)
Apukájával nap, mint nap rácsodálkozunk, hogy milyen okos, szép tökéletes kislányunk van, imádunk, szeretünk kicsi Gyöngyöm, Mindenem, Tündérkém!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)