Ellenpont

Nem illett össze a két mondanivalóm, ezért külön írom őket.A nehézségeim mellett mindenképp szeretném legalább címszavakban említeni, hogy hol is tart Dorkám.
Beszéde egyszerűen tündéri, mindent, de mindent próbál mondani. Általában ezek a szavak egy szótagból állnak, de fantasztikus megélnem, hogy ennyire megértem, hogy mit mond, mit szeretne.
Eszter meglátogatott minket, és az ő nevét is mondta, úgy hogy nem csak én értettem:). Ez nagyon aranyos volt, mert a két szótag nehéz még neki, de mégis ment.
Fogja a telefont, járkál vele és folyamatosan kurjongat bele, teljesen, mint egy üzletasszony, nagyon vicces:)
Az állatok közül nagyon sokat felismer képről és utánozza a hangjukat (oroszlán, kutya, kígyó, macska, szamár, elefánt, bárány, malac...)
Rengeteg pusit osztogat, főleg, ha kérünk, de van, hogy ilyenkor abba sem akarja hagyni. Megleli a nyakamat, odafut a kitárt karunkba, viccelődik, huncutkodik, imád kukucskálni, a lakásban rohangálni, újabban pedig felmászni a székre, onnan az asztalra, majd onnan megszerezni amit éppen kinézett magának.
A kommunikációja bővült a sikongatással, ami elég iszonyatos, próbáljuk neki mondogatni, ha így szól akkor nem értjük...egyelőre a siker elenyésző...
Mindent, de mindent megért, helyére viszi a cipőit sétálás után, odahoz szinte bármit amit kérek tőle(leginkább így lehet lefoglalni, ha valamit csinálni akarok épp), megmutatja, hogy mi micsoda, beül a tv elé távirányítóval, bekapcsolja, majd mikor szólok, hogy nyomja meg a piros gombot megteszi és odahozza a távirányítót. (Előtte és vele nagyon ritkán tévézünk, nem tudom ezeket honnan szedte, mindenesetre tanulság, hogy ami olyan dolog, azt néhány megfigyelés után is meg tudja tenni.)
A fogai jönnek rendületlenül, felül , alul és elöl 4-4, a két oldalon rágófogak, bal oldalon 2 jobboldalon egy felül és most jön az alsó, ezt nagyon megszenvedi.
Az étvágya általában jó, mindent nagyon szívesen eszik.
Múlt héten Péter levitt minket a Dédiékhez, akik szerencsére jól vannak, és unokázhattak egy kicsit. Az út nagyon hosszú és fárasztó volt, nem is gondoltam volna, de megérte, hogy láthattuk őket.
Annyira örülök, hogy a lányomnak még dédszülei is vannak, remélem még sokáig így lesz.Édes volt, ahogy puszilta őket, mondta nekik, hogy Dédi, ahogy a papával ment kecskéket etetni, szóval elbűvölték egymást kölcsönösen.
Imádom Őt! (és most indulok kicsit dolgozni, míg ős szunyókál tovább apukájával, kipihenvén a hajnali műsort)

Nem BÍ-ROM!

Tudom ennyi idő tán nem szép egy ilyen negatív hangú bejegyzéssel beköszönni, de olyan szinten kimerülök éjszakánként Dorka mutatványaitól, hogy mégis kikívánkoznak belőlem ezek a dolgok.
Nem tudom hányadik napja tart már, hogy Dorka éjjel, hajnalban megébred, akkor megszoptatom, és innentől 1-2,5 óra(hogy épp mennyi az változó) ébren van, rugdal, forgolódik, nyűglődik...stb. Nagyon sajnálom őt ilyenkor, de a fáradtságtól annyira kivagyok, hogy nagyon erőteljesen szólok rá, hogy aludjon már, ettől persze meg bűntudatom van....szóval ördögi kör.
Már nagyjából hozzászoktam, hogy az éjszakáim mindig megszakadnak, ha ez nem lenne, talán kicsit hiányozna is, hiszen a kiságyában alszik el a Picikém, és amikor megébred akkor viszem át magam mellé. azonban az, hogy hajnal fél3tól 4ig ébren kell lennem, illetve képtelenség elaludnom a folyamatos nyűglődés miatt, az egyelőre megszokhatatlan számomra.
Lehet, hogy a 12 fogának kibújása bántja, lehet, hogy éppen nehéz korban van, lehet, hogy az őszi frontok, és biztos, hogy ő is megszenvedi ezt a helyzetet. És abban is biztos vagyok, hogy pár hét múlva majd ez sem tűnik ilyen tragikusnak, hiszen mennyi-mennyi minden mögöttünk van már, ami éppen az idejében nehezen megélhető volt.
Azonban most nagyon-nagyon fáradt vagyok, és nagyon nagyon elegem van.
Ettől függetlenül imádom a Kincsemet, csak igen, vannak ilyen nehéz napok....

Tüneményem :):):)

Drága Kislányom!
Már elég régen írtam neked, pedig sok-sok dolog van, rengeteg minden történik velük, amik igen múlékonyak, és amiket mégsem szeretném, ha elfelejtenénk. Ezért is írok. Nézem a képeket, és emlékezem az első napokra, az első lépésekre, az első mosolyra, és ahogy a képek előtt merengek még a bőröd illatát, az kezed melegségét is érzem. Szeretnék minden pillanatot bezárni egy kis üvegbe, majd elővenni amikor kedvem tartja, nézegetni, élvezni, gyönyörködni benne...csak úgy.
Egyszerűen fantasztikus amiket velünk művelsz nap, mint nap.
Az esti rituáléink csodásak, ahogy hármasban megbeszéljük az ágyban a nap történéseit, ahogy apa megkapja a pár darab búcsú-jóéjszakát pusziját (köztük egy-két cuppanósat), ahogy kedves pápázással elköszönünk tőle, ahogy összebújunk, és iszod a finom meleg tejecskémet, ahogy utána megölelsz, hallgatod ahogy énekelek és mesélek neked, majd ahogy nehezedő szempilláidat figyelem amint álomba merülsz.
Ez sokáig mindn este így volt, míg nem pár hete apucival is elaludtál, és a héten ezt kétsze is megismételted. Jó volt kicsit kimozdulnom, és látni a barátaimat, és az is jó volt,hogy apukád is részesülhet ebben az esti összebújásban. Fontosak vagytok egymásnak, ez nagyon látszik , és az is, hogy mélyül a szerelem kettőtök között. Várod haza, amikor csörren a kulcsa a zárban, már tapsolsz, izgalmadban azt sem tudod mit csinálj, aztán mikor belép, huncutul elfutsz előle-nagyon édes kis játék.
Mostanában gyors tempójú okosodásodra csodálkozunk rá minden nap. Felismered az állatokat a könyvedben, minden tárgyat azon kívül is, megmutogatod a testrészeidet, tudod merre indulj, amikor mondom, hogy pelenkát cserélünk, mondod, illetve igyekszel mondani a különböző szavakat, vagyis azoknak az első szótagját. Próbállak tanítgatni a jelbeszédre, nagyon szeretném, ha majd a papával és a mamával is zökkenőmentesen tudnál kommunikálni. Sajnos apa ebben nem sokat segít, de remélem hamar bekapcsolódik, neki mégis csak könnyebb lenne. Már tudod mutatni az apát, anyát, lámpát, mámát. Nagyon ügyes vagy, ragad rád minden tudás.
Imádod a játszóteret, a homokozót, a csúszdát, oda-oda mész gyerekekhez, de inkább csak megvizsgálod őket, ha úgy tetszik nevetsz nagyokat, de játszani még egyedül, vagy velünk szeretsz.
Ma is nagyon okosan viselkedtél a játszón, mindig megálltál, ha megkértelek, odafigyeltél rám, nagyon büszke voltam a tündérkémre.
Kiválóan ki tudod magad fejezni, én legalábbis mindig megértelek (remélem ez mindig így lesz. Szinte mindenkivel kedves vagy, integetsz, mosolyogsz puszit dobálsz pl a pénztárosnak is a boltban. Hát csoda, hogy mindenki elolvad tőled?
Rólam nem is beszélve.
Rád nézek, és odavagyok a gyönyörűségtől. El sem tudom hinni, hogy minden kis sejted belőlem, belőlünk van.
Tudod nem túl sok az önbizalmam, de mióta vagy, azóta tudom, hogy valami jónak lennie kell bennem, ha képes voltam egy ilyen gyermek megszülésére. És azt a jót, ami bennem van, mind odaadtam neked, és úgy, hogy ettől magam is jobb és szebb lettem. Ezt néha elfelejtem, de ilyenkor elég csak rád néznem és elönt a büszkeség.
Miénk vagy, még kapaszkodsz belénk, figyelsz ránk, nem hagynál el minket, de tudom, ez nem lesz mindig így. Épp ezért igyekszem minden puszidat, ölelésedet, kedves gesztusodat, szeretetedet, ragaszkodásodat kiélvezni addig amíg önként adod, és amíg mindketten maximálisan örömünket leljük benne. Aztán ezeket elraktározom azokra az időkre, amikor el kell majd engedjelek, mert a saját utadat járod. Szóval addig örömködök, szeretlek, puszillak, ölellek, mert te vagy a MINDENEM.Köszönöm, hogy megkaphattalak, megszülettél, hogy olyan vagy amilyen, hogy olyan vagy, amilyenre mindig is vágytam, hogy tökéletes vagy.
Nagyon szeretlek Kincsem, kicsi Kucorgóm, Pocikám...