Szeptember végén...

Még nyílnak a völgyben...:), na de félre a tréfát, nagyon régen írtam már, pedig Drágaságom nap, mint nap produkál valami új dolgot. Ezeknek általában nagyon örülök, csodálom, hogy mi mindent ért, mire képes, néha azonban a falra mászom. Ez legtöbbször nem a tett függvénye, sokkal inkább a lelkiállapotomé, amit igencsak befolyásol a szoptatás melletti hormonális hullámvasút.
No, de inkább a jó dolgokról. Dorkának már 9 foga van, és úgy sejtem, holnapra talán meg lesz a 10. Nagyon érdekesen alakul, mert felül megvan a négy metszőfog, alul viszont csak három sikeredett. Ellenben a bal oldalon előbb felül, majd alul kijött egy-egy örlő fog, és most készülődik a jobb oldalon is egy felső.
A legnagyobb fejlődés amit e beszédben produkál, illetve a megértésben. Pl szólok, hogy hozz a cipőjét, megy érte, odahozza az egyiket, mondom, hogy a másik is kell, vissza megy érte. Szinte mindent utánoz, ezt igyekszem is kihasználni, próbálom neki tanítani a jelnyelvet, egyelőre a lámpa, anya, apa szavaknál tartunk.
Egyfolytában beszélget, mindent megnevez, mindent megértet velem amit akar a maga sajátos nyelvén. Elkezd fújkálni, és mutogat a buborékfújóra, beül a babakocsiba és mondja, mutatja, hogy pápá, mutogat a vizes palackra és mondja, hogy iszszisisz. Ha megkérdezem kié a cici két tenyerével ütögeti a mellkasát, jelezve, hogy az övé. De ez az "enyémes" ütögetés akkor a legédesebb, amikor spontán csinálja.
Az elalvások egy kissé nehézkesek mostanában, és persze átaludt éjszaka is a múlt zenéje, de mindegy, ez van. Igazából, ha én jól vagyok, nem vagyok fáradt, szinte már várom, hogy éjszaka mikor hozhatom át, és szuszoghat tovább mellettem. Az nehéz, amikor nem tud elaludni, és forgolódik, mert akkor én sem alszom, de annyira szeretem a puha bőrét, a szuszogását, az ölelését, a pusziját, ahogy rám fekszik, odabújik és simogatja az oldalam, hogy ez azért megéri.
Nagyon szeretem!

13. hónap

Tegnap volt kicsi lányom épp 13 hónapos. Kibújt a 8. foga, hátul, ami elég fura nekem. Nem viselte meg túlzottan, csak nagyon ment a hasa.
Estére sajna elég türelmetlen voltam vele, most, hogy egyre inkább nyiladozik az egoja, nehezen viselem. Persze mindig ilyen gyerekre vágytam, ilyen önálló gondolkodású kis egyéniségre, csak hát a mindennapok nem mindig egyszerűek. Bár azt is észrevettem, hogy ez akkor nehezebb számomra, ha fáradt, kialvatlan vagyok. Este persze bocsánatot kértem tőle a közös fürdőzés során, kicsit kérette magát, de megbocsátott.:)
A mia napunk eddig nagyon jó volt, itthon tevékenykedtünk, főztünk, porszívóztunk. Perszer mindent szétpakolt és 5 percenként felkéredzkedett az ölembe, de türelemmel fordultam hozzá, így mindkettőnknek nagyon jó kedve volt. Egyszerűen tünemény, ahogy utánoz. Pl törölgettem a tévét papírtörlővel, kiléptem a konyhába, mire visszajöttem a kukájából kihalászott popsitörlővel törölgette ő is a tévét:):):) Még szerencse, hogy csak pisi után használtuk előtte a popsitörlőt.
Nagyon sokat beszél már, leginkább még mindig az első szótagokat mondja, és ami még érdekesebb, hogy tényleg mindent megért. Nagyon okos, nagyon szép, egyszerűen tökéletek.
Imádlak kis 13 hónapos Hercegnőm!

ÁTALUDTA!!

....az éjszakát, persze. És nem mondom,hogy nem volt ilyen eddig, de akkor picikém még kb 5 hetes vol, ami ugye már nagyon rég volt. Azóta az éjszaka átalvása mindössze 2X fordult elő, egy kimerítően élvezetes unokatesós állatkertezést követően, és két nappal ezelőtt, akkor fél 7kor kelt. De ma...újra aludtunk reggelig egyhuzamban! Háromnegyed nyolckor ébredt, és még együtt ejtőztünk hárman az ágyikóban, apa, Dorka és én. Ja, és ami még fontos, saját ágyában volt egész éjjel. Ez ugye nagy ok az örömködésre, de azért be kell, hogy valljam, hajnal felé nagyon hiányzott a Kicsikém szuszogása, szóval én azért nem aludtam át az éjszakát. Persze simán lehet, sőt elég nagy az esély arra, hogy ebből még nem lesz rendszer, de azért úgy döntöttem örömködök egy kicsit a történteken. Na és a többi hihetetlen mutatványán. Tegnap kapott egy állatos könyvet, két-három elmondás után megmutatja melyik a bárány, a kutya, a szamár, a cica. Ha elkezdjük énekelni neki az "A part alatt.." c dalt, buzgón mutogat fel a polcra, ahová feltettem a könyvet, amiben ez a vers benne van, ugyanis meg kell ragasztani. A mamájával töltött hétvégén sok időt, mikor mama mesélte, hogy lovakat simogattak elment a műanyag lováért és odahozta. Tud szappanbuborékot fújni, és már fújkál, ha a buborékfújóját vagy a szélforgóját meglátja. Tud puszit adni, küldeni, külön cuppogni (együtt még nem megy:))Berreg, ha felül a nyuszis bringájára, vagy valami gurulós szerkezetet tologat.Integet, kiabál és mosolyog az emberekre, ha zenét hall rögtön táncolni kezd, ha kérni akar valamit előrenyújtja a két kezét, mondja, hogy "tééé", és úgy néz, hogy ember legyen a talpán, aki képes megtagadni a kívánságát.
Ha elesik, megbotlik, tetszik neki valami, vagy egyszerűen csak valamit akar hangosan "Ó"zik, berreg, morrog, szóval folyamatosan be nem áll a szája. Utánozza az oroszlán hangját, a kutyáét, a cicáét és a szamárét most tanulja, és a bárány bégetése is jól alakul.
Megy, fut, botlik, esik, de feláll, szinte sosem sír, ha mégis, akkor tudom, hogy tényleg baja van.
Imádja a barackot, a szőlőt, a sütőtököt, és szerencsére a főztömet is.
Annyira szeretni- babusgatni-való kis tünemény, egyszerűen imádom. A kedvencem amikor csak úgy spontán megölel, megpuszil (szerencsére nem ritka), amikor összebújva mesélek neki, és gondol egyet, a hasamra mászik és öleli a nyakamat. Nem tudom van-e ennél jobb érzés,de ez valami csoda....
Szeretlek Tündére....vagy ma már mondtam..?Tényleg...De csak 617-szer nem?
:)