Év vége, év eleje

Elkezdődött 2017, és 7 év óta ez volt az első, hogy gyerekek nélkül szilvesztereztünk. Év végére igencsak kimerültünk, így Dorka és Nimród Soporonban maradtak, ott ünnepeltek. Míg mi itthon filmet néztünk, pihengettünk, ők Sopron főterén fújták a trombitát és nézték a tüzijátékot. Holnap már jönnek haza, nagyon várjuk őket.

Beszélgettünk arról itthon, hogy mire is vágyunk, mit is szeretnénk az új évben. Ami közhely ugyan, de nagyon igaz, hogy egészsget szeretnénk nekik és  magunknak.
2016-ban eltávozott Laci bácsi, Robi nagybátyja, és annak fia, Robi unokatestvére Szabolcs. Két kislányt hagyott hátra és a feleségét, mindössze a 38.évét töltötte volna be, ha megéri. Nekem nagyon gyakran eszembe jut, és nagyon komolyan megtanított arra, hogy nem tudhatjuk melyik Karácsony, melyik ünnep vagy akár melyik hétköznap az, ami akár az utolsó  lehet. Amikor ilyesmire gondolok, az apróságnak tűnik, hogy szeretnék egy házat, vagy legalább egy picit nagyobb lakást, hogy jó lenne lefogyni, szép ruhákat venni, hiszen mindez semmiség ahhoz képest, hogy jól vagyunk, és maradjunk is így.
Nem lehet persze minden percet azzal a tudattal élni, hogy bármikor elveszíthetjük amink van, de Szabolcs halála óvatosságra intett engem, minket, megmutatta, hogy az élet véges, és figyeljünk jobban egymásra. Köszönjük ezt neked Szabolcs így is, itt is.

Sok változást hozott még az elmúlt év számunkra.
Dorka iskolát kezdett, Nimród óvodát. Fél év elteltével úgy tűnik jó helyen vannak a gyerekek, jó döntést hoztunk. Ez leginkább Dorka esetében okozott nagy fejtörést számunkra, hiszen Nimród a jól ismert óvodába ment a jól ismert Judit nénihez, így abban biztosak voltunk, hogy jó helyre kerül. Kérdés volt, hogy hogy szokik be, hogy veszi az akadályokat, de tényleg semmi gond nem volt vele.
Dorka iskolaválasztása már egy komolyabb feladat volt számunkra, az utolsó pillanatban találtuk meg a megoldást a Zugoly Waldorf iskolával, így ő szeptember óta oda jár.
Az én helyem stabilizálódott a munkában, és Robi az akinek a legkevesebb változást hozta a múlt év munka fronton.

Megvolt a balatonfenyvesi nyaralás is, ez tervben van a jövő évre is, és mint már annyiszor, most is tervbe vettük a tengerparti nyaralást, meglátjuk.

Egyéb közös utazásunk nem volt, de reméljük ez idén másképp lesz.

Dorka folytatta a tornát, nagyon ügyes benne, már van jónéhány érme. Sajnos aki tanította elmegy Németországba, reméljük az új edző is szeretni majd, és Dorka is őt.

És akkor a tervekről..szertnénk többet kirándulni a gyerekekkel, szeretnénk elmenni még az év elején egy közös hétvégi welness hoteles kiruccanásra.
Nyáron a tavalyihoz hasonlóan Sopronba is mennek majd a gyerekek a mamáékhoz, Várpalotára is é s reméljük Veszprémbe is. Idén már egy egész nyarat kell megoldanunk, nem lesz egyszerű, de szerintem menni fog.

Nem is gondoltam milyen nehéz összefoglalni egy évet, és tervezni egy következőre. Milyen jó, hogy írok naplót:)).