Álmodozunk

Ma reggel én voltam a vasárnapi ügyeletes. Ez nálunk a következőket jelenti: mivel Nimród egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy hétvége vagy hétköznap van, így hétvégén is felkel fél hét-hét körül, nagyon szerencsés esetben fél nyolckor.  Dorka simán alszik fél kilencig. Vele a hétköznapok nehezebbek, amikor fél hétkor kell kelnie, Nimródnál pedig a hétvégék, amikor azért mi is aludnánk még egy kicsit. Ezért azt beszéltük meg, hogy egyik hétvégén én, másikon az apukájuk kel fel, hogy legalább az egyik szülő aludhasson kicsit. Apuka felkelése esetén már többedik alkalommal megy a tévézés, a reggeli nélküli pizsamában fekvés, míg apa éppen a telefonján nézeget valami hihetetlenül fontos dolgot. Ezt én nagyon nem szeretem, a gyerekek zombulnak, ha Dorka félálomban érzékeli, hogy megy a tévé azonnal felkel, és nem alussza ki magát akkor sem. Ha én vagyok az ügyeletes, akkor reggeli, öltözés, olvasás közösen, bujcikázás, beszélgetés van, közben szünetben beugrik egy adag szennyes a mosógépbe, felkerül az ebéd a tűzhelyre, az edények tiszták lesznek a mosogatóban. Szóval érthető, hogy több dolog miatt nem szeretek ügyeletes lenni.
Az is igaz azonban, hogy ezek általában a Nimróddal együtt töltött kétszemélyes időnk.
Ma reggel valami miatt ismét, százezredszerre sóhajtottam fel, hogy hogy szeretnék egy házat...
Aztán együtt tovább álmodoztunk:
Én: Szeretnék benne egy nagy konyhát, ahová mindannyian beférnénk, hogy együtt süthessünk, főzhessünk.
N: Lenne egy nagy kert, ahova kimehenténk focizni.
É: Lenne benne sok virág
N: Olyan színű lenne minden, mint a szivárvány
É: Lenne benne egy nagy cseresznyefa
N: igen, olyan, ami kék lenne, mellette meg lennének kis házak. Nem, inkább zöld lenne a fa.
É: Fehér lenne a ház fala, piros tetővel
N: Zöldek lennének az ablakok
É: A kertbe tennénk egy sátrat, és, ha nyár lenne, abban aludnánk éjszaka, esete meg szalonnát sütnénk az udvaron
N: És lenne egy másik házunk, ott játszanánk a Dorkával, de igazi étellel, azt főznénk kinn.
É:Igen, az nagyon jó lenne
N: És lenne egy nagy medence a kertben, abba belepoccsannék, tartanánk medencés bulit, a parton lenne egy fagyigép, amiben mindenféle fagyi lenne, és olyant adna, amilyet mondok neki, és nagyon sok fagyit ennék...

Szóval így szoktunk álmodozni Nimróddal. Persze, ha Dorka ott van épp, ő is beszáll.
Nem tudom, hogy valóra válik-e az álmunk, meglátjuk. Nehéz döntés, hiszen nagyon szeretünk itt élni, és itt ugye nincsenek házak.
Van azonban egy nagyon jó csapat körülöttünk, hasonszőrű anyukák, akiknek szinte nap, mint nap érzem a támogatását.
És amikor vannak nagyon rossz álmaim, és azon szorongok, hogy nehogy valami nagyon rossz történjen velünk, akkor, akkor azt is érzem mellette, hogy sok-sok emberre számíthatok a bajban és a jóban is. És az is nagyon jó, hogy ez a sok ember itt van séta távolságra tőlem.