Álmodozunk

Ma reggel én voltam a vasárnapi ügyeletes. Ez nálunk a következőket jelenti: mivel Nimród egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy hétvége vagy hétköznap van, így hétvégén is felkel fél hét-hét körül, nagyon szerencsés esetben fél nyolckor.  Dorka simán alszik fél kilencig. Vele a hétköznapok nehezebbek, amikor fél hétkor kell kelnie, Nimródnál pedig a hétvégék, amikor azért mi is aludnánk még egy kicsit. Ezért azt beszéltük meg, hogy egyik hétvégén én, másikon az apukájuk kel fel, hogy legalább az egyik szülő aludhasson kicsit. Apuka felkelése esetén már többedik alkalommal megy a tévézés, a reggeli nélküli pizsamában fekvés, míg apa éppen a telefonján nézeget valami hihetetlenül fontos dolgot. Ezt én nagyon nem szeretem, a gyerekek zombulnak, ha Dorka félálomban érzékeli, hogy megy a tévé azonnal felkel, és nem alussza ki magát akkor sem. Ha én vagyok az ügyeletes, akkor reggeli, öltözés, olvasás közösen, bujcikázás, beszélgetés van, közben szünetben beugrik egy adag szennyes a mosógépbe, felkerül az ebéd a tűzhelyre, az edények tiszták lesznek a mosogatóban. Szóval érthető, hogy több dolog miatt nem szeretek ügyeletes lenni.
Az is igaz azonban, hogy ezek általában a Nimróddal együtt töltött kétszemélyes időnk.
Ma reggel valami miatt ismét, százezredszerre sóhajtottam fel, hogy hogy szeretnék egy házat...
Aztán együtt tovább álmodoztunk:
Én: Szeretnék benne egy nagy konyhát, ahová mindannyian beférnénk, hogy együtt süthessünk, főzhessünk.
N: Lenne egy nagy kert, ahova kimehenténk focizni.
É: Lenne benne sok virág
N: Olyan színű lenne minden, mint a szivárvány
É: Lenne benne egy nagy cseresznyefa
N: igen, olyan, ami kék lenne, mellette meg lennének kis házak. Nem, inkább zöld lenne a fa.
É: Fehér lenne a ház fala, piros tetővel
N: Zöldek lennének az ablakok
É: A kertbe tennénk egy sátrat, és, ha nyár lenne, abban aludnánk éjszaka, esete meg szalonnát sütnénk az udvaron
N: És lenne egy másik házunk, ott játszanánk a Dorkával, de igazi étellel, azt főznénk kinn.
É:Igen, az nagyon jó lenne
N: És lenne egy nagy medence a kertben, abba belepoccsannék, tartanánk medencés bulit, a parton lenne egy fagyigép, amiben mindenféle fagyi lenne, és olyant adna, amilyet mondok neki, és nagyon sok fagyit ennék...

Szóval így szoktunk álmodozni Nimróddal. Persze, ha Dorka ott van épp, ő is beszáll.
Nem tudom, hogy valóra válik-e az álmunk, meglátjuk. Nehéz döntés, hiszen nagyon szeretünk itt élni, és itt ugye nincsenek házak.
Van azonban egy nagyon jó csapat körülöttünk, hasonszőrű anyukák, akiknek szinte nap, mint nap érzem a támogatását.
És amikor vannak nagyon rossz álmaim, és azon szorongok, hogy nehogy valami nagyon rossz történjen velünk, akkor, akkor azt is érzem mellette, hogy sok-sok emberre számíthatok a bajban és a jóban is. És az is nagyon jó, hogy ez a sok ember itt van séta távolságra tőlem.

Bűntudat vagy amit akartok

Az eddigiekkel talán ellentétben nem saját bűntudatomra gondolok most, hanem magára a szóra, illetve, hogy ez mit is jelent a gyerekeknek.
Történt tegnap, hogy valamiért Nimród ezt a szót használta. Nem hallottam a szövegkörnyezetet csak, hogy Dorka megkérdezte tőle tudja-e, hogy ez mit jelent. Ő nem tudta, én meg Dorkát kérdeztem, és ő szépen elmondta: miszerint az olyan, mint a lelkiismeretfurdalás, rossz érzés valami miatt, amit teszünk. Mivel a sulikezdés óta ismét felmerült, hogy hogy is bánik apukájával, visszavezettem erre. Ekkor bocsánatot kért Robitól.
Aztán, amikor ismét így beszélt elmondtam neki, hogy milyen sok dolgom van apukájával, amikor este vígasztalnom kell, mert szomorú a miatt, hogy a lánya hogy viselkedik vele.
Dorka nagyon lelkis kislány, sokban hasonlít hozzám, ami az érzékenységet illeti. Ez is nagyon megérintette, bár a cselekedetibe nem nagyon ment át.
Azonban olyan történt, ami nagyon ritkán, éjjel felérbredt, mert rosszat álmodott. Az álma arról szólt, hogy apukáját elütötte a metró. Azt hiszem ő így dolgozza ki ezeket magából.
Nehéz dolog, amikor látom rajta a gonoszkodást, amikor azt látom, hogy végre lenyugodott Nimród mert valamit épp nem kapott meg, pl ő meg elkezdi felpiszkálni újra. Ilyenkor nagyon dühös leszek, mert sok esetben ezt valahogy furfangosan, és nem nyíltan teszi. Ezeket nagyon nem szeretem.
Az viszont nagyon szeretem benne, hogy nagyon-nagyon segítőkész, és nagylelkű. Szinte bármit szívesen megoszt mással, szemben öccsével, aki mindet azonnal magáénak akar, behabzsol, eltesz.
Furcsa megélni, hogy milyen különbözőek, pedig ugyanabban a családban nőnek fel.
Nimródnak egyébkén a szövege hihetetlen. Verseket költ, rímeket keres, sőt együtt gyártjuk a rímeket.
Ma reggel megpróbáltunk oviba meg suliba menet szappanbuborékot fagyasztani, annyira hideg volt, de sajnos nem jártunk sikerrel, pedig olyan jó bulinak ígérkezett. No majd egy újabb nagy hidegben.
No megyek, hátha ismét lesz éjszakai felkelés rosszatálmoás, és ki kell magam aludni.
Imádom az én kis alvajáró gonosz törpéimet, ők az életeim.:))

Év vége, év eleje

Elkezdődött 2017, és 7 év óta ez volt az első, hogy gyerekek nélkül szilvesztereztünk. Év végére igencsak kimerültünk, így Dorka és Nimród Soporonban maradtak, ott ünnepeltek. Míg mi itthon filmet néztünk, pihengettünk, ők Sopron főterén fújták a trombitát és nézték a tüzijátékot. Holnap már jönnek haza, nagyon várjuk őket.

Beszélgettünk arról itthon, hogy mire is vágyunk, mit is szeretnénk az új évben. Ami közhely ugyan, de nagyon igaz, hogy egészsget szeretnénk nekik és  magunknak.
2016-ban eltávozott Laci bácsi, Robi nagybátyja, és annak fia, Robi unokatestvére Szabolcs. Két kislányt hagyott hátra és a feleségét, mindössze a 38.évét töltötte volna be, ha megéri. Nekem nagyon gyakran eszembe jut, és nagyon komolyan megtanított arra, hogy nem tudhatjuk melyik Karácsony, melyik ünnep vagy akár melyik hétköznap az, ami akár az utolsó  lehet. Amikor ilyesmire gondolok, az apróságnak tűnik, hogy szeretnék egy házat, vagy legalább egy picit nagyobb lakást, hogy jó lenne lefogyni, szép ruhákat venni, hiszen mindez semmiség ahhoz képest, hogy jól vagyunk, és maradjunk is így.
Nem lehet persze minden percet azzal a tudattal élni, hogy bármikor elveszíthetjük amink van, de Szabolcs halála óvatosságra intett engem, minket, megmutatta, hogy az élet véges, és figyeljünk jobban egymásra. Köszönjük ezt neked Szabolcs így is, itt is.

Sok változást hozott még az elmúlt év számunkra.
Dorka iskolát kezdett, Nimród óvodát. Fél év elteltével úgy tűnik jó helyen vannak a gyerekek, jó döntést hoztunk. Ez leginkább Dorka esetében okozott nagy fejtörést számunkra, hiszen Nimród a jól ismert óvodába ment a jól ismert Judit nénihez, így abban biztosak voltunk, hogy jó helyre kerül. Kérdés volt, hogy hogy szokik be, hogy veszi az akadályokat, de tényleg semmi gond nem volt vele.
Dorka iskolaválasztása már egy komolyabb feladat volt számunkra, az utolsó pillanatban találtuk meg a megoldást a Zugoly Waldorf iskolával, így ő szeptember óta oda jár.
Az én helyem stabilizálódott a munkában, és Robi az akinek a legkevesebb változást hozta a múlt év munka fronton.

Megvolt a balatonfenyvesi nyaralás is, ez tervben van a jövő évre is, és mint már annyiszor, most is tervbe vettük a tengerparti nyaralást, meglátjuk.

Egyéb közös utazásunk nem volt, de reméljük ez idén másképp lesz.

Dorka folytatta a tornát, nagyon ügyes benne, már van jónéhány érme. Sajnos aki tanította elmegy Németországba, reméljük az új edző is szeretni majd, és Dorka is őt.

És akkor a tervekről..szertnénk többet kirándulni a gyerekekkel, szeretnénk elmenni még az év elején egy közös hétvégi welness hoteles kiruccanásra.
Nyáron a tavalyihoz hasonlóan Sopronba is mennek majd a gyerekek a mamáékhoz, Várpalotára is é s reméljük Veszprémbe is. Idén már egy egész nyarat kell megoldanunk, nem lesz egyszerű, de szerintem menni fog.

Nem is gondoltam milyen nehéz összefoglalni egy évet, és tervezni egy következőre. Milyen jó, hogy írok naplót:)).