Ősz

Pörög velünk az idő, elkezdődtek az őszi hétköznapok, történés történés hátán. Nézzük csak kicsit visszafelé. Tegnap vacsora közben kiesett Dorka 5. foga. az alső sorban jobbra a második. Nagyon ügyes volt, aztán meg jókat nevettünk együtt, hogy milyen pöszén kezdett beszélni a foghíjának köszönhetően. Reggelre kapott is a fogtündértől egy könyvet, meg golyós szívószálat, amit megosztott Nimróddal.
Tegnap harmadik alkalommal volt Dorka ritmikus sportgimnasztikán, és szólt az edző, hogy javasolná, hogy kerüljön át a haladó csoportba. Nagyon büszkék voltunk, megkérdeztük Dorkát, aki szíves örömest vállalta a két órás edzést. Sok az energiája, de meglátjuk, pár hét után megkérdezzük ismét őt, meg az edzőt, hogy ki hogy érzi így magát, és lehet, hogy marad az egy órás edzés. Bár a hűvösebb napokon, amikor nem lehet már sok időt odakinn tölteni, jól fog jönni ez a mozgás.
Nimród talált egy barátot magának, Poór Danikát, akivel nagyon megszerették egymást, Dani anyukája írt is a beszoktatásnál, hogy milyen jól eljátszanak együtt.
A sok kisebb gyerek társasága azért hat Nimródra, elkezdett gagyogni, pöszén beszélni, és ismét bepisil alváskor. Okos nagyfiú, lehet, hogy mégis jobb lenne neki az óvodában, de sajna nincs mit tenni, mert nincs férőhely. Egyébként nagyon szereti a bölcsit, de azért nagy öröm volt, hogy pénteken csináltunk itthon egy lógós napot. Dorkát apukája vitte az oviba, mi meg úgy döntöttünk Nimróddal, hogy kihagyjuk a bölcsit. Locsogó eső volt, nem volt kedvem elindulni. Játszottunk, és csináltam a dolgom, Nimród autózgatott, később feljött Betti, aki épp Berecszky Rékáék Emeséére vigyázott, és Nimród hatalmasat játszott Mesivel. Gitározott neki a fakanállal, és keményrock stílusban énekelte, hogy "Gitárom lengetem, kukacom longatom papááám, papááám". Nagy sikere volt, később duettben nyomták tovább.
Szerencsére a betegségek nem értek el minket, bárcsak így maradna, nagyon örülnék. Adagolom nekik a Béres cseppet meg a C vitamint, talán segít valamit.
A múlt héten meglátogattam aput Farkasgyepűn, nagyon ramatyul volt. Aztán beszéltünk az orvossal, meg a nővérekkel, talán kap így több odafigyelést. Másnap már sokkal jobban volt, jobb volt a hangja is.
Ma kiengedték a kórházból, 16.-án CT vizsgálat, reméljük, hogy nem lesz rossz az eredmény.
Ja, és majd elfelejtettem, Dorkával ketten tetvesek lettünk. Volt nagy kezelés, fertőtlenítés, főzőmosás, hajszesz, hajolaj, fésülés, szerencsére fiúk nem kapták el. De, hogy mi honnan szedtük, az rejtély.
Szombaton egyedül voltam a gyerekekkel és átmentünk a Désibe egy programra. Jól indult a napunk, és szerencsére sikerült nyugodtan elkezdeni a reggelt. Ez nem mindig jön össze, de most nagyon szeretnék figyelni magamra, hogy ne veszítsem el a türelmemet, és ne kiabáljak. Nem mindig megy, de azt hiszem egyre jobb vagyok.
Tegnap beszélgettem Ritával, és többek között az is felmerült, hogy ő gyerekként azt érezte, és csak később értette meg, hogy anyukája rajta vezette le a máshonnan származó feszültségét, és sok idő kellett hozzá, hogy felismerje nem ő a hibás. Nekem nem volt ilyen tapasztalatom, de szembesültem vele, hogy sajnos ez a működés rám is jellemző, és a Rita által elmondottakból rájöttem, hogy ez mennyire rossz lehet Dorkának. Most még sokkal jobban fogok figyelni rá, hogy türelmes és elfogadó legyek vele. Senkinek nem jó ez a sok csata, de ő a gyerek, nekem kell kiszállnom ebből a mókuskerékből, és ő majd jön velem. Lehet, hogy csak illúzió, de már most érzem a változás kedvező hatását viselkedésünkben és magamban is, és ez örömmel tölt el.
Nagyon szeretem mindkettejüket, és a legjobbat akarom nekik, és ha ezért változni kell, akkor változom. Hiszen ezek a változások fejlődést jelentenek számomra, ezektől jobb leszek. És, hogy ez így van, hogy van ami motivál, hogy van aki motivál, azt is nekik köszönhetem, hiszen ők azok.
Köszönöm Drágáim! Szeretlek benneteket, mindennél jobban.