Drága Kislányom!
Februárban 15,-én voltán 5 év fél éves, és épp ma reggel csodálkoztunk rád apukáddal, hogy milyen nagylány vagy már. Öltöztél egyedül, gomboltad a kardigánodat, közben ásítoztál, na akkor épp nem beszéltél, egyébként folyamatosan.
Tegnap voltatok apával és Nimróddal lovagolni, és már foghattad a kantárt úgy lovagoltál. Szerencsére nagyon szereted az állatokat, nem úgy mint én, aki egy csomó állattól inkább félek. Jó érzéssel tölt el, hogy ezt a félelmemet nem ragasztottam rád.
Hétvégén a Budakeszi Vadasparkban voltunk páran, nagyon jól éreztük magunkat, mindenki nyakig sárosan érkezett haza. Így, hogy péntek délután és szombaton iskolába járok nagyon lerövidülnek a hétvégék sajnos. De legalább van egy teljes napotok szombaton apával, kihasználhatjátok, hogy este olyankor apa féle tejbedara az ebéd.
Jövő héten megyünk a Nevelési tanácsadóba az iskolaérettségi vizsgálatra, ott kell tölteni majd a délelőttöt, és reményeim szerint elfogadják majd, hogy szeretnénk közösen, ha egy jutalom-éved még lenne az óvodába. Az óvónénik szerint is nagyon okos, kedves, ügyes kislány vagy, de csak az előnyödre válna, ha még egy évet maradnál.
Én nem szeretném, hogy te legyél a legkisebb a leendő osztályban, hogy folytatódjon ez a sok betegeskedés. Szeretném, ha erősödnél egy kicsit még, hogy egészségesebben tudj iskolába járni.
A családunk még azt sem döntötte el melyik legyen az az iskola, ahová menj. Már több helyet megnéztem, de nagy dilemmában vagyok.
Itt a lakótelepen van 3 iskola, mindegyik hagyományos tanterv alapján működik. Hozzám közelebb állnak az alternatív módszerek, ezért elmentünk megnézni a Kincskereső iskolát a 11. kerületben.
Tetszett nagyon a légkör, a fogadtatás, de innen az út bkv-val kb 50 perc.
Szóval nagy a dilemma: átsétálni egy hagyományos suliba, messzebb utazni egy kicsit más iskolába…
Szeretném, ha erre a döntésre kapnánk még egy kis időt.
Szóval ilyen érvek szólnak a maradásod miatt.
Egyébként jól érzed magad az óvodában, szeretsz oda járni, és jó, hogy az óvónők jövőre is maradnak veletek.
Apukáddal úgy látom egyre közelebbi a kapcsolatotok, én ennek nagyon örülök. Képes vagy felkelni egy órával korábban, csak azért, hogy apa vigyen reggel az oviba.
Múlt héten itthon voltál betegen, kettesben töltöttünk nagyon sok időt. Nem volt túl zökkenőmentes sajnos. Nekem mostanában nagyon sok feladatom lenne, dolgoznom kellene, tanulni és gyakorolni az iskolára, itthoni teendők, amik elmaradnak, ha valamelyikőtök lebetegszik. És a helyett, hogy elfogadnám ezt, bosszankodok és idegeskedek rajta, és egyik helyzetben sem vagyok igazán jelen.
Pedig te nagyon segítőkész vagy, imádod a takarítást, szereted, ha bármiben segédkezhetsz, azt meg pláne, ha együtt játszunk.
Ez a kiegyensúlyozatlanság, a határok keresése most leginkább rólam szól, ti csak az elszenvedői vagytok sokszor.
Közben meg tudom, hogy bandukolni az oviba, bölcsibe, beszélgetni játszani közben, egy olyan ajándék, mely nem sokáig lesz még így.
No, ez egy feladat számomra.
A sok bizonytalanságom mellett azért van amiben biztos vagyok, hogy a világon a legjobb dolog történt velem, amikor megszülettetek, hogy soha nem felejtem el, amikor megtudtam, hogy egy kislány lakik a hasamban, hogy mindig szeretni foglak bármi is történjen.
A Mindeneim vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése