Nagyon rosszak számomra az esti bűntudat percei, és mindig jönnek. Csodásak a gyerekek, tényleg tündériek, de ekkora energiaszinttel nem megy, hogy jó fej legyek. Csak tudnám miből lehetne leadni. De keresem legalább.
Most sajna elkezdték egymást ütni is, jobban mondva betelt a pohár Dorkánál, és nem hagyja tovább Nimród verekedését, Sajna ez nem túl jó irány, bár megértem amit csinál, valahogy jó lenne őket jobb belátásra bírni.
Így kezdődött, folytatódott a karácsonyi őrület.
Aztán eljött a 23 estéje, Jézuskának álcáztuk magunkat és felkerült a fa, szép nyugiban feldíszítettük, csodaszép lett. Még épp időben, mert én lefeküdtem, Robi fennmaradt, Dorka pedig izgalmában felébredt és már a kész művet látta. Ezzel keltett másnap reggel
Örömködés, hurrá meg minden, bár én nem voltam túl jól, azért bírtam amit lehetett. Délután apával elmentek fényeket nézni, én egyre gyengültem, mire hazaértek anya szép ruhában, sminkben és a Jézuska is megérkezett. Még nagyobb örömködés, kaptak kisszéket, autópályás szőnyeget, lovaglós babát.
A karácsonyi vacsorára már nem telt az erőmből, az utolsó ajándék kicsomagolásával együtt belázasodtam, ami legalább 15 éve nem fordult elő velem, és innentől kissé máshogy alakult a tökéletes karácsony.
Én kidőltem, Robi szerencsére nagyon jól vitte a dolgokat. Vacsorára szendvics, esti mese és hasonlók.
A helyzet másnapra rosszabbodott, anyukák a lakótelepről gyógyleveseket küldtek, én még azért bedobtam a sütőbe a csirkét,hogy ne kelljen a családnak már harmadik nap is csak töltött káposztát enni.
Délutánra annyira rosszul voltam, hogy irány az ügyelet, de közben Dorka is kezdett lerobbanni. Ügyelet szerint vírus, hurutoldás, köhögéscsillapítás, de köszönhetően az állandóan köhögős gyerekeimnek az ilyesmi kezelésében profi vagyok.
Dorkához gyerekügyeletet hívtunk, de miután három óra múlva sem értek ki, benn meg ugye nincs orvos, mondták, mert címekre ment, lemondtam a rendelést, beadtam a lázcsillapítót, összebújtam Dorkával, és együtt dőltünk ki. Éjjel még volt egy kis lázcsillapítás, másnap közös hűtőfürdő, aztán, miután senki nem mondta az én családomból,hogy meglepne egy húslevessel, vagy egy látogatással, felkerekedtünk és elmentünk Sopronba.
Az úton hóvihar, csúszós utak, de valahogy odaértünk.
Ott is megjött a Jézuska, örömködés ismét, majd másnapra Nimród lett lázas. 30.án irány egy gyerekorvos, mert addigra Dorka újra rosszabbul lett, Nimród meg ugye lázas. Gyerekorvos tüdőröntgenre küldte Dorkát, hörgőgyulladás. Antibioszt kapott mindkettő. Nimród ekkor már napok óta semmit nem evett, antibiosznak köszönhetően meg hasmenése lett. No most már nem is ivott, telefon gyerekorvosnak- instrukció: hagyjuk abba az antibioszt, ha legalább fél litert nem iszik meg esélyes egy kórház másnap itattuk ezerrel, kórház megúszva.
Lassan javulgattunk, Nimród nem gyógyult, mire sógoromat is sikerült megfertőzni…
Hazafelé tesóm meghívott minket ebédre, és nagyon kedves és megható módon összetrombitálta a családot, és volt egy Karácsony 2.0. Mert ugye megvolt a lefoglalt házunk Tésen, csak mi nem tudtunk menni a többiekkel együtt ünnepelni. Kaja, örömködés, ajándékok, majd egy óra múlva pezsgő, hogy a Szilveszter sem maradjon ki.
Onnan aztán haza. Azóta már gyógyulóban, de még itthon, Robit kivéve, aki ma már dolgozott.
És, hogy mi is volt mindennek a hozadéka számomra egyszerűen jó és meghitt volt csak úgy együtt lenni, nem csinálni semmit,nem gondolkodni, csak lenni,lenni velük együtt.
Persze, ha megengedném magamnak ezt betegség nélkül is, akkor talán megúszhattam volna, de én nem engedem meg ezt magamnak. Remélem tanulok ebből.
Szóval idén ilyen ünnep jutott nekünk, betegeskedős, tv-nézős, együttalvós, semmittevős.
Nem bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése