Drága Kislányom!
Soha nem találkoztam még senkivel, aki olyan szeretettel teli ember lenne, mint te. Néha furdal is a lelkiismeret, mert azt látom, hogy a szereteted okán mennyire szeretnél a kedvembe járni. Úgy mosolyogsz rám, amikor felmászom melléd a kis birodalmadba, hogy teljesen elolvadok. Úgy takargatsz, símogatod az arcom, puszilsz, mintha én lennék a kisbaba, te pedig az anyuka. Szeretsz is ilyet játszani.
Most éppen Sopronban vagytok, nem tudtam veletek menni az iskola miatt, ti viszont elmentetek, mert Papa kórházba került tüdőgyulladással, és szerettük volna, ha apa mindenképp el tudna menni, beszélni az orvossal. Meg azt is gondoltuk, a Papa biztos örül neketek, ez így is volt.
Mostanában Nimród talán kicsit több figyelmet kap a bölcsődei beszoktatás miatt, de te ezt is olyan okosan kezeled, olyan büszke vagyok rád. Olyan sokat segítesz nekem, minden értelemben.
Ma, mikor láttad, hogy mennyi dolgom van reggel, beosontál, és rendbe raktad az ágyneműnket, sőt Nimródét is. Nagyon örültem, te pedig kérdezted: Anya, ugye büszke vagy rám
Hát hogyne lennék büszke, sokszor el sem hiszem, hogy ilyen tökéletes kis emberke az én gyerekem.
Persze a dinka természetemmel mindig azon aggódom, nehogy valami bajotok essen. Olyan tökéletes kis család vagyunk, igazán csak kis apró bajaink vannak, amitet inkább csinálunk, hogy legyen min vitázni apukáddal. Mint ma reggel indulás előtt ti meg csak hallgattátok a vitázásunkat, no ezt szeretném elkerülni a jövőben.
Most pedig itt ülök egyedül, amiről azt gondoltam mostanában, hogy mennyire hiányzik, aludhatnék, bármit csinálhatnék, és csak ti jártok az eszembe. Annyira jó, hogy vagytok, hogy megszülettetek a legjobb dolog az életemben.
Köszönöm, hogy vagy Drága Nagylányom, édes kis Ajándékom, Mindenem, Kincsem, Tündérem.:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése