Nimród bölcsiben

A hetünk nagy része arról szólt, hogy Nimród elkezdett beszokni a bölcsibe. Az első hét igazán jól ment, pénteken már két órára küldtek el, és addig volt ott nélkülem. Nevetett, mikor mentem, a karomba futott, de olyan aranyosan, jókedvűen, nem elkeseredetten. Annyira jó volt látni az én vagány kisfiamat. Persze már most odavannak érte, a Emese és Móni a gondozónők mondták, hogy bőven ő a legfiatalabb, de ez egyáltalán nem látszik a csoporton belül. Azt hiszem Móni különösen kedveli őt, bár leet , hogy ő eleve olyan ember, aki inkább kimutatja az érzéseit.
Kicsit elbizonytalanodtam szerda körül, amikor szembesültem a bölcsi fizikai körülményeivel. Balesetveszélyes kapu, magas küszöbök, nem túl nagy tisztaság, szóval Dorka bölcsijéhez nagyon nagy változás. Azt hittem ez nekem nem annyira fontos, de azért az a kapu kiborított. Fortyogtam magamban, már mindenre gondoltam, majd szóltam a vezetőnek, felkészülve a legrosszabbra, erre ő megköszönte, hogy szóltam és kihívta a szerelőt. Remélem oda is ér. Megnyugtató volt, hogy tudunk normális emberi módon kommunikálni és nem hierarchikus viszonyban. Szóval megnyugodtam.
A játékok szépek, Nimród élvezi a gyerektársaságot és a rengeteg fiús játékot, a sok-sok autót, vonatot, kalapácsot, szoval az inkább fiús csoportszobát, a sok motort az udvaron.
Úgy gondoltam önző szempontok miatt nem erőltetjük az ebéd utáni ottalvást. Itthon általában 3 órát alszik, így,ha dolgozni kezdek egyelőre az is menni fog.
No meg az az elalvás amennyire nem szerettem az altatásokat, ezt most annyira, de annyira szeretem. Összebújunk, simogatja az arcom, nevetünk, szól, hogy símogassam a hátát, egyenként puszit kapok a szememre, az orromra, a hajamra, a homlokomra, szóval ezt nem szívesen hagyom ki amíg nem muszáj.
No, de ennek az az ára, hogy reggel időben oda kellene érni. Pénteken sikerült, de nem egyszerű.
Szóval mindent összevetve kezd egy valamiféle egyensúly kialakulni a családunkban, Robival még keressük ennek a közös pontjait, remélem sikerül megtalálni, de a gyerekekkel olyan nagy szeretetet érzek közöttünk, ami teljesen átmelegít. Apa most mintha egy kicsit kimaradna a képből, de remélem hamarosan beszáll a csapatba.
Meg kell tanulnunk a közös döntéseket, azok formáit, kitalálni, hogy ezt hogy is tegyünk. Ez most egy nagy feladatunk, remélem lesz benne partnerem.
Szeretem a csapatot, így ahogy van!

5 év 2 hónap

Drága Kislányom!

Soha nem találkoztam még senkivel, aki olyan szeretettel teli ember lenne, mint te. Néha furdal is a lelkiismeret, mert azt látom, hogy a szereteted okán mennyire szeretnél a kedvembe járni. Úgy mosolyogsz rám, amikor felmászom melléd a kis birodalmadba, hogy teljesen elolvadok. Úgy takargatsz, símogatod az arcom, puszilsz, mintha én lennék a kisbaba, te pedig az anyuka. Szeretsz is ilyet játszani.
Most éppen Sopronban vagytok, nem tudtam veletek menni az iskola miatt, ti viszont elmentetek, mert Papa kórházba került tüdőgyulladással, és szerettük volna, ha apa mindenképp el tudna menni, beszélni az orvossal. Meg azt is gondoltuk, a Papa biztos örül neketek, ez így is volt.
Mostanában Nimród talán kicsit több figyelmet kap a bölcsődei beszoktatás miatt, de te ezt is olyan okosan kezeled, olyan büszke vagyok rád. Olyan sokat segítesz nekem, minden értelemben.
Ma, mikor láttad, hogy mennyi dolgom van reggel, beosontál, és rendbe raktad az ágyneműnket, sőt Nimródét is. Nagyon örültem, te pedig kérdezted: Anya, ugye büszke vagy rám
Hát hogyne lennék büszke, sokszor el sem hiszem, hogy ilyen tökéletes kis emberke az én gyerekem.
Persze a dinka természetemmel mindig azon aggódom, nehogy valami bajotok essen. Olyan tökéletes kis család vagyunk, igazán csak kis apró bajaink vannak, amitet inkább csinálunk, hogy legyen min vitázni apukáddal. Mint ma reggel indulás előtt ti meg csak hallgattátok a vitázásunkat, no ezt szeretném elkerülni a jövőben.
Most pedig itt ülök egyedül, amiről azt gondoltam mostanában, hogy mennyire hiányzik, aludhatnék, bármit csinálhatnék, és csak ti jártok az eszembe. Annyira jó, hogy vagytok, hogy megszülettetek a legjobb dolog az életemben.
Köszönöm, hogy vagy Drága Nagylányom, édes kis Ajándékom, Mindenem, Kincsem, Tündérem.:))

Az első kiesett fog:)

Ma kihúzták Dorka első tejfogát. Bizony itt, tartunk. A fogváltást már elkezdte, mint utólag elolvastam a hátsó nagyörlők előbújásával, aztán elkezdtek mozogni augusztusban az első, alső metszőfogai, majd kibújt az egyik új metszőfog a mozgó mögött. Mozgatta, húzogatta, de nem esett ínye, így kértünk egy kis segítséget a fogorvostól.
Dorka annyira bátor és ügyes volt, nagyon büszke voltam rá. Utána játszótereztünk, hazajöttünk és ettünk a délelőtt megsütött ünnepinek kinevezett almatortából.
Este pedig berakta a fogacskát az Adéltól kapott fogtartóba, várva a fogtündért.
Nimród mostanában egyre többet beszél, elkezdett mondatokat alkotni. Apa elment dolgozni, Dorka alszik…stb.
Versel: giling galang, szól a harang, Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet (ki kihagyásokkal).
Könyvet nézegettünk tele állatokkal, már mondja ló, tehén, bárány, szamár, vakond(!), béka, kígyó, lepke, bogár, kutya, cica, majd egy borzra, amit gondolom mosómedvének nevezett valaki: Mosószer!!!:)

 Még mindig nagyon bújós, ölelgetős, és sajna még mindig nem ritka az éjszakai kelés. A hajnali rendszeres, de jó esetben egy üveg táppal visszaalszik, és kb. 7kor kel.
No ma éjjel felkelt 3kor, majd reggel 6kor az egész család, szóval korán indult a nap.
Sajnos az étvágy nem túl jó, én sem vagyok olyan gondos, mint Dorkánál sajnos, illetve az is lehet ennek az oka, hogy míg Dorka bőven szopott ilyenkor, Nimród tápot kap, ami szerintem elveszi kissé az étvágyát. Talán kevesebbet kellene kapnia, nem tudom.
Holnap jön anyu, mi megyünk egy gálára este, aztán péntek, szombat suli, vasárnap pedig ismét elmegyünk egy közös programra Robival. Reméljük jó kis hétvégénk lesz.
Úgy szeretem őket!