18. hónap

Drága Kisfiam!

Ebben a hónapban lettél másfél éves…persze a szokásos közhely jön, szinte hihetetlen és egyebek. Annyira, de annyira szeretnivaló kispasivá cseperedtél ezealatt az idő alatt, hogy nap , mint nap olvadozok tőled. Azért teszem hozzá, ez is egy egységcsomag, mert kiborulni is nagyon hevesen tudsz. Képes vagy teljes erődből üvölteni, harapni, tépni, csípni…de ölelni, puszilni, hívogatni…szóval mindent hatalmas erőbedobással csinálsz.
Szerdán bizonyítottad a hatalmas szabadságvágyadat is, ugyan számunkra rendkívül ijesztő módon. Margó vigyázott rád, bementetek a Désibe segédkezni a rózsaparki készülésben, no meg a telerakott pelenkádat kicserélni. Míg Margó elfordult, hogy elrakja a szennyes ruhádat, te nyakadba vetted a várost. Nem volt elég számodra, hogy bejárd a művházat, te kimentél az ajtón, ki az utcára, át egy bekötő úton a szomszéd ház elé. Margó ijedten keresett mindenhol, míg végül megtalált. Hangja és lábai még 2 óra múlva is remegtek, amikor félve elmesélte, hogy mi történt. Persze átéltem én is ezt a félelmet, főként a történet után fél órával zuhant rám, hogy mi is történhetett volna…ami szerencsére nem történt. Mindig megmutatod, hogy te különös és sok-sok figyelmet igényelsz. Már idehaza feléred az összes kilincset, szóval a csukott ajtók sem nyújtanak biztonságot. Nagy szükség lenne már a lakás átalakítására, hogy igazán biztonságban tudjalak, mert az ügyességed már megvan, a veszélyérzeted azonban teljesen hiányzik.

Beszélni, mármint mindenki számára érthető nyelven, még nem nagyon akarsz, Dorka „Kaká”lett, marad a Mama(aki nem én vagyok, hanem a nagymami), Papa(aki apukád), pápá, gomb, kávé, és oda oda oda oda…ez naponta kb ezerszer.

Tegnapelőtt itt volt Pepe mama, akinek megünnepeltük a 60. születésnapját.
Ennek örömére ma a mama aszisztálása mellett életedben először belekakiltál a bilibe


Nap, mint nap imádnivaló dolgokat produkálsz. Sajna szereteted kifejezésére gyakran használod a csípkedést és a harapást. Apukádnak rendszeresen megharapod a csuklyás izmát,amit azért annyira nem kevel
De puszikat is akkorákat, és olyan cuppanósakat adsz, hogy nagyokat derülünk rajta.
Délutánonként a karjaim között alszol el, ami annyira jó érzés számomra, hogy alig tudok kijönni mellőled. Szagolgatlak, puszilgatlak, símogatlak, és nézlek, nézlek, nézlek…gyönyörködöm az én csodálatos fiamban. Mert egy csoda vagy, aki már másfél éve boldogítja az életünket.

Nagyon szeretlek, köszönöm, hogy vagy!