18. hónap

Drága Kisfiam!

Ebben a hónapban lettél másfél éves…persze a szokásos közhely jön, szinte hihetetlen és egyebek. Annyira, de annyira szeretnivaló kispasivá cseperedtél ezealatt az idő alatt, hogy nap , mint nap olvadozok tőled. Azért teszem hozzá, ez is egy egységcsomag, mert kiborulni is nagyon hevesen tudsz. Képes vagy teljes erődből üvölteni, harapni, tépni, csípni…de ölelni, puszilni, hívogatni…szóval mindent hatalmas erőbedobással csinálsz.
Szerdán bizonyítottad a hatalmas szabadságvágyadat is, ugyan számunkra rendkívül ijesztő módon. Margó vigyázott rád, bementetek a Désibe segédkezni a rózsaparki készülésben, no meg a telerakott pelenkádat kicserélni. Míg Margó elfordult, hogy elrakja a szennyes ruhádat, te nyakadba vetted a várost. Nem volt elég számodra, hogy bejárd a művházat, te kimentél az ajtón, ki az utcára, át egy bekötő úton a szomszéd ház elé. Margó ijedten keresett mindenhol, míg végül megtalált. Hangja és lábai még 2 óra múlva is remegtek, amikor félve elmesélte, hogy mi történt. Persze átéltem én is ezt a félelmet, főként a történet után fél órával zuhant rám, hogy mi is történhetett volna…ami szerencsére nem történt. Mindig megmutatod, hogy te különös és sok-sok figyelmet igényelsz. Már idehaza feléred az összes kilincset, szóval a csukott ajtók sem nyújtanak biztonságot. Nagy szükség lenne már a lakás átalakítására, hogy igazán biztonságban tudjalak, mert az ügyességed már megvan, a veszélyérzeted azonban teljesen hiányzik.

Beszélni, mármint mindenki számára érthető nyelven, még nem nagyon akarsz, Dorka „Kaká”lett, marad a Mama(aki nem én vagyok, hanem a nagymami), Papa(aki apukád), pápá, gomb, kávé, és oda oda oda oda…ez naponta kb ezerszer.

Tegnapelőtt itt volt Pepe mama, akinek megünnepeltük a 60. születésnapját.
Ennek örömére ma a mama aszisztálása mellett életedben először belekakiltál a bilibe


Nap, mint nap imádnivaló dolgokat produkálsz. Sajna szereteted kifejezésére gyakran használod a csípkedést és a harapást. Apukádnak rendszeresen megharapod a csuklyás izmát,amit azért annyira nem kevel
De puszikat is akkorákat, és olyan cuppanósakat adsz, hogy nagyokat derülünk rajta.
Délutánonként a karjaim között alszol el, ami annyira jó érzés számomra, hogy alig tudok kijönni mellőled. Szagolgatlak, puszilgatlak, símogatlak, és nézlek, nézlek, nézlek…gyönyörködöm az én csodálatos fiamban. Mert egy csoda vagy, aki már másfél éve boldogítja az életünket.

Nagyon szeretlek, köszönöm, hogy vagy!

Hosszú hétvége

Az elmúlt négynapos hétvégét Sopronban töltöttük. Már a leutazás is élményekkel teli volt, megálltunk Tatabányán, végre közelről megnéztük a Turul madarat, amit eddig csak a vonatról vagy az autóból figyeltünk.
De számomra a nagyobb élményt a következő állomásunk adta. Robi kitalálta –élve a saját autó adta szabadsággal –hogy megmutatja nekünk Fertőszéplakon azt a templomot, ahol az általa szeretett és tisztelt nagybátyja 9 évig volt esperes. Gyönyörű idő volt, szép volt a táj, öröm volt az utazás is. Beérve Fertőszéplakra már messziről látszott a nagy és igen szép templom. A tövében, a régi paplak mellett leparkoltunk egy ház előtt. Zárt kapuja volt, nem is lehetett belátni az udvarra, Robi benézett a levelesen. Mikor értetlenkedtem elmondta, hogy itt lakott az az idős házaspár, akikről már sokat mesélt, amikor a nyarakat itt töltötte tőlük hordták a tejet, ide jártak át, nagyon szerette Pista bácsit és Gizi nénit, de már talán nem is élnek.
Elindultunk, hogy felmegyünk a templomhoz, amikor kinyílt a kapu, és kijött Pista bácsi.
Robi köszöntötte, és elmondta, hogy ki is ő…ilyen örömet és boldogságot régen láttam már, amit akkor Pista bácsin. Majdnem sírt örömében a 86 éves öreg, kihívta Gizi nénit,aki vele örült. Nagyon megható volt. Behívtak minket, csodálták a gyerekeket, mutatták a kertes, sütivel kínáltak. Aztán Pista bácsi felkísért minket a templomba. Dorka és Nimród is nagyon élvezték a látogatást, az öregek pedig, akiknek nincs se gyermekük, sem unokájuk többször viccelődtek, hogy megtartják a mieinket.
Nehezen indultunk el, kérték, hogy menjünk máskor is. Legközelebb is bemegyünk hozzájuk, ez biztos.
Sopronba érkezésünk másnapján Nagycenkre kirándultunk, szombaton pedig szorgalmasan gyártottuk Dorkával az anyáknapi képeslapokat a nagymamáknak és a keresztanyunak.
Vasárnap reggel hagyott aludni a család, ami a lehető legjobb ajándék volt anyák napjára, majd kaptam három csokor gyöngyvirágot és sok puszit és ölelést))

A hazafelé út már nem volt ennyire zökkenőmentes, Dorka sajnos elkapta nagymamájától a köhögést, ami annyira elhatalmasodott rajta a hazaúton, hogy kétszer hányt is miatta. Persze így Nimród is hamar felébredt.

Hazafelé a másik nagymama felé, Palotára mentünk, hogy őt is felköszöntsük anyák napján. Ritka alkalom, de mindhárman ott voltunk, Petráék is Zsuzsiék is teljes létszámban.
(Számomra beárnyékolta kissé az ünnepet, hogy nem sokkal előtte Zsuzsival nem túl szép dolgokat vágtunk egymás fejéhez telefonon, amiket azóta sem beszéltünk át.)

Hazaérkezésünk estéje is elég viharos volt, én konkrétan teljesen kiborultam, Dorka szintén…
A héten Dorka ismét nem ment óvodába a köhögés miatt. Ezek a napok itthon elég felemásra sikerültek. Tegnap Dorka teljesen dilis volt, és viszont büszke voltam magamra, mert nem vettem fel a labdát. Mantráztam, míg ő dühöngött, hogy én bizony akkor sem kiabálok, nem akarok mindig bűntudattal nyugovóra térni, nyugodt maradok…stb, és szerencsére sikerült. Nem tudom, hogy ezért-e,vagy csak elvonult a front, de a mai napunk igazán jól sikerül. Öröm volt velük lenni.

Nimródnak kijött , áttört végre mindkét szemfoga, talán abbamarad az éjszakai kínlódása, most 14 foga van.
Folyamatosan halandzsázik még mindig, mindent utánoz, szavakat is. Pl gomb De ahogy mondja, az nagyon vicces Nagyon ügyesen jelel, és úgy gesztikulál, miközben beszél, hogy majd megeszem.
Végre kapok sok-sok puszit tőleÜgyesen motorozik, fő sportja továbbra is a futás. A séta, a lassan, a várj, mint olyan, kimaradtak a szótárából.

Remélem holnap is türelmes leszek, és tudom élvezni az együtt töltött idő nagy részét.
Úgy szeretem Őket!