Ismét eltelt jó sok idő, ahhoz képest, hogy megfogadtam magamnak, hogy havonta egy beírást legalább teszek mindegyik gyereknek, most teljesen elúsztam. Mondjuk egyéb fronton is teljesen zavaros minden, sok döntésre váró helyzet áll előttünk,ezek kavarognak a fejemben folyamatosan.
Egész múlt hétig az óvoda teljes bizonyossággal állította, hogy nem lesz semmi
gond azzal, hogy Dorkát csak 7 évesen akarjuk óvodába vinni, sőt támogatják is,
hogy a nyári gyerekek maradjanak még. No nem mintha Dorka bármilyen
képességeiben le lenne maradva, csak nem szerettem volna, hogy ő legyen a
legkisebb az osztályban. Egy év plusz pedig biztosan nem válna a kárára. No, de
változott a jogszabály, kitolták a tankötelezettséges augusztus 31.ig született
gyerekekre, és csak a nevelési tanácsadó
„iskolaéretlenségi” szakvéleménye alapján lehet óvodában
tartani az augusztus 31ig a 6.életévüket betöltő gyerekeket. Ez
van…Az óvónéni érti, hogy mit szeretnék, egyet is ért, de azt is
mondja, hogy Dorka korának megfelelően érett, sőt…Ez persze nagyon
jó, és eddig is tudtuk, de szerintem sokkal jobb lett volna ha várhatunk az
iskolával. Arról az önző érvemről nem is beszélve, hogy több időnk lett volna
dönteni arról, hova is menjen suliba, hol is lakjunk…stb.
Az oviról még annyit, hogy mostanában többet van itthon, mint ott. Az utóbbi hetek úgy néztek ki visszafelé számolva, hogy most nem megy ismét, mert 4 nap óvoda után takonyban úszva kelt, a második éjszaka, hogy folyamatosan köhög. Ezt megelőzően 2 hétig volt itthon a lepkehimlőnek köszönhetően, amit a 3 napos óvodának köszönhetünk, ami előtt szintén két hétig nem volt, mikor is 4 nap után kruppos roham, köhögés, pedig előtte 1 hónapig itthon volt.
És mostanában sajnos ismét nem vagyunk egy hullámhosszon.
Tegnap kettesben voltunk itthon, rám jött a szanálási őrület, Robi lelépett Nimróddal, délelőtt Ferkó szülinapra, délután Gergőékhez, mi itthon maradtunk, majd kinyúvasztottuk egymást. A végén totál kikészültem, mikor Dorka egyik percben még arról beszélt mennyire nincs jól, majd a másikban arra mentem be a szobájába, hogy áll a konvektor tetején. Üvöltöttem, majd bőgtem. Ő meg a hatalmas színészi vénájával beáll elém könnyezve, és azt mondja:Anya, te nem viselkedhetsz velem így, a kislányod vagyok…Most bőgjek tovább, vagy röhögjek…Megkérdeztem, ő mégis hogy gondolja, hogy az anyukájával így viselkedhet, megmutattam a falból kissé kimozdult konvektort, majd javasoltam egy” béke-béke barátságot”, hogy valahogy ki tudjunk szállni ebből az őrületből.
Ma az apjával is folyamatosan üvöltözött, nem tudom mi van vele.
No de Nimród sem kismiska, csak ő állandóan nyekereg, sikongat, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné.
Az etetőszékben ül…ül???az asztalnál, de nem marad nyugton egy kicsit sem. Lehúzkodja a terítőt, mindent, ami azzal jön, kidobálja a kaját…Tudom, kellene már bőven kezdeni, hogy egyedül egyen, de egyelőre örülök, ha valahogy átvészeljük mindannyian ezeket az étkezéseket.
Amúgy meg annyira szeretnivaló kölyök, hihetetlen, mi mindent megért.
Robi bement most Dorkához, aki ismét nagyon köhög…asszem ezt a hangot utálom a legjobban a világon….Nimród fennt, na megyek…
Az oviról még annyit, hogy mostanában többet van itthon, mint ott. Az utóbbi hetek úgy néztek ki visszafelé számolva, hogy most nem megy ismét, mert 4 nap óvoda után takonyban úszva kelt, a második éjszaka, hogy folyamatosan köhög. Ezt megelőzően 2 hétig volt itthon a lepkehimlőnek köszönhetően, amit a 3 napos óvodának köszönhetünk, ami előtt szintén két hétig nem volt, mikor is 4 nap után kruppos roham, köhögés, pedig előtte 1 hónapig itthon volt.
És mostanában sajnos ismét nem vagyunk egy hullámhosszon.
Tegnap kettesben voltunk itthon, rám jött a szanálási őrület, Robi lelépett Nimróddal, délelőtt Ferkó szülinapra, délután Gergőékhez, mi itthon maradtunk, majd kinyúvasztottuk egymást. A végén totál kikészültem, mikor Dorka egyik percben még arról beszélt mennyire nincs jól, majd a másikban arra mentem be a szobájába, hogy áll a konvektor tetején. Üvöltöttem, majd bőgtem. Ő meg a hatalmas színészi vénájával beáll elém könnyezve, és azt mondja:Anya, te nem viselkedhetsz velem így, a kislányod vagyok…Most bőgjek tovább, vagy röhögjek…Megkérdeztem, ő mégis hogy gondolja, hogy az anyukájával így viselkedhet, megmutattam a falból kissé kimozdult konvektort, majd javasoltam egy” béke-béke barátságot”, hogy valahogy ki tudjunk szállni ebből az őrületből.
Ma az apjával is folyamatosan üvöltözött, nem tudom mi van vele.
No de Nimród sem kismiska, csak ő állandóan nyekereg, sikongat, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné.
Az etetőszékben ül…ül???az asztalnál, de nem marad nyugton egy kicsit sem. Lehúzkodja a terítőt, mindent, ami azzal jön, kidobálja a kaját…Tudom, kellene már bőven kezdeni, hogy egyedül egyen, de egyelőre örülök, ha valahogy átvészeljük mindannyian ezeket az étkezéseket.
Amúgy meg annyira szeretnivaló kölyök, hihetetlen, mi mindent megért.
Robi bement most Dorkához, aki ismét nagyon köhög…asszem ezt a hangot utálom a legjobban a világon….Nimród fennt, na megyek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése