17. hónap

Drága Kisfiam!

Nagy mérföldkő, amint túl vagyunk a tegnapi nappal, illetve ezzel a héttel, ugyanis első alkalommal fordult elő, hogy nem töltöttük együtt az éjszakát. Apukáddal együtt elutaztunk két éjszakára egy hotelba, hogy kicsit feltöltődjünk, kettesben legyünk, ti pedig Dorkával a Keresztanyuéknál töltöttétek ezt az időt.
Sokat gondolkodtam azon, hogy jó ötlet-e, hogy távol legyünk tőled – Dorkának ez már nem újdonság -hol, az kerekedett felül, hogy hulla fáradt vagyok, és menni kell, hol az, hogy nem akarlak benneteket kihagyni ebből, hol az, hogy nem akarlak otthagyni másnál, mert még korai.
Aztán végül arra jutottam, hogy mindenkinek jobb egy energiákkal feltöltött anyuka, tesóm nagyon szeret benneteket, nagyon szeretetteli a légkör náluk, és bármennyire is nehéz lenne veled, ő türelmes, kedves és gondoskodó lesz veled.
Bizony erre szükség is volt, az első éjszakátok elég zaklatottan telt. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy a napirended is teljesen felborult, nemcsak mi, a biztonságot jelentő szülők nem voltunk ott, de a környezeted sem a megszokott volt, épp küzdesz a szemfogad kibújásával…szóval kissé nehezített volt a helyzet.
Kedden délután utaztunk, csütörtökön délben már ott voltunk. Az odaúttal ellentétben már nem csevegtünk apukáddal, ő nyomta a gázt, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy nemsokára megölelgetjük egymást. Mikor odaértünk, aludtál, mint a tej. Egy óra múlva felkeltél, és nagyon zaklatott voltál egy darabig. Egyik ölből a másikba kéredzkedtél, egyszer Katához mentél, egyszer hozzám, egyszer apához.
Keresztanyuék elmondták, hogy Kata volt számodra a világ közepe amíg mi nem voltunk.
Aztán kb 3 óra alatt, mire elindultunk, kissé megnyugodtál, a kocsiban már minden rendben volt.
Az éjszaka viszonylag rendben zajlott, reggel 6kor pedig megkaptam azt a szorosannyakfogós ölelést amit annyira szeretek, és ami annyira hiányzott.

Érdekes volt ezt az elszakadást összehasonlítani azzal, amikor Dorkát hagytuk ott először. Tudom nem jó dolog hasonlítgatni, mégis sokat jár ez a fejemben.
Dorka nagyon bújós, ölelgetős, nagyon erősen igényli a testi kontaktust, biztosan nem vélatlen, ha rajta múlna még mindig szopizna. Akkor volt először távolt tőlünk éjszakára, amikor két éves és 3 hónapos volt. Teljesen jól viselte. A mai napig is rengeteget ölelkézünk, puszilkodunk vele, mégis, vagy talán éppen ennek a biztonságot adó bázisnak köszönhetően, imád máshol lenni, szereti az újdonságokat, az új embereket, az unokatesókat, mamákat…Szóval igazi kis csavargó.
Ez a háttér persze neked is adott, de te valahogy soha nem érezted szükségét, hogy kivedd belőle a legtöbbet, amit csak lehet.
Persze, ha baj van kellünk, de amúgy nem vagy túlzottan oda az érintésért, az ölelés mindig viszonylag rövid ideig tart, (kivéve a reggeli félkómát, amit ki is használok mindig, ez a mi titkunk)), és a szopizást is abbahagytad, amikor 1 éves és 2 hónapos voltál.
Azt gondoltam ezekből, hogy számodra az új környezet, az elutazásunk még kevésbé lesz felzaklató, de tévedtem.
Most mindenesetre legalább fél évig nem megyünk nélkületek sehova

Hiányzott nekem is a közelségetek, bármennyire is jó volt egy kis felnőtt társaság és lazulás. Furcsa egy állapot ez az anyaság. Tele vagy, hulla vagy, alig várod, hogy alud éjjel, reggel akkor kelj, mikor akarsz, nyugodtan egyél, igyál …stb, aztán mikor mindezt megtehetnéd…csak ők járnak a fejedben Hogy tetszene nekik, ez a hely, jé, van játszótér, milyen jó a gyerekmedence, van etetőszék is, na itt biztosan jól éreznék magukat…
Néha kimondtuk, néha gondoltuk, de minden percben velünk voltatok. És ez most már mindig így lesz.
És mégis, hogy mire volt jó ez a kis idő. Arra, hogy ez a mindig így lesz kijelentés örömmel, megnyugvással, boldogsággal, szeretettel tölt el, nem feszültséggel, fáradtsággal és elegemvan érzéssel.
Szóval azt hiszem megérte.
Nagyon szeretlek Drága Kisfiam, örülök, hogy 17 hónapja megszülettél, hogy a huncutságoddal bearanyozod a napjainkat.
Köszönöm, hogy én lehetek az Anyukád.
Szeretlek

4 év 8 hónap

Drága Kislányom!

Sok-sok fejtörés , magamon való gondolkodás, amit szintén neked köszönhetek. Ma meglátogattam Gabit és a 10 napos Marcellt, és a helyett, hogy a kismama beszélt volna, jól rázúdítottam agyalmányaimat. Mostanában sajnos mindennapos közöttünk a veszekedés és a küzdelem. Valahogy csatázunk, szinte egész nap. Mindig van valami bajunk a másikkal, és látványosan forr bennünk a düh és az indulat. És ami nagyon nehéz e mellett, hogy nem tudjuk jól kezelni ezeket a helyzeteket. Mintha benne lennénk egy mókuskerékben, amiben csak egy biztos, hogy nagyon szeretjük egymást, minden más pedig napról napra változik. Elég ez az egy biztos pont? Nem tudom, valahogy most kevésnek érzem. Nagyon szeretlek, de szeretném ezt neked sokkal jobban kimutatni. Úgy érzem, mintha állandóan bántanálak, piszkálnálak, te pedig mintha rájöttél volna, hogy a rakoncátlankodás az tuti figyelmet kap. Aztán elkezdődik a reggel, felpörgünk mindketten, és már olyanokért is szólok, amiért teljesen felesleges. Te ettől szorongani kezdesz, dühös leszel, és én, hiába tudom az agyammal, hogy mit és hogyan kéne, egyszerűen döntöm rád a hülyeségemet, pedig tudom, hogy kárt teszek ezzel hosszú távon, és persze a pillanatnyi problémára sem ad megoldást. Csak tudnám, hogy akkor miért csinálom??Miért csinálok magamból mártírt? Miért gondolom azt, hogy olyan sok dolgot teszek értetek, és ti hálátlan gyerekek, csak rosszalkodtok?Miért, mikor tudom, hogy én akartam az életeteket, én adtam az életeteket, én vállaltam mindezt, és soha, de soha nem akartam, hogy áldozatként tekintsek magamra? Miért érzem akkor egyre gyakrabban, hogy ez a gyerek-dolog egy nagy kiszúrás velem? És biztosan, ha érzem, éreztetem is. Pedig a legkevésbé szeretném, hogy azt gondold, hogy nem akarom, hogy legyél. A világ legjobb dolga, ami velem történhetett, hogy anya lettem. Miért mondom akkor azt neked, hogy a véremet szívod??? Miért?
No mindezeket kiöntöttem Gabira, aki szerencsére nagyon megértő és elfogadó volt. Sokat segített, hogy meghallgatott, megfogalmaztam mindezeket. Az szomorú azonban, hogy arra jutottam ismét, hogy túl sok van rajtam felelősségben, feladatban. Apa nem igazán van a topon, ami a társ funkciót illeti. (Tipikus példa, épp menne fürödni, este, nyugi, mindenki alszik már. Mondom neki, Dorka nagyon zaklatott, nincs jól. Reakció: Hm.., vállvonás.És ennyi.)
Holnap elutazunk, mi apával kettesben, ti Keresztanyuékhoz, ez lesz az első, hogy öcséd nem velünk alszik.
Ambivalens érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, egyrészt nagyon várom a nyugodt éjszakát, a nyugodt ébredést, a pihenést, másrészt már most hiányzik az illatotok.
Remélem, hogy egy nyugodt anyukát kaptok vissza, aki újult erővel veti bele magát a közös életünkbe, aki újra nevetni tud a mindennapi hülyeségeken, aki nem csinál balhét egy pohár kiöntött vízből, aki kimutatja a szeretetét nem csak monda, írja.
Szeretlek Nagylányom, köszönöm, hogy tanulhatok magamról, köszönöm, hogy elviselsz, hogy velem vagy, hogy megölelsz, megpuszilsz, odabújsz, szeretsz, hogy vagy, hogy megszülettél a boldogságomra

Huncutság, rosszalkodás, önállóság

Érdekes, hogy ezek a fogalmak mennyire más értelmet kapnak, ha a 4,5 éves Dorkáról és a 17 hónapos Nimródról gondolkodok. Az amin vigyorgok Nimródnál, az Dorkánál kiakaszt. Sajnos ezekben a párokban általában Dorka húzza a rövidebbet, és ő az aki kiborít.
Nagyon akaratos, penge a logikája, nagyon okos, remek az emlékezőtehetsége, ezzel együtt sajnos nagyon szemtelen, felesel, nagyon durva hangnemet üt meg velünk szemben, főleg az apukájával. Persze biztos én is gyakran vagyok ingerült, és utánoz, de azért ez több ennél. Valahogy mindig azt közvetíti, hogy neki kell a világegyetem központjának lenni,ahova mindenki azért született, hogy neki hajbókoljon.

…folytatom egy nappal később. Ma Margó nénivel voltak a gyerekek délelőtt, mert mindketten vérvételre mentünk. Robinak teljesen véletlenül megmértük a vérnyomását több, mint egy hete, és magas volt. Nem nagyon ugyan, de én megijedtem, főleg mert ezt követően egész héten 130-140 közötti értékeket mértünk. Ez ugyan határeset, de engem nem hagyott nyugodni. Nekem meg az egyre rosszabb arcbőröm miatt van szükség egy bőrgyógyász által előírt vizsgálatra, és gondoltam, ha már úgyis vért vesznek nézzék meg az egyebeket is.
Már hazafelé jöttem, mikor Margó csörgött, hogy történt egy kis baleset, Dorka leesett a drótkötélpálya állványáról. Szerencsére nem volt olyan súlyos, mint a múlt nyári.
Ebéd után szépen aludtak, én is bealudtam kicsit.
Dorka előbb kelt, és bekapcsolta magának a tévét. Ez egy érdekes helyzet, jó fej, nem jön, hogy felébresszen minket, ugyanakkor tévézik. Úgy gondolom most, hogy ez így rendben van. Ha ébren vagyok akkor is engedek neki ilyenkor 1-2 mesét, utána meg olvasunk vagy játszunk, vagy csak úgy vagyunk. Nimród többet alszik, így, ha Dorka is itthon van, valahogy erre álltunk be.
Mikor Nimród felkelt, együtt jöttünk be hozzá. Olyan jó látni, hogy milyen szeretettel viszonyulnak egymáshoz.
Nézem őket, és elmerengtem hangosan, hogy hogy is lehetnek ilyen szép gyerekeim, ha magamat nem látom szépnek. Vagy lehet, hogy mégis van bennem szépség, hiszen ők belőlem is vannak és gyönyörű mindkettő. Erre Dorka: „Anya, te nagyon szép vagy, különben hogy vett volna feleségül ilyen szép férfi…”Tényleg!!!:)
Egyik nap a nagymamákról beszélgettünk. Kérdezte, ha én öreg leszek, nagymama leszek-e majd. Mondtam, hogy ha ő gyereket szül majd, vagy a Nimród felesége, akkor leszek nagymama. Erre ő levezette, hogy ő mikor lesz nagymama, és az ő gyereke mikor lesz az. Csak bámultam

Nimród egyre több mindennel próbálkozik egyedül. Pl a banánt leginkább csak úgy akarja enni, ha ő foga héjastól. Múltkor már szóltak is nekem, hogy a gyerek a banánhéjat esziMást is szeretne egyedül enni, nagyon boldog, ha megkapja a kanalat, de ebben elég lusta vagyok. Így is egy kisebb fajta disznóól lesz a nappali étkezős része ha eszünk. Mindent ledobál, különböző dolgokra mutogat, hogy éppen mit kér. Ma pl felváltva kellett adnom neki a gyümölcslevest és a lencsefőzeléket.
Vicces, ahogy a hottentotta nyelvén beszél, én magyarul válaszolok és teljes egészében értjük egymást.
Fő szava még mindig a „dakkadé”. Kicsit olyan mint Lázár Ervin Dömdödömje)

Most látom kimaradt, hogy Dorka kapott egy bicajt hétvégén. 16os méret, használtan vettük, nagyon szép, igazi lányos bringa, és Dorka nagyon ügyesen tekeri már. Ha ezen a fránya oldalon lehetne képet feltölteni raknék fel, de valamiért nem megy.
Most azon gondolkozunk, mit hozzon a Nyuszi Nimródnak. Talán kap egy dömpert amivel a homokozóban játszhat. Imádja az autókat meg a labdákat. Ő egy pöttyös labdát kapott, rúgja rendületlenül.

Várjuk a Húsvétot, hosszú évek után most itthon töltjük.
Remélem jönnek locsolók, hogy el ne hervadjunk

Tavaszi napok

Ismét eltelt jó sok idő, ahhoz képest, hogy megfogadtam magamnak, hogy havonta egy beírást legalább teszek mindegyik gyereknek, most teljesen elúsztam. Mondjuk egyéb fronton is teljesen zavaros minden, sok döntésre váró helyzet áll előttünk,ezek kavarognak a fejemben folyamatosan.

Egész múlt hétig az óvoda teljes bizonyossággal állította, hogy nem lesz semmi gond azzal, hogy Dorkát csak 7 évesen akarjuk óvodába vinni, sőt támogatják is, hogy a nyári gyerekek maradjanak még. No nem mintha Dorka bármilyen képességeiben le lenne maradva, csak nem szerettem volna, hogy ő legyen a legkisebb az osztályban. Egy év plusz pedig biztosan nem válna a kárára. No, de változott a jogszabály, kitolták a tankötelezettséges augusztus 31.ig született gyerekekre, és csak a nevelési tanácsadó „iskolaéretlenségi” szakvéleménye alapján lehet óvodában tartani az augusztus 31ig a 6.életévüket betöltő gyerekeket. Ez van…Az óvónéni érti, hogy mit szeretnék, egyet is ért, de azt is mondja, hogy Dorka korának megfelelően érett, sőt…Ez persze nagyon jó, és eddig is tudtuk, de szerintem sokkal jobb lett volna ha várhatunk az iskolával. Arról az önző érvemről nem is beszélve, hogy több időnk lett volna dönteni arról, hova is menjen suliba, hol is lakjunk…stb.
Az oviról még annyit, hogy mostanában többet van itthon, mint ott. Az utóbbi hetek úgy néztek ki visszafelé számolva, hogy most nem megy ismét, mert 4 nap óvoda után takonyban úszva kelt, a második éjszaka, hogy folyamatosan köhög. Ezt megelőzően 2 hétig volt itthon a lepkehimlőnek köszönhetően, amit a 3 napos óvodának köszönhetünk, ami előtt szintén két hétig nem volt, mikor is 4 nap után kruppos roham, köhögés, pedig előtte 1 hónapig itthon volt.
És mostanában sajnos ismét nem vagyunk egy hullámhosszon.
Tegnap kettesben voltunk itthon, rám jött a szanálási őrület, Robi lelépett Nimróddal, délelőtt Ferkó szülinapra, délután Gergőékhez, mi itthon maradtunk, majd kinyúvasztottuk egymást. A végén totál kikészültem, mikor Dorka egyik percben még arról beszélt mennyire nincs jól, majd a másikban arra mentem be a szobájába, hogy áll a konvektor tetején. Üvöltöttem, majd bőgtem. Ő meg a hatalmas színészi vénájával beáll elém könnyezve, és azt mondja:Anya, te nem viselkedhetsz velem így, a kislányod vagyok…Most bőgjek tovább, vagy röhögjek…Megkérdeztem, ő mégis hogy gondolja, hogy az anyukájával így viselkedhet, megmutattam a falból kissé kimozdult konvektort, majd javasoltam egy” béke-béke barátságot”, hogy valahogy ki tudjunk szállni ebből az őrületből.
Ma az apjával is folyamatosan üvöltözött, nem tudom mi van vele.
No de Nimród sem kismiska, csak ő állandóan nyekereg, sikongat, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné.
Az etetőszékben ül…ül???az asztalnál, de nem marad nyugton egy kicsit sem. Lehúzkodja a terítőt, mindent, ami azzal jön, kidobálja a kaját…Tudom, kellene már bőven kezdeni, hogy egyedül egyen, de egyelőre örülök, ha valahogy átvészeljük mindannyian ezeket az étkezéseket.
Amúgy meg annyira szeretnivaló kölyök, hihetetlen, mi mindent megért.

Robi bement most Dorkához, aki ismét nagyon köhög…asszem ezt a hangot utálom a legjobban a világon….Nimród fennt, na megyek…