Próbálgatjuk az egy-gyerekes létet, mert a
nagyobb épp Sopronban a Mamát és a Papát boldogítja. Szerdán utaztak el, és
kedden, mindezek előtt volt egy jó kis balesetünk a játszótéren. Annyit
történt, hogy a drótkötélpályánál várakozó gyermekemet egy éppekn lendületben
lévő másik gyermek lerúgta az állványról, ami nem alacsony, ő pedig arccal a
porba zuhant - miközben én épp az öccséről próbáltam levenni a nadrágot, és
miközben a többi gyerek többi anyukája a pálya mellett nemtommitcsinált.
Nagyon megijedtem, és ki is akadtam igazából. Dorka elmondta, hogy azért állt előre, mert állandóan hátralökték a nagyok, és soha nem került sorra. Teszem hozzá gyermekem kiválóan megtanulta, hogy használjuk a fenti játékot, ismeri a szabályokat, és megértette, hogy azokat saját biztonsága érdekében be kell tartani.
Azt is tudja, mert nem kevésszer hallja tőlünk, hogy nem gonoszkodunk a kisebbekkel, gyengébbekkel....stb. Igen, köszönni is szokott a szomszédoknak, ismerősöknek, és bocsánatot kér, ha bánt valakit(néha persze külön ösztönzésre). Igen, én már talán koromnál fogva is ilyen régimódi szülő vagyok. És talán épp ezért miután megbizonyosodtam arról, hogy Dorkával minden ok, megnéztem rendben tud sétálni, nem sír, és fogcsikorgatva de visszaengedtem kedvenc játékára...szóval mindezek után eléggé kiakadtam azon, hogy más szülők miért is nem tanítják meg gyermekeiknek, hogy bizonyos helyzetekben kivárjuk a sorunkat, hogy nem lökjük hátra a másikat, ha az kisebb is, és ha balesetet okozunk, az a minimum, hogy odamegyünk a "sértetthez" megbizonyosodni arról, hogy jól van, és elnézést kérünk.
Lehet, hogy valóban elavultak a nézeteim, de ha ez a példa, akkor mi lesz később? Na nem pörgök rajta, fő, hogy Dorka szerencsésen megúszta.
Szerdán meg jöttek a Mamáék, és elvitték. Nagyon nehéz volt ez most nekem, nem mondtam, nem mutattam, de a vázolt baleset után nagyon erős lett ismét bennem a féltés. De megígértem mindenkinek, hogy a gyermek megy, aki már teljesen be volt sózva, hogy mikor indulnak.
Azóta Sopronban van, jönnek a képek sorban, fagyizás, Nagycenki vonatozás, vásárolgatás, új kalap, belvárosi séta, játék a kutyával, sárgadinnye...szóval igazi nagyszülős nyaralás. Nem is tudom, jó vagy rossz hír, de mintha haza sem akarna jönni, és mindemellett mama is teljesen megfiatalodott mellette, és élvezi az együttlétet, nem fáradt.
Mi pedig itt vagyunk Nimróddal meg az apukájával. És Nimród beindult...mászik, kúszik, mindent bevesz a szájába, megtalál minden szöszt, fel akar állni, ami ma apjába kapaszkodva sikerült is neki.
Az alvása teljes káosz, ma pl csak egyszer aludt napközben.
Hihetetlen a kacagása. ilyen jókedvű gyerekere ránézni is öröm. A bárányhimlős pöttyeiből egy elég makacsul tartja magát, és a fogínyén is van valami, ami lehet ,hogy szintén himlő-maradvány.
Egyre jobban kibújik már a lenti fogacskája, apja szerint 4 db, szerintem 2, csak nagyon recések.
Jó étvágyú gyermek, eddig a kapros cukkinin kívül mindent szívesen evett.
Amit már kapott: alma, barack, meggy, krumpli, répa, cékla, ma pedig a zöldborsó, na és a zabpehely. És persze megy a szopizás is ezerrel. Jó érzés számomra, hogy sem tápszert, sem bébiételt nem kapott eddig, mindent én gyártottam neki.:)
Reméljük nemsoká hazatér Dorka, aki úgy ment el, hogy addig marad,amíg jól érzi magát. Mi már nagyon várjuk:)
Nagyon megijedtem, és ki is akadtam igazából. Dorka elmondta, hogy azért állt előre, mert állandóan hátralökték a nagyok, és soha nem került sorra. Teszem hozzá gyermekem kiválóan megtanulta, hogy használjuk a fenti játékot, ismeri a szabályokat, és megértette, hogy azokat saját biztonsága érdekében be kell tartani.
Azt is tudja, mert nem kevésszer hallja tőlünk, hogy nem gonoszkodunk a kisebbekkel, gyengébbekkel....stb. Igen, köszönni is szokott a szomszédoknak, ismerősöknek, és bocsánatot kér, ha bánt valakit(néha persze külön ösztönzésre). Igen, én már talán koromnál fogva is ilyen régimódi szülő vagyok. És talán épp ezért miután megbizonyosodtam arról, hogy Dorkával minden ok, megnéztem rendben tud sétálni, nem sír, és fogcsikorgatva de visszaengedtem kedvenc játékára...szóval mindezek után eléggé kiakadtam azon, hogy más szülők miért is nem tanítják meg gyermekeiknek, hogy bizonyos helyzetekben kivárjuk a sorunkat, hogy nem lökjük hátra a másikat, ha az kisebb is, és ha balesetet okozunk, az a minimum, hogy odamegyünk a "sértetthez" megbizonyosodni arról, hogy jól van, és elnézést kérünk.
Lehet, hogy valóban elavultak a nézeteim, de ha ez a példa, akkor mi lesz később? Na nem pörgök rajta, fő, hogy Dorka szerencsésen megúszta.
Szerdán meg jöttek a Mamáék, és elvitték. Nagyon nehéz volt ez most nekem, nem mondtam, nem mutattam, de a vázolt baleset után nagyon erős lett ismét bennem a féltés. De megígértem mindenkinek, hogy a gyermek megy, aki már teljesen be volt sózva, hogy mikor indulnak.
Azóta Sopronban van, jönnek a képek sorban, fagyizás, Nagycenki vonatozás, vásárolgatás, új kalap, belvárosi séta, játék a kutyával, sárgadinnye...szóval igazi nagyszülős nyaralás. Nem is tudom, jó vagy rossz hír, de mintha haza sem akarna jönni, és mindemellett mama is teljesen megfiatalodott mellette, és élvezi az együttlétet, nem fáradt.
Mi pedig itt vagyunk Nimróddal meg az apukájával. És Nimród beindult...mászik, kúszik, mindent bevesz a szájába, megtalál minden szöszt, fel akar állni, ami ma apjába kapaszkodva sikerült is neki.
Az alvása teljes káosz, ma pl csak egyszer aludt napközben.
Hihetetlen a kacagása. ilyen jókedvű gyerekere ránézni is öröm. A bárányhimlős pöttyeiből egy elég makacsul tartja magát, és a fogínyén is van valami, ami lehet ,hogy szintén himlő-maradvány.
Egyre jobban kibújik már a lenti fogacskája, apja szerint 4 db, szerintem 2, csak nagyon recések.
Jó étvágyú gyermek, eddig a kapros cukkinin kívül mindent szívesen evett.
Amit már kapott: alma, barack, meggy, krumpli, répa, cékla, ma pedig a zöldborsó, na és a zabpehely. És persze megy a szopizás is ezerrel. Jó érzés számomra, hogy sem tápszert, sem bébiételt nem kapott eddig, mindent én gyártottam neki.:)
Reméljük nemsoká hazatér Dorka, aki úgy ment el, hogy addig marad,amíg jól érzi magát. Mi már nagyon várjuk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése