Dorkára várva

Még kb. 1 óra és egy hét soproni távollét után Dorka végre hazaér..hurrá. Már nagyon hiányzik. Láttam a Mama képein, hogy nagyon jól érezte magát, és nem mondom, hogy nem pihentetőbb 1 gyerekkel egyszerre, de valahogy az első pillanattól azt éreztem, hogy valami nem kerek. Persze, tudtam takarítani, tévézni, olvasni, este csak egyikőnk volt foglalt, de mikor ránéztem az üres ágyára, amikor reggel felkeltem, és nem jött ölelkézni, igen, akkor hiányzott a legjobban. Nimród igyekezett pótolni őt, ami az energiáim teljes kiaknázását illeti, és néha azért sikerült is neki.
Tegnap kimentünk a Kopaszi gátra, elhívtuk magunkkal a nagynénémet, és csinált egy csomó fotót. Na ott és akkor már semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy Dorka nem lesz rajta a képeken, és hogy minek is, hiszen nem is ez a mi családunk, nélküle úgysem teljes...
Annak nagyon örülök, hogy most már a soproni nagyszülők is meggyőződhettek róla, hogy együtt tudnak működni Dorkával, és jól is érzik magukat a társaságában. Sógorom is élvezte az együttlétet, de beigazolódott, hogy ha több felnőtt van Dorka társaságában, akkor hamar robbanhat a bomba, akár apróságokon. Volt, hogy Csabi és a Mama nem értettek egyet, de szerencsére megbeszélték. Tudom én, Mama nagyon határozott, és sokszor keménynek és szigorúnak látszik, de igazából érzékeny a lelke, és mindennél jobban imádja az unokáit. Tudom, hogy mindig a legjobbat akarja nekik, és nekem is sokat segít, bármikor jön, ha kérem.
No felébred a Kisebb:)
Rohanok...