3 év 11 hónap, 8. hónap

...szóval egy kis összevonás, avagy nyári dupla szám:)
Drága Gyermekeim!

Nyár van, és mi épp Keresztanyuéknál vagyunk. Elsőként azt akartam írni, hogy pihenünk, de azért ez, legalábbis rám nézve kicsit túlzásnak tűnne.
Kisfiam, te tegnap óta más kissé barátságosabban viszonyulsz az éjszakákhoz, már csak kétszer keltél fel, és mivel az előző napokban sikerült az egész bandát felverned éjjel, hajnalban, így mindenki olyan kimerült, hogy már csak engem keltesz.
Dorkám, te egész nap a ház körül vagy, kutyázol ezerrel, mászkálsz, pancsolsz, csintalankodsz, és időről időre kiidegeled valamelyik unokatesódat, akik épp kistizenéves fáradtságukat élnék, ha hagynád. Ez Gergőre nem igaz, ő tele van energiával, de látom rajta, hogy néha ő is vágyna már egy kis csendre:)
Kata lovastáborban van, ő holnap érkezik, gondolom kifogyhatatlan energiáidból még neki is tartogatsz valamennyit.
Sajna a héten apa nem volt velünk, mert dolgoznia kellett, de holnap Sopronból érkezik Csabi kocsijával, mert kölcsön kapjuk tőle a nyaralásunkhoz, ami jövő szombaton kezdődik.
Azt hiszem így már értitek, hogy miért is maradtam el a bejegyzésekkel, és miért is tömörítek.
Most egyébkén rajtatok és rajtam kívül mindenki utcazene fesztiválon van. Hát nem mondom, hogy Halász Judit, Alma, Maszkabál és társai után nem esett volna jól egy kis felnőtt zene, de a nyugalom most mégis jobb. Majd kb 2-3 év múlva meg zenélgetek, sörözgetek...:)
Most ez van, le is lépek szépen, odabújok mellétek az ágyba, még olvasok egy kicsit, hallgatom a szuszogásotokat, talán Nimród még szopizik egyet...aztán remélem alszunk egy jót.
A Mindeneim vagytok, nagyon szeretlek benneteket.

ui: Dorka majdnem teljesen végig elmondja a Sün Balázst, kiváló tornász, egész nap bírja szusszal, imádja a kutyákat:). Nimródnak már három foga kibújt, két fűrész alul és egy kapa felül ( kész szerszám készlet ), kapaszkodva feláll, oldalazva araszolgat a kanapé mellett, lassan, de megbarátkozott a kutyákkal, elsőnek félt tőlük, sokat eszik, sokat ébred éjjel, sokat mosolyog, gügyög, kiabál.

Dorkára várva

Még kb. 1 óra és egy hét soproni távollét után Dorka végre hazaér..hurrá. Már nagyon hiányzik. Láttam a Mama képein, hogy nagyon jól érezte magát, és nem mondom, hogy nem pihentetőbb 1 gyerekkel egyszerre, de valahogy az első pillanattól azt éreztem, hogy valami nem kerek. Persze, tudtam takarítani, tévézni, olvasni, este csak egyikőnk volt foglalt, de mikor ránéztem az üres ágyára, amikor reggel felkeltem, és nem jött ölelkézni, igen, akkor hiányzott a legjobban. Nimród igyekezett pótolni őt, ami az energiáim teljes kiaknázását illeti, és néha azért sikerült is neki.
Tegnap kimentünk a Kopaszi gátra, elhívtuk magunkkal a nagynénémet, és csinált egy csomó fotót. Na ott és akkor már semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy Dorka nem lesz rajta a képeken, és hogy minek is, hiszen nem is ez a mi családunk, nélküle úgysem teljes...
Annak nagyon örülök, hogy most már a soproni nagyszülők is meggyőződhettek róla, hogy együtt tudnak működni Dorkával, és jól is érzik magukat a társaságában. Sógorom is élvezte az együttlétet, de beigazolódott, hogy ha több felnőtt van Dorka társaságában, akkor hamar robbanhat a bomba, akár apróságokon. Volt, hogy Csabi és a Mama nem értettek egyet, de szerencsére megbeszélték. Tudom én, Mama nagyon határozott, és sokszor keménynek és szigorúnak látszik, de igazából érzékeny a lelke, és mindennél jobban imádja az unokáit. Tudom, hogy mindig a legjobbat akarja nekik, és nekem is sokat segít, bármikor jön, ha kérem.
No felébred a Kisebb:)
Rohanok...

Mászás, duma és egyebek...

Próbálgatjuk az egy-gyerekes létet, mert a nagyobb épp Sopronban a Mamát és a Papát boldogítja. Szerdán utaztak el, és kedden, mindezek előtt volt egy jó kis balesetünk a játszótéren. Annyit történt, hogy a drótkötélpályánál várakozó gyermekemet egy éppekn lendületben lévő másik gyermek lerúgta az állványról, ami nem alacsony, ő pedig arccal a porba zuhant - miközben én épp az öccséről próbáltam levenni a nadrágot, és miközben a többi gyerek többi anyukája a pálya mellett nemtommitcsinált.
Nagyon megijedtem, és ki is akadtam igazából. Dorka elmondta, hogy azért állt előre, mert állandóan hátralökték a nagyok, és soha nem került sorra. Teszem hozzá gyermekem kiválóan megtanulta, hogy használjuk a fenti játékot, ismeri a szabályokat, és megértette, hogy azokat saját biztonsága érdekében be kell tartani.
Azt is tudja, mert nem kevésszer hallja tőlünk, hogy nem gonoszkodunk a kisebbekkel, gyengébbekkel....stb. Igen, köszönni is szokott a szomszédoknak, ismerősöknek, és bocsánatot kér, ha bánt valakit(néha persze külön ösztönzésre). Igen, én már talán koromnál fogva is ilyen régimódi szülő vagyok. És talán épp ezért miután megbizonyosodtam arról, hogy Dorkával minden ok, megnéztem rendben tud sétálni, nem sír, és fogcsikorgatva de visszaengedtem kedvenc játékára...szóval mindezek után eléggé kiakadtam azon, hogy más szülők miért is nem tanítják meg gyermekeiknek, hogy bizonyos helyzetekben kivárjuk a sorunkat, hogy nem lökjük hátra a másikat, ha az kisebb is, és ha balesetet okozunk, az a minimum, hogy odamegyünk a "sértetthez" megbizonyosodni arról, hogy jól van, és elnézést kérünk.
Lehet, hogy valóban elavultak a nézeteim, de ha ez a példa, akkor mi lesz később? Na nem pörgök rajta, fő, hogy Dorka szerencsésen megúszta.

Szerdán meg jöttek a Mamáék, és elvitték. Nagyon nehéz volt ez most nekem, nem mondtam, nem mutattam, de a vázolt baleset után nagyon erős lett ismét bennem a féltés. De megígértem mindenkinek, hogy a gyermek megy, aki már teljesen be volt sózva, hogy mikor indulnak.
Azóta Sopronban van, jönnek a képek sorban, fagyizás, Nagycenki vonatozás, vásárolgatás, új kalap, belvárosi séta, játék a kutyával, sárgadinnye...szóval igazi nagyszülős nyaralás. Nem is tudom, jó vagy rossz hír, de mintha haza sem akarna jönni, és mindemellett mama is teljesen megfiatalodott mellette, és élvezi az együttlétet, nem fáradt.

Mi pedig itt vagyunk Nimróddal meg az apukájával. És Nimród beindult...mászik, kúszik, mindent bevesz a szájába, megtalál minden szöszt, fel akar állni, ami ma apjába kapaszkodva sikerült is neki.
Az alvása teljes káosz, ma pl csak egyszer aludt napközben.
Hihetetlen a kacagása. ilyen jókedvű gyerekere ránézni is öröm. A bárányhimlős pöttyeiből egy elég makacsul tartja magát, és a fogínyén is van valami, ami lehet ,hogy szintén himlő-maradvány.
Egyre jobban kibújik már a lenti fogacskája, apja szerint 4 db, szerintem 2, csak nagyon recések.
Jó étvágyú gyermek, eddig a kapros cukkinin kívül mindent szívesen evett.
Amit már kapott: alma, barack, meggy, krumpli, répa, cékla, ma pedig a zöldborsó, na és a zabpehely. És persze megy a szopizás is ezerrel. Jó érzés számomra, hogy sem tápszert, sem bébiételt nem kapott eddig, mindent én gyártottam neki.:)

Reméljük nemsoká hazatér Dorka, aki úgy ment el, hogy addig marad,amíg jól érzi magát. Mi már nagyon várjuk:)