Ma épp vasárnap van, úgyhogy bármilyen
hihetetlen, a hétfőt várom. Csak tudnám miért nem tudok annak örülni, ami éppen
van. Mikor végre megszokom a hétköznapi ritmust, jön a hétvége. Kiakadok,
amikor apjuk valamelyik nap épp mást csinál(dolgozik pl) és nem velünk van,
közben pedig amikor teljes a család mindenki a másik idegeire megy.
Azt sem értem, hogy miért nem tudom megvalósítani, hogy legalább nagyjából rend legyen itthon. Mert persze hogy indul a vasárnap...reggel 7kor kelés..(tudom, van aki örülne), utána nagyüzem, szopi, kaja, kávé...majd felfedezem, hogy kicsit nyitvamaradt a fagyasztó ajtaja éjjel, kicsit leolvadt, majd nagyon visszafagyott, a fiókok épp, hogy kirángathatók, persze tele kajával. Még pizsamában pakolás olvasztás, késsel jégverés, forró víz bele....visszapakolás. Elvégezni azért tovább tartott.
Apjuk focizni megy, szinte ez az egyetlen szabad programja, ami csak róla szól, ugyan csak egy óra, de őszinte vagyok, azért irigylem kicsit.
És ezek után kiállhatatlan vagyok...Piszkálódom. Nem szép tőlem, utálom is magam érte eléggé.
Apa haza, különböző programötletek, végül itthonmaradás, majd délután játszótér barátokkal.
No, de onnan indultam miért is nem tudok örülni annak ami van.
Tüneményes gyerekek, sok röhögés, jóképű segítőkész, édes férj, nyugi, sok-sok puszi adás-kapás, együtt játszó csöppségek...És igazából annyira jó velük, csak fenemód fáradt vagyok...
Lehet, hogy ez a titok nyitja? Azt hiszem talán, hogy holnap majd nem leszek ennyire fáradt?
Na mai analízis is megvolt:)
Azt sem értem, hogy miért nem tudom megvalósítani, hogy legalább nagyjából rend legyen itthon. Mert persze hogy indul a vasárnap...reggel 7kor kelés..(tudom, van aki örülne), utána nagyüzem, szopi, kaja, kávé...majd felfedezem, hogy kicsit nyitvamaradt a fagyasztó ajtaja éjjel, kicsit leolvadt, majd nagyon visszafagyott, a fiókok épp, hogy kirángathatók, persze tele kajával. Még pizsamában pakolás olvasztás, késsel jégverés, forró víz bele....visszapakolás. Elvégezni azért tovább tartott.
Apjuk focizni megy, szinte ez az egyetlen szabad programja, ami csak róla szól, ugyan csak egy óra, de őszinte vagyok, azért irigylem kicsit.
És ezek után kiállhatatlan vagyok...Piszkálódom. Nem szép tőlem, utálom is magam érte eléggé.
Apa haza, különböző programötletek, végül itthonmaradás, majd délután játszótér barátokkal.
No, de onnan indultam miért is nem tudok örülni annak ami van.
Tüneményes gyerekek, sok röhögés, jóképű segítőkész, édes férj, nyugi, sok-sok puszi adás-kapás, együtt játszó csöppségek...És igazából annyira jó velük, csak fenemód fáradt vagyok...
Lehet, hogy ez a titok nyitja? Azt hiszem talán, hogy holnap majd nem leszek ennyire fáradt?
Na mai analízis is megvolt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése