5. hónap

Drága Kisfiam!

Tegnap volt épp 5 hónapja, hogy megszülettél. Sodornak minket a napok és a történések, de nem akarom, hogy ne legyen időm rá, hogy elmélázzak rajta, milyen is volt várni téged, a hasamban hordani, és megszülni. Mostanában kezdem érezni a családi harmóniát, és azt, hogy ez a négyes felállás mennyire jó. Dorka kissé megnyugodott, a feléd irányuló imádata töretlen, de most már végre velünk sem tombol annyira.
Elkezdtél már a külvilágra sokkal aktívabban reagálni, és nővérkéd ezt nagyon díjazza. Rengeteget versel, énekel és bohóckodik neked, cserébe pedig mosolyokat, kacagást és szerelmes pillantásokat kap. Annyira szeretném, ha jó testvérek lennétek:)
Nagyon nagy a szerelem köztünk is, ma megmutattam apukádnak, hogy reagálsz rám, kimentem a szobából sírni kezdtél, visszamentem kacagtál. Szóval elég nagy szimbiózisban vagyunk, amelyre még éjszakánként is szükségünk van. Nekem arra, hogy a közelemben aludj, neked arra, hogy a közelemben ébredj:( éjszakánként akár háromszor is.
Ez annyira nem barátságos gesztus a részedről, de legalább már tudom, hogy ez úgysem tart örökké.
Nagyon mosolygós baba vagy, és csak úgy dagad a mellem a büszkeségtől, amikor benéznek a babakocsiba, te visszamosolyogsz, és persze mindenki olvadozik.

Egyszerűen rátok nézek, és érzem, hogy mennyire, de mennyire szeretlek benneteket.
Bepuszilok a nyakadba, beszívom az illatodat, meg kóstolgatlak, te nagyokat nevetsz - így szórakozunk mi kettesben. Úgy alszol el, hogy a fejecskéd simogatom:)
Nagyon szeretlek, hálás vagyok, hogy velünk vagy...és most futok, mert éppen felkeltél, hiszen 23 óra van...:):):)

Szeretlek Drágám:)

Paraméterek :)

Na ezek, amik kimaradnak a bejegyzésekből, de most igyekszem pótolni:

Nimród ma 4 hónapos és 3 hetes, súlya 7,85 kiló, hossza 69 cm. Ma kapta meg a 4 hós oltását, látta ortopédus, minden rendben:)
Dorka 17 kiló és 105 centi:)

Nimród forog hasról hátra, már visszafelé is megtette, de lustább mint Dorka:), azt hiszem többet kell letenni a földre.
Éjszaka általában legalább 3szor kel, volt már olyan hogy 5ször kelt, és olyan is, hogy 1x. (23kor, 2 körül és 5 körül)
Még csak anyatejet kap, de azt nagyon szereti:)

Dorka gyönyörűen beszél, rendkívül választékosan fogalmaz. Rengeteg verset, éneket, tud, folyamatosan dalolászik egész nap.
Imád szerepelni, táncolni, tornázni. A játszótéren is nagyon ügyes, szinte mindenre fel tud mászni, én néha inkább oda sem nézek.
Egyelőre pótkerékkel biciklizik, de apukája megígérte neki, hogy kipróbálják a nélkül.

Jól eszik, jó étvágya van, de néha kitalálja bizonyos kajákra, hogy nem szereti.
A kenyérért nincs oda, de a frissen sütött kenyerem csücskét mindig magának akarja.
Imádja az epret, szereti a körtét almát narancsot, banánt, nyers zöldségeket, a répát , retket nagyon, a kelbimbót, káposztát, karalábét, karfiolt.
Szereti a krémleveseket levesgyönggyel, a csirkecombot, főleg a porcogót:)
A nokedlit leginkább magában eszi, de ha rajta múlik reggelire is:)
Jó ízléssel válogatja össze a ruháit, imád öltözködni. Nem bírja, ha egy folt esik a ruháján, azonnal lecseréli, még akkor is, ha csak vizes lesz.

Nagyon szereti a családtagjait, mindenkit nagyon gyakran emleget, alig várja, hogy mehessen a mamáihoz és az uncsitesókhoz.
Ott ugyanakkor kb 4 napot bír ottlenni, utána már hiányzunk neki nagyon.

Szeret festeni, már rajzol alakokat, pl engem, családot:)
napot
Szereti a kártyajátékot, kirakót, memóriát, gyurmát.
A házimunkában való segédkezés a kedvence, főleg ha víz is van a dologban. Próbálkozik a mosogatással, ablakpucolással, törölgetéssel, a sütisütésnél kiváló segéderő:)

Az óvodában visszahúzódó az óvónénik szerint, nincs vele semmi "gond", nagyon erős benne a bizonyítási vágy. Volt már, hogy azt mondta, nem akarja, hogy a társai kinevessék...amikor a gondolkodó széket említettem (egyik óvónéni által kedvelt segédeszköz), akkor teljesen kiakadt, és elmondta még soha nem ült rajta.
Az oviban felgyűlt feszültséget hazahozza, és sokszor dühöngés formájában mi kapjuk meg. Ő így tartja magát egyensúlyban, ezt néha nagyon nehéz elviselni.

Amúgy még ezt a tesó ügyet is sokkal jobban viseli, mint pl én, sokkal rugalmasabb. Nimróddal nagyon szeretetteli, aki viszonzásképp szerelmes pillantásokkal és kacagással jutalmazza nővérkéjét:):):)

3év 8 hónap

Drága Kislányom!

Nagyon elmaradtam az írással, de hidd el úgy sodornak a napok, hogy csak kapkodom a fejem. A nagy sodrásban pedig olyan, mintha egy hullámvasútban ülnék, ez igaz az idő rohanására, a hangulatain és érzelmeink változására is.
Hétvégén, pénteken volt egy nagyon nehéz esténk, (amúgy estére egyébként is hulla vagyok)amikor nagyon sokat hisztiztél, és ennek köszönhetően az általad jelzett fülfájást is besoroltam a hisztik közé...nem kellett volna. Persze azért tettem rá meleg sót, adtam fájdalomcsillapítót, de, hogy őszinte legyek sokkal inkább bosszúságot éreztem, mint sajnálatot,
Másnap apa elvitt az ügyeletre, mert azért nem akartam, hogy ne lásson orvos, ott fülgyulladást diagnosztizáltak. (Csak, hogy újra furdalhasson a lelkiismeret.)
Aztán a héten valami megváltozott közöttünk...Nem mentél óvodába, én nem törődöm annyit azzal, hogy rend van-e és ettől mindketten lenyugodtunk kissé.
Mondjuk nagy segítség lenne, ha apukád kicsit összepakolna mielőtt lefekszik, mondjuk csak annyira, hogy az asztalon hagyott narancshéjat kivinné vagy a koszos tányért, de majd ennek is eljön az ideje.
Gyönyörű az idő is, szerintem ez is jól hat ránk végre. Mondjuk kisöcséd bepótolja az üvöltést, mert így ővele nem lehet bírni, de ugye semmi nem lehet tökéletes.
Ma reggel kértem, hogy játssz vele egy kicsit míg gyorsan lezuhanyozok. Hallom erre, hogy Nimród éktelenül üvölt. Bejövök, mit látok, hogy épp a szemébe nyomkodsz egy tegnap leszedett pitypangot...Na kiakadtam, de szerencsére nagyon hamar lehiggadtam, így megtudhattam tőled, hogy azt játszottad Nimróddal, hogy kifested a szempilláját"játszásiból" és a pitypang volt a szemspirál, Na most erre ne röhögjem el magam?:) Aztán megbeszéltük,hogy ilyet inkább anyával játssz legközelebb...

Hétfőn voltam az ovidban szülőin, a tévézésről beszéltek. Olyan büszke voltam magunkra, hogy nálunk csak esti mese nézés van:) Bár tegnap előtt, amiért nagyon jó kislány voltál engedtem egy délutáni mesét, és míg arra vártunk belenéztünk egy műsorba, amiben gyerek szépségversenyt mutattak. Nem kellett volna, kijelentetted, hogy te is szépségversenyre akarsz menni, és ma szépségversenyest játszottunk.
Aztán megbeszéltük, hogy ezeknek a gyerekeknek nem annyira jó, sokat fésülik, öltöztetik őket...blablabla...de szerintem ez még előjön nálad.

Szóval ezen a héten nagyon jó napokat éltünk át, végre újra érzem, hogy boldog vagyok minden fáradtság és bosszúság ellenére, vagy azokkal együtt. Boldog vagyok, ahogy rátok nézek, büszkeséggel tölt el, hogy milyen szép és okos vagy, mennyire jólelkű és odafigyelő, hogy szereted az öcsédet....

Nagyon szeretlek és kisNagylányom:)
Tudod, te vagy a MIndenem:)

Áprilisi télben

 

2013.04.07. 14:53

Nagyon régen írtam...pedig sok-sok minden történik velünk. Mindenesetre amiért egyáltalán létezik ez a blog, sokszor úgy vezetem le magamban a feszkót, hogy egy- egy történés után magamban megfogalmazom az eseményeket, gondolatokat, úgy, mintha leírnám. Ez nekem sokat segít, bár nyoma ugyan nem lesz:) Szóval az elmúlt egy hónap...
A Húsvétot Sopronban töltöttük, a hófúvásos hóesésnek köszönhetően a Nyúl a vendégszobában tette le mázsányi mennyiségű csokitojását és csokiból öntött mását. Gondolom, hogy még a télapós muffinomba is a csokinyulakat fogom belemorzsolni, mert szerencsére Dorka egy idő után elfelejti őket, és nem követeli. (Bár hátsó felem méretére kifejezetten rossz hatással vannak a szekrényben őrizgetett csokinyulak.)
Ami különlegesség volt még az idei Húsvéton, az az, hogy Dorka először töltött 2 napot nélkülünk a mamáéknál, amit mindkét fél különösen jól viselt, sőt élvezett. Megkaptuk itt is, amit már anyukám sokszor hangoztatott, hogy nagyobb gyermekünk egy szófogadó tündérlány mindaddig, amíg a szülők nem kerülnek 1 kilométeres körzeten belül. Nem tudom ez miért van, de állítólag nem egyedi jelenség.
Dorkának sikerült odáig fokoznia ezt, hogy többször torokfájásig üvöltöttem vele...nem mondom, hogy büszke vagyok rá.
A legnehezebb mégis az első éjszaka volt, ahol Nimród és így én is óránként keltünk fel az apja éketelen horkolására. Akkor megfogadtam, hogy nem megyek velük legalább egy évig sehova. Másnaptól apu külön szobában aludt, akkor már egy kicsit jobb volt a helyzet.
Kérdezték, mikor hazaértünk, hogy kipihentük-e magunkat...hát, azt azért nem mondanám. Mama Papa és Csabi sokat voltak a gyerekekkel, ami nagyon jó volt, de így a lakásba bezárva, éjszakánként legalább 3szor ébredve nem mondom, hogy túl pihenten érkeztem haza.
Ami még Sopron ajándéka, hogy végre találkoztunk Nikivel, Lórival és Misuval:):):)

Tegnap Máté szülinapján voltunk, én kb hulla voltam, apjuk fél 8ig dolgozott, nem mondom, hogy túl jó volt a hangulatom.
Úgy szeretnék sokkal többször jókedvű, mosolygós elnéző, humoros, csinos anyuka lenni, de nem megy.
Egyszerűen nem tudom, hogy hogy kell. Nem tudom, hogy tudnám elfogadni végre, hogy a lányom természete igencsak erőszakos és határozott.
Ez meddig van rendben? Hol kel nyesegessem kissé, és hol kell engednem neki?
Hogy tanítsam meg számára, hogy még ha nagyon akarunk is valamit, akkor sem gázozhatunk át másokon.
Hogy tanítsam meg neki, hogy nem szabad üvöltözni, vagy legalábbis az nem megfelelő módja a problémáink, vágyaink közlésének, ha én magam is azt teszem, amikor már elfogy a türelmem.
Nem tudom mások hogy csinálják, de úgy érzem nem találom a középutat, és azt sem tudom mi vagy ki segíthetne ebben.
No most felébredt a kis kócos Nagylányom és bújunk egy kicsit. Mert azt mindketten nagyon szeretjük:)
Aztán majdcsak lesz valahogy, hiszen annyira szeretem őket, és kiötöljük a megoldást is, ha ez az alap.

Hétköznapok-hétvégék...avagy mikor mit várok épp

Ma épp vasárnap van, úgyhogy bármilyen hihetetlen, a hétfőt várom. Csak tudnám miért nem tudok annak örülni, ami éppen van. Mikor végre megszokom a hétköznapi ritmust, jön a hétvége. Kiakadok, amikor apjuk valamelyik nap épp mást csinál(dolgozik pl) és nem velünk van, közben pedig amikor teljes a család mindenki a másik idegeire megy.
Azt sem értem, hogy miért nem tudom megvalósítani, hogy legalább nagyjából rend legyen itthon. Mert persze hogy indul a vasárnap...reggel 7kor kelés..(tudom, van aki örülne), utána nagyüzem, szopi, kaja, kávé...majd felfedezem, hogy kicsit nyitvamaradt a fagyasztó ajtaja éjjel, kicsit leolvadt, majd nagyon visszafagyott, a fiókok épp, hogy kirángathatók, persze tele kajával. Még pizsamában pakolás olvasztás, késsel jégverés, forró víz bele....visszapakolás. Elvégezni azért tovább tartott.
Apjuk focizni megy, szinte ez az egyetlen szabad programja, ami csak róla szól, ugyan csak egy óra, de őszinte vagyok, azért irigylem kicsit.
És ezek után kiállhatatlan vagyok...Piszkálódom. Nem szép tőlem, utálom is magam érte eléggé.
Apa haza, különböző programötletek, végül itthonmaradás, majd délután játszótér barátokkal.
No, de onnan indultam miért is nem tudok örülni annak ami van.
Tüneményes gyerekek, sok röhögés, jóképű segítőkész, édes férj, nyugi, sok-sok puszi adás-kapás, együtt játszó csöppségek...És igazából annyira jó velük, csak fenemód fáradt vagyok...
Lehet, hogy ez a titok nyitja? Azt hiszem talán, hogy holnap majd nem leszek ennyire fáradt?
Na mai analízis is megvolt:)

10. hónap, 3 év 1 hónap

Drága Gyerekeim!

Kimaradt egy hónap a bejegyzésekből, de elhatároztam, álljon csak a mosnivaló és a mosogatnivaló halomban, most, hogy végre Nimród elaludt akkor is előveszem a naplónkat és írok bele.
A szeptember gyorsan elrepült velünk, hogy nyújtsuk egy kicsit a nyári szünetet elmentünk az első héten Poroszlóra, ahol a hotel elég vicces volt, de igen jó programokat találtunk magunknak. Együtt megnéztük az Öko centrumot, Dorkával motorcsónakáztunk a tavon, vontunk Egerben, Egerszalókon.
Aztán a hazaérkezés után még egy kicsit együtt voltunk, majd elkezdődött az óvoda.
Úgy gondoltuk kipróbáljuk, hogy milyen, ha én viszem reggel Dorkát, és ez szerencsére bevált. Dorka magától ébredhetett reggel, nem kellett korán kelteni, összekészültünk, és együtt mentünk hármasban, jókedvűen, nyugodtan. Úgyhogy, ez most így marad.
A hónap végén elutaztunk Sopronba, most Dorka ott is maradt, holnap hozza Mama.
Szeptember még a különböző foglalkozások kipróbálásáról is szólt, elmentünk Dorkával balett foglalkozásra, két akrobatikus rock and roll foglalkozásra, és az utóbbiak közül az egyiket kiválasztottuk, amire Dorka szeretne járni.
Az óvodában akadt némi probléma az ebéd utáni alvással, de gondolom, majd megoldódik valahogy, hiszen újra meg kell szokni, hogy nem egyedül alszik, nincs teljes csend...stb.
Nimróddal is zajlott az élet, volt egy ágyról leesés, Heim Pál, koponyaröntgen, 3 napos láz, nátha, megfázás, ami még most is tart.
Nagyon jókedvű baba és rendkívül apás. Nagyon jót tett, hogy apukájával a nyaralás alatt olyan sok időt tölthettek együtt, azóta különösen odavannak egymásért.

Szóval ilyen dolgok estek meg veletek, velünk a múlt hónapban. Az éjszakák sajnos még mindig több megszakítással zajlanak, de kezdünk belerázódni ebbe is, bár vannak kiborulásaim. Nimródom, te egyre ügyesebb és huncutabb vagy, egyre többet próbálkozol az egyedül álldogálással. Sokat kacagsz, de sokat nyávogsz is , szóval elemi igényed van a kommunikációra. Elvagy magadban is, ha elég tered van a mozgásra, bejárod a lakást, és minden elhagyott szöszt, koszt, morzsát megeszel.

Dorkám, veled rengeteget beszélgetünk, imádom, hogy hogy tudsz érvelni, vitatkozni. Néha ez nem túl kényelmes nekem, de igazán mosolygok magamban a legtöbbször, amikor visszahallom amikről beszélgettünk, és ráadásul az érveket megfelelően alkalmazva.
Sokat szoktunk énekelni együtt, repertoárunk rendkívül széles, Cserháti, Hungária, magyar nóta, népdalok, gyerekdalok:):)

Mostanában nagyon jó veletek lenni, jó kis csapat vagyunk:)
Imádlak Benneteket!