Ijedelem...

Nem voltam erre, és bizony oka volt. Nagyon nehéz két hét áll mögöttünk, apjának, lányának vírusfertőzés, láz, tüdőgyulladás. szóval túlvagyunk az eddigi legkeményebb betegségen, ami Dorkát illeti.
És, hogy mire volt jó mindez? Ismét rengeteget tanultam. Mostanában csak panaszkodta, befordultam, és a negatív érzéseimet engedtem uralkodni. Már-már azt gondoltam kiveszett belőlem a lányom iránti szeretet, és én vagyok az a különleges anya, aki tényleg csak egyet tud szeretni egyszerre, és már így is maradok.
Aztán itt reszketett a karomban az én pici nagylányom, vacogva a láztól meg a borogatástól, és azt gondoltam, bárcsak én lennék ilyen beteg, bárcsak az ölelésemmel meggyógyíthatnám, bárcsak, bárcsak...És éreztem, hogy ugyan sodornak a mindennapok, fáradt vagyok, kimerült, de igenis nagyon, de nagyon szeretem a gyerekeimet, mindkettőt, és bizony fáj, nagyon fáj, ha bajuk van.
És persze ez a próbatétel és tanulás nem volt elég...Előző hétvégén megkértem Dorkát álljon a mérlegre, ami hirtelen 1,5 kilóval kevesebbet mutatott, mint 3 hete...És apukájával együtt láttunk rajta néha valami furcsa remegést.
Hétfő orvos, beutaló vérvételre, kedden vérvétel...
Nem kívánom senkinek azt a várakozást. Megfogadtam, hogy semmit nem olvasok a neten, de persze ki tudja megállni.
Éjszaka, amikor felkeltem Nimródhoz, és sokáig ébren voltam és szorongtam, nehogy valami komoly bajt állapítsanak meg a kislányomnál. És akkor megfogadtam, félre depresszió, félre negatív gondolatok, ha minden ok lesz a vérvételen, hálát adok a sorsomnak és nem kesergek tovább.
És szerencsére minden rendben, egy ki gyulladás nyomai látszanak, de semmi komoly.
És, hogy miért is akarom félretenni a negatív érzéseimet? Mert befolyásolják a cselekedeteimet, a szavaimat, a hangulatomat. Nem akarom ezeket elnyomni, vagy elfedni, egyszerűen nap mint nap tudatosítani szeretném magamban, hogy szerencsés vagyok, mert van két gyönyörű egészséges gyerekem, és igen, ez nem egy természetes állapot mindenkinek...úgyhogy értékelni akarom, örülni neki minden percben.
Ezeket tanultam. A gyakorlati megvalósítás folyamatban van, mert azért nem megy ez olyan könnyen:):)

Szóval szeretem őket teljes szívemmel, és hálás vagyok értük:)