Tegnap volt, hogy 3 éve és 7 hónapja megszülettél. Néha úgy érzem, hogy mindez csak tegnap volt, néha pedig nagyon távolinak tűnik. Nimród egyre jobban hasonlít rád. Gyönyörűek vagytok mindketten. Neked egyre inkább nagylányosak a vonásaid, és napról napra okosabb vagy. Néha olyan vicceseket mondasz, hogy nagyokat nevetünk. Pl. ha valami megsérti az ujjadat, jössz, és mutatod: Anya, sebesség:). Március 14én már feltettem a kokárdámat, beszéltünk is róla előtte, mert az óvodai ünnepségre is kérték, hogy vigyünk. Mentem érted az oviba, te pedig felkiáltottál: Anya, milyen szép petárda:):)
Az érzelmeid is eléggé a plafonon vannak, értem ez alatt a negatív és pozitív érzéseket is. Rengeteg puszit és ölelést kapok kérés nélkül is. Ezeknek a kifejezését már jól megtanultad, de sajnos a negatív érzések kezelésével vannak nehézségek. Ebben én sem vagyok túl jó, én sem tanultam meg. Nehezen tudok nyugodt maradni, ha dühös vagyok, vagy ingerült, és te bizony ezt a mintát látod. És igen, mostanában nem ritka, hogy hamar kimerülök és felbosszantom magam.
Szóval a következő időben a közös feladatunk ennek a megtanulása. Jó lenne, ha ebben apa is partner lenne, de őt ezek az érzelmi dolgok nem nagyon érdeklik, keveset tudok vele erről beszélni, pedig jól jönne, ha ő is hozzátenné a magáét. Talán többre mennénk.
Furán hangzik, hogy együtt kell megtanulnunk a helyén kezelni a negatív érzéseinket, de lehet, ha nem születtek meg, ezen soha nem gondolkozom el. Nehéz tanulás, de ismét csak köszönhetem neked, hogy rávilágítottál, ugyan akaratodon kívül arra, hogy miben kell fejlődnöm.
De igyekezni fogok.
Nagyon szeretlek drága egyetlen nagylányom:):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése