Kezdés...

Már hetek óta fogalmazgatom magamban, hogy hogyan is kezdjem, de egyszerűen n em jutottam el odáig, hogy belevágjak az új-régi naplónkba.
Kimaradt Dorka legutóbbi személyes bejegyzése, amit eddig nem hanyagoltam el, de ígérem pótolom.
Szóval hol is kezdjem...
A szülés történetét majd a későbbiekben, úgysem felejtem el. Szóval akkor legyen a hazaérkezéstől...
...Dorka már nagyon-nagyon hiányzott, hiszen már egy hete a mamáéknál volt, arra az esetre, ha hirtelen kezdődne minden, illetve azért, mert a kiírt 22.i időpont után már naponta kellett mennem ctg-re.

Szóval utolsó nap a kórházban...A dokival reggel már megbeszéltem, hogy ne nagyon húzza az időt, ugyanis a többi kismamánál azt láttam, hogy nem kapkodják el a zárójelentés kiadását, és van aki még délután 2kor is ott van. Na így mi 11kor indulhattunk.
Anyu és Dorka vártak minket itthon, és volt is nagy ölelkezés. Dorka zavarában tündérien kacarászott, látszott rajta az öröm, és az, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, Az én pici lányomat hirtelen olyan nagynak láttam Nimród mellett. Lehet, hogy 1 hét alatt így megnőtt?
Nimród aludt, nem nagyon vett tudomást a történésekről.
Hazaérve beraktam a szépen előkészített ágyába, a hálószobába. És már abban a pillanatban éreztem, hogy ez a gyermek nem sok időt fog abban az ágyban tölteni.
Nem bírtam ki, hogy ne lássam, és úgy éreztem, hogy az életünk körforgásából zárjuk ki az új kis tagját a családunknak, azok után, hogy 9 hónapig nem csak a családunk, hanem a testem része is volt.
Szóval gyors gondolkodás, és apuka szerzett egy mózeskosarat, illetve a szoptatós párna is új értelmet nyert a kanapén, így Nimród velünk volt....folyt .köv...