Drága Kislányom!
Mint látod sodornak az események, és csak ennyire megkésve
jutok oda, hogy megosszak veled pár gondolatot, amit csak neked szánok:) Szóval
igyekeztem minden hónapban a születésed napján, 15én írni pár sort és csakis rád
gondolni, rád figyelni, és a veled kapcsolatos érzéseimet csokorba gyűjteni.
Persze ez most sem volt másképp, és persze, hogy ez nem csak a hónap egyetlen
napjára korlátozódik, de most valahogy nem jutottam oda, hogy le is írjam
ezeket.
Mondhatnám, hogy inkább élem az eseményeket, mint jegyzem, de
továbbra is fontosnak tartom, hogy legyen valami nyoma annak ilyen formában is,
hogy mit gondolok rólad, rólunk, melyek a veled kapcsolatos érzéseim. Nem
gondolom, hogy nem hagyunk nyomot egymás lelkében a mindennapokban, de ha mégis
szükséges lesz majd valamikor tudatosítanod, visszanézned, hogy mi hogy alakult
közöttünk, ha majd te is anyává válsz és elbizonytalanodsz, akkor talán jó lesz
elővenni ezeket a sorokat.
És ugye a nyomok, amiket hagyunk a másik
lelkében....nálam most továbbra is a bűntudat a főszereplő. Persze mondják
mások, nincs miért...stb, stb...de én sokkal, de sokkal több türelemmel
szeretnék feléd fordulni.
Van, hogy hangosan szólok hozzád, mérgelődök,
csendre intelek, és tudom, hogy ott annak épp helye van, de mégis...Nagy
nehézséget okoz számomra a kettőtök közötti egyensúly megteremtése a lelkemben.
És önző is vagyok persze. Amikor reggel az óvodai készülődés közben többször -
először szépen, majd hangosan - csendre intelek, Nimródot is szem előtt tartom,
de bevallom azt is, hogy legyen pár nyugodt percem, amikor ti elmentek, ő meg
még alszik.
Nagyon szeretlek mindkettőtöket, de erre egyszerűen szükségem
van. Szeretném megtalálni a módját, hogy türelmesen, téged, a csacsogásodat
végighallgatva, szépen készülődj, de egyszerűen nem megy. A fáradtság, a
kialvatlanság rettenetesen rossz hatással van rám.
A héten elkezdtél újra
óvodába járni, bevallom nehéz szívvel vittelek. Tudom, szükséged van a
gyerektársaságra, de annyira de annyira hiányzol az itthoni csapatból. Két napig
ebéd után elhoztalak, aztán tegnap már ott aludtál.
Jól érezted ott magad, ez
látszott is, mégis, azt is látom, hogy szívesen lennél itthon is velünk...nehéz
így érvelni az óvoda mellett:(
Na mindegy, majd jön a nyár, és kihasználjuk,
hogy sokat lehetünk együtt. Úgyis még két nyarunk van így, aztán ugye jön a
munka, bölcsőde óvoda, majd iskola...bele sem akarok gondolni.
Hihetetlen
egyébként, hogy mennyire okos kislány vagy. Rendkívül választékosan fogalmazol,
és nagyon jó a humorod. Vannak olyan helyzetek is, amikor vicces dolgokat
mondasz, nem szándékosan ugyan, de jókat röhögünk. (orvosnál a lábadon lévő
szemölcsöt meg akartad mutatni a doki néninek, és azt mondtad, előbb a
szemöldököd nézze meg:):))Nimródnak elzáródott a könny-csatornája, ami szerinted
könyvtárcsatorna:)
Nagyon érzékeny a lelked,és gondoskodó vagy.
Egyik nap,
amikor éppen azon búslakodtam, hogy az én kislányom sokkal hamarabb fordul más
felnőttekhez, mint más gyerekek, és már talán nem is szeret, a következő
történt.
Mosogattam a konyhában a nyújtódeszkát, amikor egy szálka beleállt
az ujjamba. Te esti mesét néztél, apa melletted a Nimróddal. Én félig viccesen
félig komolyan (nagyon fájt) kiabáltam apának: "Szivi, megsérültem..!!)
Te,
aki egyébként elmerülten szoktad nézni a mesét zokogva kirohantál, alig tudtunk
megnyugtatni. "Az én anyukám, az én anyukám megsérült....hüphüp!" Persze már
bántam a kiáltozásomat, majd megengedtem, hogy beragaszd a sérülést. Nem
érdekelt téged akkor már semmi, sem a mese, sem az üldögélés, egyszerűen csak
meg akartad gyógyítani az anyukádat.
Annyira meghatódtam....
Szóval ilyen
kislány vagy te. Tüneményes, édes, segítőkész, gondoskodó, okos, erős akaratú,
(néha sikongatós, amitől a falra mászok) gyönyörű...és az én lányom.
Annyira
szeretlek, és, hogy a mostanában gyakori kérdéseidre válaszoljak: igen, mindig
szeretni foglak, és soha nem hagylak el:)
ui: Szerinted, ha te és a
Nimród felnőttek lesztek, addigra mi apával majd gyerekek, és ti fogtok rólunk
gondoskodni:)
Végülis, csak egy szó nem stimmel:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése