Viszlát cumi :)

3 év 5 hónap és 12 nap után tegnap volt az első este, hogy Dorka cumi nélkül aludt. Már egy ideje tervben volt a búcsú, de valahogy egyik fél sem képviselte elég határozottan az ügyet. Igazán én állandóan mentségeket kerestem, hogy miért is nem alkalmas az időpont a búcsúra. Elsőként jött az óvoda, és minő szerencse, a mi ovinkban lehet bevinni cumit. Ez nekem is és Dorkának is nagyon megnyugtató volt, és szerintem rendben van. Ugye az ovi megszokása után a következő alkalom a kistesó érkezése novemberben. Azt ugye mindenki beláthatja, hogy az szintén nem megfelelő. Ehhez ugye nagyon közel esik a mások számára jól bevált "Adjuk oda a Mikulásnak, Jézuskának" lehetőség, így azt is kihagytuk.
Nálunk ugye Adventi Tündér jön minden nap december 1től Karácsonyig, így jött a következő halvány próbálkozásom, hogy vigye el a Tündér fokozatosan, minden nap egyet, de ez sem jött be.
Az, hogy odadjuk a Kistesónak, bennem fel sem merült, szerintem elég nagy lemondás, hogy anya egyik felét eleve oda kell adni.
Közben pedig megbeszéltük Dorkával, hogy leteszi majd a cumit, ha itt lesz az ideje. Ezt is képviseltük a külvilág felé, amin mindenki jót derült, amikor Dorkától hallotta.
Aztán tegnap megvolt az áttörés.

Engem már nagyon zavart 2 dolog, az egyik, hogy itthon napközben is gyakran cumizott Dorka. Kicsit olyan volt, hogy meglátta a cumit, egyszerűen olthatatlan vágyat érzett, hogy a szájába vegye. Így kitaláltuk, hogy eltesszük szem elől és csak alváshoz vesszük elő. Közös megegyezés volt, simán ment.

A másik, ami engem zavart, hogy azt láttam, hogy a fogai egyre jobban kifelé állnak, plusz azt mondta, hogy fájnak elől. (pedig teljesen egészségesek).
Aztán fényképezgettem őket, és visszanézve a képeket ez a fogas dolog még szembetűnőbb volt. Mutattam Dorkának, és elmondtam, hogy ez a cumizás miatt van, szerintem abba kellene hagyni, és javasoltam dobjuk ki a cumikat. És...belement simán. Tudom, kicsit a hiúságára alapoztam a technikám, de ez van, talán így a leginkább fájdalommentes.
Mert, hogy igencsak hiú a szentem:) Pl felöltözik (naponta 3x másik ruhába, cipőbe), kijön a szobájából, illeg-billeg csípőre tett kézzel. Mikor megdicsérem, felszólít, hogy gyönyörködjek benne:)

Szóval így tettük le a cumit. Este az összebújásnál elmondta, hogy hiányzik neki, és megbeszéltem vele, hogy ez így lesz még egy darabig. Mondtam neki azt is, ha meggyógyul majd kap cserébe valami nagylányos ajándékot, gondolkodhat, hogy mi legyen az:)

Nimród tegnap ismét átaludta az éjszakát, 9től reggel 6ig. Talán tovább is aludt volna, de már nagyon gyűlt a tej, így megetettem. Ma persze 2x felkelt éjjel, de hát ez van.
Amúgy is olyan rosszakat álmodtam, hogy jobb is, hogy felébresztett.

Egy hete voltnunk a védőnőnél, 5,8 kiló és 63 centi. Már többször kacagott hangosan,amikor játszottam vele, nagyon érdeklődő. Szereti, amikor tisztába tesszük és a fürdést is nagyon élvezi, főleg, ha hármasban történik:)

Van, hogy este van egy nagy sírós műsor, általában azt követi az átaludt éjszaka, Tegnap nyugiban aludt el, így éjszaka ébredt.

Imádom Őket:)

3 év 4 hónap, 3 év 5 hónap

Drága Kislányom!
Mint látod sodornak az események, és csak ennyire megkésve jutok oda, hogy megosszak veled pár gondolatot, amit csak neked szánok:) Szóval igyekeztem minden hónapban a születésed napján, 15én írni pár sort és csakis rád gondolni, rád figyelni, és a veled kapcsolatos érzéseimet csokorba gyűjteni. Persze ez most sem volt másképp, és persze, hogy ez nem csak a hónap egyetlen napjára korlátozódik, de most valahogy nem jutottam oda, hogy le is írjam ezeket.
Mondhatnám, hogy inkább élem az eseményeket, mint jegyzem, de továbbra is fontosnak tartom, hogy legyen valami nyoma annak ilyen formában is, hogy mit gondolok rólad, rólunk, melyek a veled kapcsolatos érzéseim. Nem gondolom, hogy nem hagyunk nyomot egymás lelkében a mindennapokban, de ha mégis szükséges lesz majd valamikor tudatosítanod, visszanézned, hogy mi hogy alakult közöttünk, ha majd te is anyává válsz és elbizonytalanodsz, akkor talán jó lesz elővenni ezeket a sorokat.
És ugye a nyomok, amiket hagyunk a másik lelkében....nálam most továbbra is a bűntudat a főszereplő. Persze mondják mások, nincs miért...stb, stb...de én sokkal, de sokkal több türelemmel szeretnék feléd fordulni.
Van, hogy hangosan szólok hozzád, mérgelődök, csendre intelek, és tudom, hogy ott annak épp helye van, de mégis...Nagy nehézséget okoz számomra a kettőtök közötti egyensúly megteremtése a lelkemben. És önző is vagyok persze. Amikor reggel az óvodai készülődés közben többször - először szépen, majd hangosan - csendre intelek, Nimródot is szem előtt tartom, de bevallom azt is, hogy legyen pár nyugodt percem, amikor ti elmentek, ő meg még alszik.
Nagyon szeretlek mindkettőtöket, de erre egyszerűen szükségem van. Szeretném megtalálni a módját, hogy türelmesen, téged, a csacsogásodat végighallgatva, szépen készülődj, de egyszerűen nem megy. A fáradtság, a kialvatlanság rettenetesen rossz hatással van rám.
A héten elkezdtél újra óvodába járni, bevallom nehéz szívvel vittelek. Tudom, szükséged van a gyerektársaságra, de annyira de annyira hiányzol az itthoni csapatból. Két napig ebéd után elhoztalak, aztán tegnap már ott aludtál.
Jól érezted ott magad, ez látszott is, mégis, azt is látom, hogy szívesen lennél itthon is velünk...nehéz így érvelni az óvoda mellett:(
Na mindegy, majd jön a nyár, és kihasználjuk, hogy sokat lehetünk együtt. Úgyis még két nyarunk van így, aztán ugye jön a munka, bölcsőde óvoda, majd iskola...bele sem akarok gondolni.

Hihetetlen egyébként, hogy mennyire okos kislány vagy. Rendkívül választékosan fogalmazol, és nagyon jó a humorod. Vannak olyan helyzetek is, amikor vicces dolgokat mondasz, nem szándékosan ugyan, de jókat röhögünk. (orvosnál a lábadon lévő szemölcsöt meg akartad mutatni a doki néninek, és azt mondtad, előbb a szemöldököd nézze meg:):))Nimródnak elzáródott a könny-csatornája, ami szerinted könyvtárcsatorna:)
Nagyon érzékeny a lelked,és gondoskodó vagy.
Egyik nap, amikor éppen azon búslakodtam, hogy az én kislányom sokkal hamarabb fordul más felnőttekhez, mint más gyerekek, és már talán nem is szeret, a következő történt.
Mosogattam a konyhában a nyújtódeszkát, amikor egy szálka beleállt az ujjamba. Te esti mesét néztél, apa melletted a Nimróddal. Én félig viccesen félig komolyan (nagyon fájt) kiabáltam apának: "Szivi, megsérültem..!!)
Te, aki egyébként elmerülten szoktad nézni a mesét zokogva kirohantál, alig tudtunk megnyugtatni. "Az én anyukám, az én anyukám megsérült....hüphüp!" Persze már bántam a kiáltozásomat, majd megengedtem, hogy beragaszd a sérülést. Nem érdekelt téged akkor már semmi, sem a mese, sem az üldögélés, egyszerűen csak meg akartad gyógyítani az anyukádat.
Annyira meghatódtam....
Szóval ilyen kislány vagy te. Tüneményes, édes, segítőkész, gondoskodó, okos, erős akaratú, (néha sikongatós, amitől a falra mászok) gyönyörű...és az én lányom.
Annyira szeretlek, és, hogy a mostanában gyakori kérdéseidre válaszoljak: igen, mindig szeretni foglak, és soha nem hagylak el:)

ui: Szerinted, ha te és a Nimród felnőttek lesztek, addigra mi apával majd gyerekek, és ti fogtok rólunk gondoskodni:)
Végülis, csak egy szó nem stimmel:)

Napirend... hihi

Még vicces erről beszélni, hiszen Nimród holnap lesz 7 hetes, de az estéket le kell írnom, mert elfelejtem.
Szóval Nimród rendszeresen most már üvöltözik esténként. Ennek hosszúsága az 1 és a 3 óra között van, általában 9ig elkezdődik.
Eddig jórészt Dorkára koncentráltam az esti menetben, és agyban, lélekben, ha még szoptattam is Nimródot, már a Dorkával bújtam össze. Tegnapelőtt másképp tettem, amikor Nimróddal voltam csak és kizárólag rá koncentráltam, és láss csodát, az esti üvöltés elmaradt.
Tegnap sajnos ezt nem sikerült megvalósítanom, egy rendkívül zaklatott nap után egy zaklatott este következett. Így az üvöltés újra megvolt, most kb 1,5 órát tartott, 22 óráig. E közben Nimród evett 8kor, majd 9kor.
Na és jött az éjszaka, amikor kipróbáltam mi történik, ha a kis mozgolódásra nem szoptatással, hanem simogatással vagy cumival reagálok.
Erre fel a fiam az esti 9 órás szoptatás után reggel 6.20kor evett először.
Szóval megvolt az első(igazából második) éjszaka átalvása:)
Tudom, nem lesz ez mindig így, de ma és most örülök ennek:):):)

ui: Tegnap Dorkával hatalmas küzdelem folyt, sajnos ebből mindketten sírva és vesztesként kerültünk ki. Remélem a mai nap jobb lesz, és csak olyan dolgot teszek, amit tudok vállalni és ami örömet okoz mindkettőnknek. Mindenesetre addig mantrázom, hogy "csak egy gyerek, türelem, túléljük..."

Nimród születése...

Mikor is született Nimród? Akkor amikor először megfogant a gondolat, hogy jó lenne, ha lenne? Akkor amikor először szembesültem azzal a csalódottsággal, hogy mégsem jött össze? Mikor először éreztem azt a vágyat, hogy nagyon de nagyon szeretném? Olyan erős volt ez, hogy még beszélni sem tudtam róla senkinek.
Aztán mégis beköltözött a hasamba néhány hónap várakozás után.
Az első leckét ebben az időben kaptam tőle, megtanított arra, milyen amikor nagyon szeretnék egy kisbabát. Persze Dorkát is szerettem volna, de akkor még nem tudtam, mi is az amire vágyom.
Már biztosan tudtuk, hogy velünk van, közeledett a 12.hét, amit már alig vártam, hiszen ez volt a vízválasztó, hogy végre világgá kürtölhetem az örömömet, és nem csak a legszűkebb kör tud róla.
Csakhogy az eredmények nem lettek túl jók, mindegyik határérték. Kombinált teszt, tarkóredő...
Szóval jött a következő lecke...kemény volt. Beszélgetések, agyalások...melynek során megtanultam, hogy nekem van a legjobb, legelfogadóbb férjem a világon.
Mintavétel, várakozás...és végül az eredmény: egészséges kisfiút hordok a szívem alatt. Azt az egy hetet, amin akkor végigmentünk senkinek nem kívánom, de így már visszatekintve ez is a tanulás része volt.
Ekkor elhatároztuk, hogy senkinek nem áruljuk el, hogy kisfiú lesz, legyen ez az egyetlen izgalom most már, és semmi más. Hát elég vegyes volt a fogadtatás, nagymama eléggé nehezen emésztette meg a döntésünket, vagyis inkább sehogy sem:)
A várandósság alatt aztán jött a "túl sok a magzatvíz" probléma, nem feküdt megfelelően a gyermek...minek mi a következménye...szóval az újabb lecke során megtanulhattam, hogy Dorkával a problémamentes várandósságom az egy igazi ajándék volt. Amíg nem nehezültem el napról-napra egyre jobban, amíg nem aggódtam előtte,hogy mi van, ha mégis császár lesz...addig nem tudtam, hogy mennyire szerencsések vagyunk Dorkával.
Megtanultam Nimróddal még, hogy milyen igazán kiszolgáltatva lenni, milyen elengedni az irányítást, és hagyni, hogy történjen minden, ahogy jön, de ez már a szülés története lesz...

Kezdés...

Már hetek óta fogalmazgatom magamban, hogy hogyan is kezdjem, de egyszerűen n em jutottam el odáig, hogy belevágjak az új-régi naplónkba.
Kimaradt Dorka legutóbbi személyes bejegyzése, amit eddig nem hanyagoltam el, de ígérem pótolom.
Szóval hol is kezdjem...
A szülés történetét majd a későbbiekben, úgysem felejtem el. Szóval akkor legyen a hazaérkezéstől...
...Dorka már nagyon-nagyon hiányzott, hiszen már egy hete a mamáéknál volt, arra az esetre, ha hirtelen kezdődne minden, illetve azért, mert a kiírt 22.i időpont után már naponta kellett mennem ctg-re.

Szóval utolsó nap a kórházban...A dokival reggel már megbeszéltem, hogy ne nagyon húzza az időt, ugyanis a többi kismamánál azt láttam, hogy nem kapkodják el a zárójelentés kiadását, és van aki még délután 2kor is ott van. Na így mi 11kor indulhattunk.
Anyu és Dorka vártak minket itthon, és volt is nagy ölelkezés. Dorka zavarában tündérien kacarászott, látszott rajta az öröm, és az, hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, Az én pici lányomat hirtelen olyan nagynak láttam Nimród mellett. Lehet, hogy 1 hét alatt így megnőtt?
Nimród aludt, nem nagyon vett tudomást a történésekről.
Hazaérve beraktam a szépen előkészített ágyába, a hálószobába. És már abban a pillanatban éreztem, hogy ez a gyermek nem sok időt fog abban az ágyban tölteni.
Nem bírtam ki, hogy ne lássam, és úgy éreztem, hogy az életünk körforgásából zárjuk ki az új kis tagját a családunknak, azok után, hogy 9 hónapig nem csak a családunk, hanem a testem része is volt.
Szóval gyors gondolkodás, és apuka szerzett egy mózeskosarat, illetve a szoptatós párna is új értelmet nyert a kanapén, így Nimród velünk volt....folyt .köv...