3 év 3 hónap

Drága Kislányom!

Ismét pár nap késéssel jutottam oda, hogy kicsit koncentráljak arra, hogy írjak, hogy összeszedjem a gondolataimat, és azokat meg is tudjam osztani.
Igen, lehet, hogy nem szép, de az őszinte igazság mégis az, hogy most, sokkal inkább figyelek a kistesódra, aki még a hasamban van, és sokkal inkább a szülés, születés körül járnak a gondolataim. Sajnos kevésbé van türelmem hozzád is, és a mindennapi teendők, az óvodázás, az orvoshoz járkálás, az itthoni feladatok szinte minden erőmet felidézik.
Ilyenkor nagy energiába kerül, hogy úgy figyeljek rád, ahogy igazán megérdemled.
Félek egy kicsit, hogy mi lesz, ha a baba megszületik, hiszen az még fárasztóbb időszak lesz, de csak bizakodni tudok, hogy ezt valahogy megoldjuk majd.
Sok bennem a szorongás, hogy fognak zajlani az események, mindenki egészségesen túl lesz-e a szülésen, hogy fogadod majd a kistesódad....szóval ilyen gondolatok cikáznak bennem.
Közben te éled persze a mindennapjaidat, igényled apukádat, anyukádat, akik most egy kicsit szétszórtak:).
De szerencsére a te egészséges kis lelked úgy tűnik, hogy ezt is nagyon jól bírja.
Néha odajössz csak úgy megölelni, adni egy puszit, simogatni a pocakomat, szóval tenni egy-egy kedves gesztust.
Nagyon ragaszkodsz, mintha te is éreznéd már, hogy hamarosan az életed egy komoly osztozkodásról fog szólni. Sokat gondolkodom rajta,hogy hogyan tudjuk majd neked ezt megkönnyíteni, de mindig arra lyukadok ki a végén, hogy majd az adott helyzeteket kell valahogy közösen megoldani.
Te is ez alatt a 3év 3 hónap alatt arra mindenképp megtanítottál, hogy az akaratom, a kívánságaim, mindenképpen csak egy szavazatot képviselnek a családi életünkben, és a kistesód is nap, mint nap erre tanít. Nagy tanulás számomra, hogy igen, vannak dolgok, amelyek esetében az, hogy én mit akarok, az tényleg mellékes, mert nem rajtam múlik. Nehéz ezeket a dolgokat elengednem, de látnom kell pl, hogy hiába szeretném már, hogy a kistesód megszülessen, én ebben a nagy gépezetben csak egy kis alkatrész vagyok.
És így érzek akkor is, amikor rád nézek, megcsodálom egy-egy vonásodat, mozdulatodat, mondatodat, viccedet, és csak ámulok, hogy, hogy is lehet ilyen tökéletes egy ilyen kis emberke. A másik pillanatban meg persze halálra bosszant egy-egy őrületed, és jó kis hisztid, amiben éppen a földhöz csapod magad a bolt közepén, vagy teljes erőből beleordítasz a fülembe. Ilyenkor csak gondolkodom, hogy mi az, ami az én részem a történetben. Néha rájövök, néha nem, néha csak tippelek, és néha próbálom elfogadni minden porcikámmal, hogy egy teljesen önálló emberke vagy, önálló akarattal, érzelmekkel, indulatokkal, amiket tiszteletben kell tartanunk úgy, hogy számodra is megtanítsuk tiszteletben tartani a mi hasonló érzelmeinket.
Szóval egy komoly egyensúly-játékot játszunk nap, mint nap, ami kétes kis egyensúlyba napokon belül megérkezik egy 4. szereplő, aki sejtésem szerint fenekestül fogja felforgatni, azt amit már felépítettünk.

De én bízom benned, a bölcsességedben, a szeretetedben, hogy segíteni fogjuk ebben egymást. És persze nagyon nagyon szeretlek Drágám!

Anya-lánya szerelem...

Igen, létezik, bár szerencsére Dorka tisztábban lát ebben a kérdésben nálam, és ha azt mondom neki, hogy Szerelmem, akkor kijavít: Anya, neked Apa a szerelmed:)
És ez persze így is van, de azt a rajongást, odabújást, egymás kényeztetését, babusgatását, amit mi képesek vagyunk egymással művelni, szóval arra még nem találták ki a megfelelő szót.
Tegnap apukája hamarabb elszabadult, és én az egésznapos takarítás után ennek nagyon örültem, gondoltam Dorka is így lesz ezzel, ha apukája megy érte az óvodába.
Sajnos nem így történt, hazaérve kaptam egy csalódott lányzót a még csalódottam apukájával. Az egyik rám számított, a másik pedig lánya örömére, ami helyett kapott egy félmosolyt és egy "miért nem anya jött értem" mondatot egy kis hisztivel fűszerezve. Itthon aztán vigasztalhattam mindkettőt. (Azért be kell valljam a lelkemnek azért jól esnek a Dorkától érkező hatalmas szeretethullámok, kár, hogy most ez éppen apukája ellenében történt. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amit Dorka a legjobban szeret, az az, ha hárman együtt vagyunk:))

Már nagyon várja a tesóját, sokat simogatja, puszilgatja a pocakomat, babázik, és nézegetjük együtt az ő kiskori képeit.
A kórházi csomag már kész, a logisztika leszervezve (aztán majd meglátjuk élesben), már csak a talán 2 hétnél is kevesebb várakozás van hátra.
Izgulunk rendesen, és reméljük hamarosan indulhat a másik babanaplónk:)

Most lassan indulok Dorkáért, tudod Kislányom, hogy újra szerelmezzünk:)