Február 2012

Nem mondhatnám, hogy túl aktív voltam mostanában, már ami a naplóírást illeti. Annál aktívabban telnek viszont a hétköznapok. Holnap megyünk Dorkával gégészeti és pulmonológiai vizsgálatra, ahol reményeim szerint végre kiderül, hogy van-e valami szervi oka annak, hogy újra és újra köhögni kezd a Drágám. Jó kis kirándulás lesz Budára.
A napjaink nagy részét az utóbbi időben együtt töltjük, bölcsiben nem volt már február eleje óta, így az sem ritka, hogy egymás agyára megyünk.
Folyamatosan megy a szövegelés, ami nagyon édes és hasonlók, de egy két órán túl mondhatni hajmeresztő. A 100. anyaaa felszólításra már a hajam az égnek áll, és igyekeznem kell, hogy türelmes legyek.
Alapvetően nagyon jól működünk együtt, kivéve, ha én szeretnék valami konkrét dolgot.
Ma pl szerettem volna, ha lemegyünk sétálni a hóesésbe. Dorkának ez az ötlet nagyon tetszett....csak....Amikor a konkrét teendőkre kértem, pl nadrádfelvétel, akkor jött a szokásos:"Jó, anya csak még....megnézem, kiviszem, elolvasom....stb"Így, amikor már éreztem, hogy fél óra készülődés ellenére is van egy újabb csakmééég, akkor úgy döntöttem, hogy leveszem a cipőm, és nem megyünk sehova. Ettől persze Dorka kiakadt, üvöltött, de a kiakadás arra nem sarkallta, hogy öltözni is kezdjen, úgyhogy maradt a passzív elkeseredettség. Én is nagyon szomorú voltam, és így ugye nehéz gyereket vigasztalni. Ő persze jött: "Anya, nem tud megnyugodni a szemem...."Hüppögve, grimaszolva színészkedve jött a nagyjelenet, és hát hogy tudnék ennek ellenállni, megnyugtattam a szemét egy kis simogatással. Nagyon jó érzéke van Dorkának az emberekhez, így felfedezte rajtam a szomorúságot, és megkérdezte, hogy miért vagyok szomorú, elmondtam. Erre ő:"Jaj, Kicsikém, hát az nem jó. Ne legyél szomorú, örülj!"
Szóval így beszélgetünk.

Pár hetes dolog még az életünkben Dodó Kutya mese, akinek gazdája Robó és Tusó. Minden este róla szól az esti mese, az ő napjáról. Mindketten nagyon élvezzük:):):)
A mindennapjaink része lett a zene és a tánc, eléggé mindenevő Dorka, így megy a népzene, a Maszkabál, de a Vad Fruttikért is rajonunk közösen. Jókat bulizunk együtt.
Hétvégén itt voltak Tesómék a gyerekekkel, nagyon jól éreztük magunkat, kér, hogy ilyen ritkán látjuk egymást. Na majd, ha lesz autónk:)
Köszöntős napot tartottunk, együtt megünnepeltük Robi és Kata szülinapját, Tesóm és Dorka névnapját.

(egy kis adathalmaz: Dorka kb 1 méter, 20 foga van, egy sem lyukas:), 14,5 kg, ismeri a színeket, elszámol 10ig, egyedül szedi össze reggel a szükséges ruhadarabjait,egyedül eszik, imádja a krémleveseket, ismét pelenkát kap az alváshoz, de ez már nem tart soká, nappal egyedül pisil, kakil (ha kakil felszólít, hogy anya menj ki:),egyedül mos fogat(a felső hátsóban kicsit segítem)nagyon szeret a konyhában segédkezni, a takarításban a törölgetés a kedvence, de csakis vizes ronggyal, nincs külön alvós állata, de visz magával egyet-egyet mindig, imád cumizni, az alváshoz kettőt kér, de ha elaludt, már nincs a szájában, érdeklik a betűk, felismeri a Dorka betűt, a Fanni betűt, az Eszter betűt, az Anya betűt, nagyon szereti a könyveket, már a hosszabb mesét is szívesen hallgatja, nagy kedvenc a Bogyó és Babóca, nagyon jószívű, megkínál még a számára legfinomabb dolgokból is, imádja a édességet, de nem kap túl sokat, szereti a gyümölcsöket, mandarint narancsot nagyon, szereti nézni a Kisvakond mesét, ... a teljesség igénye nélkül:))

2,5 év :)

Drága Kislányom!
Most ébredtél fel az ebéd utáni alvásodból, és épp az ölemben ülsz, miután kijelentetted, hogy nagy vagy már, és te akarod írni a babanaplód. Nagyon őszintének tűnt a kijelentés, de mégis úgy gondoltam, az írást magamra vállalom. A felébredésed is érdekes volt, azt mondtad nekem : "Anya, nagyon zavar ez az álmodás:)"
Kedvenc időtöltésed mostanában a mesenézés, most is épp azért nyúzol, hogy nézzünk egy vakondos mesét, de nagy sláger mostanában az újra felfedezett diavetítés, és elkezdtünk együtt festeni is.
Sajnos, ami nem túl jó, gyakran elkap valami betegség, a fő a köhögés ami szinte állandóan jelen van, de ezt néha tarkítják egyéb vírusok.
Tegnap apró kis valentin napunk volt itthon, együtt sütöttünk apának tortát, amit jól meg is ettünk hármasban, apától pedig kaptunk egy szép rózsát.
Amúgy a napjainkat leginkább a hangulati ingadozások jellemzik mostanában, én igyekszem türelmes lenni, de persze nem mindig sikerül. Ma konkrétan az ebéd idejére eljutottam oda, hogy sírtam a tehetetlenségtől. Ez persze nem tudom, hogy jó-e vagy sem, de elkeserített, hogy folyamatosan az ellentét tetted annak amit kértem. Tudom, próbálgatod a határaidat, és hasonló okosságok, de az adott pillanatban ezek az okos gondolatok nem segítenek.
Remélem mikor ráncos öregasszony leszek, apád meg háklis öregember, majd eszedbe jut, hogy bizony mi sem adtuk fel a reményt még ezeken a nehéz napokon sem, és te is előveszed majd meditációs tehetséged, vagy végső esetben egy kupica pálinkát, és nem dugsz majd be minket ez első utadba kerülő szociális otthonba.
Ezeken a nehéz, napokon csak ez a gondolat életet, és segít hozzá, hogy valahogy túléljem:):):)
Na meg persze az a mélyről jövő szeretet amit irántad érzek minden pillanatban, függetlenül attól, hogy épp milyen bosszúságot forralsz ellenem.
Nagyon szeretlek drága 2,5 éves Tündérem.

Pisi-ügy

Mostanában téma továbbra is...Tegnap színházban voltunk, így Eszter vigyázott Dorkára. Mondtam, hogy nyugodtan bízhat a gyermeken, kérdezhet tőle, tudja mit kell csinálni, és mi hol van...stb. Simán ment minden, mire hazaértünk nagy csend és alvás várt minket. Eszterrel jót beszélgettünk, és kiderült,hogy Dorkán nincs pelus. Eszter ugyanis megkérdezte tőle, hogy hol a pelenka, mire ő azt válaszolta, hogy nagylány és már nem kell pelus. Éjjel és hajnalban felébredt pisilni, reggel az ágy száraz és már ma sem kérte a pelenkát.
Amúgy is sokat gondolkodtam, hogy hogyan is kellene ezt kezdeni, de ez a helyzet megoldotta a kérdést. Szóval ilyen nagylányom van.
Biztos lesz pár bepisi meg hasonlók, de ez ezzel jár.
Itt tartunk e témában.
Azt már nem is mondom, hogy nappal, elmenetelkor ez már egyáltalán nem ügy tavaly november óta, a kaki témában meg sokkal régebb óta:):):)

Tegnap készültünk apukája mai szülinapjára tortasütéssel. Megegyeztünk, hogy ez titok és nem áruljuk el. Azt hittem, hogy meglepő módon már cinkosom lehet a 2,5 éves lányom. Nagyon élveztünk mindketten.
Aztán apa belépett az ajtón és Dorka köszönés helyett így fogadta: Apa, sütöttünk neked tortát ott van a szekrényben. Mondom neki, de miben állapodtunk meg kislányom?Erre ő vigyorogva az apjának: Hogy nem mondjuk el mert titok!
Röhögtünk nagyon.
Annyira édes, imádom!