Betegség, rajzok

Túl vagyunk, jobban mondva Dorka túl van az első bölcsis betegségen, és megkapta élete első antibiotikumját:(. JÓ kis köhögéssel kezdődött, hörgéssé és éjszakai ébredéssé változott, így elkerülhetetlen volt, hogy komolyabb gyógymódot alkalmazzunk. Aztán hét végére sikerült a betegségét átadnia apunak és anyunak, így most apukája a munkahelyén, én itthon nyűglődök, míg ő élvezi a bölcsis mindennapokat.
Kicsit aggódtam, hogy egy hét kihagyás után milyen lesz a visszarázódás, de semmi gond nem volt szerencsére, örömmel ment be a csoportba, örömmel üdvözölték a kis "barátok".
Megkaptuk a bölcsis fotók mintaképeit, komolyan úgy állították be a kisbabámat, mint egy kis nőt. Gondolom ez a standard, de a Picikém ül egy széken, lába keresztben, két kis kacsója pedig a térdén pihen:):) Nagyon vicces:) Persze rendelhetek hozzá Bambis vagy Hófehérkés keretet, hogy még inkább abszurd legyen, de úgy döntöttem megveszem a cd-t az összes képpel, és mivel foto-mániás vagyok előhívatom az összeset:)

A mesélés és beszélgetés mellett amúgy a rajzolás az új kedvenc tevékenység, aminek eredményét itt mellékelem fényképeken.
A betegséges egy hétben ami jó volt, az a teljes szimbiózisunk, amiben éltünk a kislányommal. De persze egy hét után elengedni is jó, hogy aztán újra fusson a karjaimba, mint tegnap, kacagva a bölcsiben, amikor meglátott.

Annyira szeretem!

Mesél :)

Igen, még csak 26 hónapos múlt éppen, és mesélget nekem, történeteket talál ki és kombinál:) Nagyon vicces.
A tegnapi:
"Anya, figyelj csak!(mindig így kezdi:))Egyszer volt egy kisegér meg egy nyuszi. A nyuszi sírt nagyon, mert nem találta a kisegeret. A kisegér elbújt a házikójában. Ugye vicces voltam?:):):)"

:)

26. hónap

Drága Kislányom!
Most épp betegen fekszel az ágyadban, és az a fránya erős köhögés fel-fel riaszt álmodból, így apukáddal felváltva rohangálunk be hozzád. Nehéz így bármi másra koncentrálni, mint arra, hogy bárcsak mindig egészséges lenne, soha ne érne semmi baj és hasonlók. Most kezdenénk a bölcsiben az 5. hetet, de azt hiszem, ezt most halasztani fogjuk.
Eddig apuka vitt reggel, de a héten megtapasztalhattam én is, hogy valóban csak integetsz egyet és mész be mosolyogva a csoportba. Én ennek nagyon örülök, mert ez önző módon persze azt is jelenti nekem, hogy saját szorongásaimat is sikerült valamelyest legyőzni ezzel kapcsolatban. Így most már csak napjában kb 150x jut eszembe, amikor bölcsiben vagy, hogy mit is csinálhatsz épp, hogy vagy, nincs-e bajod, jól bánnak-e veled, és a rosszabb időnek köszönhetően már az a gondolat is ritkán környékez meg, hogy odaosonok valami fa mögé a bölcsi udvara közelében és kileslek.
Hihetetlen, hogy már elkezdődött valami tőlem független önálló életed, embereket ismersz, akiket én nem, események zajlanak körülötted, aminek én már nem vagyok részese.
Ugyanakkor hozzám bújsz oda, ha valami bánt, nekem fogod és puszilgatod az arcomat, engem szólítasz, ha ébredsz...szóval azért valami még maradt.
És persze itt van nekem még a hatalmas akaratod, ami majdan remélhetőleg hegyeket fog megmozgatni, vagy legalábbis hozzásegít ahhoz, hogy úgy élj, ahogy szeretnél, mert tudod, ha nem így lesz...azt nagyon fogom sajnálni.
Mert az akaratod, olyan erős , mint az acél. Az én fogam pedig nap, mint nap beletörik.
Nagyon sajnálom, amikor elszakad nálam a cérna, de sajnos, nem ritka. Elmondok valamit szépen 20x, de 21szer már nem megy...Tudom,nekem kellene fejlődnöm, és hidd el próbálkozom, de nem könnyíted meg a dolgomat.
Közben pedig olyan okos vagy, olyan szépen beszélsz, olyan vicces dolgokat művelsz, hogy tényleg azt mondhatom, az élet olyan veled, mintha vidámparkban lennénk. Hullámvasutazunk, benézünk az elvarázsolt kastélyba és jókat röhögünk magunkon főleg, aztán jön a körhinta, amiben mindig és mindig beültetsz,....és sorolhatnám még. EGy biztos, melletted unatkozni soha nem lehet.
Nem vagy egy hétköznapi teremtés, és csak köszönni tudom, hogy ilyen vagy. Nagyon szeretlek Kislányom köszönöm, hogy 26 hónappal ezelőtt világra jöttél!

Bölcsis Nagylány

Túl vagyunk a bölcsi 3. hetén, és úgy tűnik mindenféle szorongásom és rossz érzésem ellenére a lányom bírja az új rendszert, nem ágál ellene, sőt úgy tűnik kifejezetten élvezi. Ezen a héten 4 napot bölcsizett, és mindegyik napon apukájával mentek együtt "dolgozni". Az elválás apa szerint egyszerűen megy kis szájacska-görbüléssel kísérve, de a sírás elmaradni látszik.
Tudom, jó helyen van, de azért nem egyszer jut eszembe bambulós perceimben, hogy úgy odamennék, hogy meglessem mi újság vele. Persze nem tesze:)
Én mentem érte szerdán és csütörtökön, nem vett rögtön észre, így tényleg a saját szememmel láttam amint nagy élvezettel motorozik a csapattal. És persze megkaptam a nagy-nagy ölelésem is, amikor meglátott.
Tegnap a bölcsi után elkísértük Petit, aki lovagolni ment.
Nagyon szép helyen voltunk, és Dorka életében először lóra ült. Hagytam had vigye Kata, ami amúgy gyerekeket oktat, együtt mentek el az istállóig. A lányom belekapaszkodott a gyönyörű állat sörényébe, és úgy ült rajta, mintha oda teremtették volna. Kicsit későn értünk haza, de megérte. Nagy bánatomra a fényképezőgép itthon maradt:((((
Ma az egész napot együtt töltjük, látom Dorkán, hogy azért élvezi, hogy itt van, saját birodalmában, ahol senki nem veszi el a játékait, szabadon pakolászhat.
Sajnos a rossz idő megérkezett, így lehet, hogy délután is itthon maradunk, talán gyártunk pár gesztenye-emberkét:):)
Dumák:
Anya: Milyen jó, hogy kiemegyünk ma lovagolni, nagyon jó idő van, holnap meg már jön az ősz....
Dorka (mérgesen): Neeem! Peti jön!

Lovaknál: Anya cuppog, hogy előcsalogassa valamelyik állatot.
Dorka: Én is kipuszilom a lovacskát!

Útközben az autópályán
Dorka: Az, mi az?
Anya: Egy Kerítés, ami arra szolgál, hogy ne legyen olyan nagy a házak mellett, amikor jönnek az autók.
Dorka: Az egy védőfal!

Hazaérve a bölcsiből:
Dorka: Hol van apa?
Anya: Apa dolgozik, tudod, majd jön haza...
Dorka: Popóra huppan és szipog szomorúan: Azért sírok, mert hiányzik az apaaaaa.

Imádni való kis dumaláda:):):)