Érzések és más dumák

Elkezdtem dolgozgatni, így persze most is épp rohanok, míg Dorka alszik...ébredéskor nagymama lesz itt és Fannika, aminek nagyon örül majd...de egyszerűen muszáj leírnom pár dolgot, mert elfelejtem.
Pár nappal ezelőtt Dorka odabújt hozzám, amikor kopogást hallott a lépcsőházból és azt mondta: "Anya, félek". Még Sopronban történt, amikor egyik reggel odajött szomorú arccal és azt mondta: "Anya, szomorú vagyok"
Tegnapelőtt este, amikor letettem aludni és kijöttem, pár perc múlva felriadt és kiabált: "Apa, anya, megijedtem!"
Nem tudom, hogy ezek az érzések hogy születnek benne, hogy a megfogalmazás, a szó valóban a benne dúló érzéseket jelzi, vagy valamit utánoz, mindenesetre érdekes tőle ilyeneket hallani. Mondjuk, ha a széket széknek, az asztalt asztalnak, a labdát labdának...stb hívja akkor miért is kérdőjelezem meg, hogy az érzéseinek a megfogalmazásában pontatlan lenne, vagy valótlant állítana.
Én nagyon fontosnak tartom, hogy én magam is minél többször megfogalmazzam egy helyzetben, hogy mit érzek, apukája ezzel szemben ezt szinte egyáltalán nem teszi. A szeretetéről folyamatosan biztosítja a kislányát, de egyéb érzésről nem nagyon beszél. (Velem és nekem sem) Pedig most, Dorka beszédének ilyen mértékű változásakor, fejlődésekor, amikor a fogalmazása olyan választékos, hogy nap, mint nap ledöbbenek, amikor már nem csak mint tükör adja vissza az arckifejezésünket, hanem a szavainkat, mondatainkat hozza vissza egy felmerülő helyzetben, különösen fontos, hogy mit mondunk és azt hogyan mondjuk. Boldogsággal tölt el az, hogy beszél az érzésekről, gyakorolja, hogy milyen érzésekre mi a megfelelő arckifejezése, hogy mire vágyik, ha fél, vagy megijed.

A beszédben most tarunk a "Mi ez?" korszaknál, ami Dorka esetében egy "Jaj, mi ez?" formában hangzik el leggyakrabban. Talán a miértes korszak még odébb van, de bevallom őszintén, hogy a miezeket is eléggé unom már. A válaszom gyakran az, hogy "Mondd meg te.." szóval így beszélgetünk.
Tegnaelőtt egy feliratos pólóban voltam. Párbeszédünk így hangzott:
Dorka: Jaj, mi ez? -mutat a pólómra
Anya: Mondd meg te!
Dorka: Betűk!
Anya: Ügyes vagy!
Dorka a betűkre mutatva, mintha olvasná: O...Anya (O= Dorka vezetékneve)
Szóval a lányom elkeresztelt:):)
Most pedig rohanás a melóba!

23. hónap

Drága Kislányom!
Sosem gondoltam volna, hogy a "kis gyerek-kis gond, nagy gyerek nagy gond" szólásnak van valóságtartalma. Az ugyan nem igaz, hogy gondról van szó, mindenesetre cseperedésed nap, mint nap újabb fejtörőket szül számomra.
Az elején azt hittem, hogy nincs is annál nagyobb felelősség és feladat, hogy egy kisember teljes egészében tőlem függ, ha én nem etetem teszem tisztába, nem ringatom,szeretgetem, akkor szinte teljesen magára marad.
Most, majd 2 év távlatából már látom, hogy az a fajta gondoskodás közelébe sem ér a mostani kérdéseknek, feladatoknak.
És persze a felelősségeknek...
Elindult a hiszti időszaka, amikor ütnél is és bújnál is hozzám egyszerre, az akarata kisebb nagyobb kifejezése mindennapos szóban és tettben egyaránt, elkezdődtek a szánypróbálgatások, ami az egyéb társas kapcsolatokat illeti.
Tegnap pl bölcsőde-kóstolgatól voltunk, ahol végignézhettem, hogy viszonyolsz a többi gyerekhez egy olyan környezetben, ami számodra új, és mivel egyéb anyukák nincsenek jelen a gyerekek inkább saját tempójukban ismerkednek, veszekednek...stb.
Nagy élmény volt látni téged, hogy megoldod ezt a helyzetet is, dagadt a mellem a büszkeségtől. Ugyanakkor nem akartalak egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Elképzeltem, hogy két hónap múlva majd felállok arról a kis padról, szépen kisétálok a bölcsi ajtaján és otthagylak téged, a drága kincsemet, akinek eddig minden lépését vigyáztam, és ha mégsem voltam jelen olyanokra bíztam, akik éppúgy imádják, mint én. Hát nyeltem nagyokat, az már igaz...:(
Örültem, hogy te ebből semmit nem vettél észre, a 20 percesre tervezett látogatás végül másfél órásra sikeredett motorozással, homokozással, bölcsis-wcbe pisiléssel, pancsolással. Szóval látható volt, hogy jól érzed magad, és ez valóban örömmel töltött el. Ja, és a szülői értekezleten a cseresznye jelet választottuk neked a lehetőségek közül, örültél neki:)
Azért jó, hogy a terveink szerin általában csak heti 2 alkalommal viszünk majd bölcsibe, így talán egyszerűbb lesz hozzáedződni az óvodához ahová majd minden nap menni kell.


Ami hatalmas élmény számomra az a hihetetlen okosságod. Kívülről mondasz már több verset, éneket, Boribon történeteit úgy meséled a könyvet lapozgatva, mintha olvasnád.
Tele vagy szeretettel irántunk és mások iránt is, és ennek jelét is adod, sok puszit, ölelést kapunk tőled.
Más érzelmek sem állnak tőled távol, tudsz elgondolkodó, dühös, haragos, szomorú is lenni, és folyamatosan ismerkedsz azzal. hogy hogy fejezd ki ezeket az érzéseket.
Nincs könnyű dolgod, mert a habitusodban benne van az érzelmi töltés, néha magaddal sem tudsz zöld ágra vergődni.
Nehéz feladat nekem is, hogy terelgesselek úgy, hogy ne sértsen meg a személyiséged kibontakozását, hogy úgy óvjalak, hogy közben hagyjam, hogy kipróbáld magad, hogy úgy engedjelek el, hogy közben érezd, mindig ott vagyok, ha kellek.
Gyakoroljuk ezeket nap, mint nap.
Szeretlek nagyon, jobban, mint bárkit és bármit eddigi életemben.

Mert bizony az is nagyon hamar itt lesz,nem is gondolnánk.