Másfél év

Drága Kislányom!
Nem mintha elfelejtettem volna, hogy 15.-én töltötted a másfeledik évedet és nem ma, csak tudod az utóbbi napok igencsak viszontagságosra sikerültek. Vasárnap éjjel hányni kezdtél hajnal 3 kor, és kb 7kor hagytad abba. Azt hittem sima gyomorrontás, hétfőn itthon maradtunk, jól voltál, majd kedden elindultunk doki nénihez oltásra. A hátamon vittelek (imádod), rágcsáltad a pogácsádat, majd kb a Klinikák környékén telibe hánytad a hátamat és a saját ruhádat is. Ezt követően segítettél letörölgetni a hátamról a cuccot, nagyon vicces volt az egész...bár nagyon nem röhögtem, mert aggódtam, nehogy megfázz a lehányt ruhádba. Aztán Zsiráf húzott ki minket a bajból, kocsival hazavittek minket az orvostól. Folytatódott még az a nem túl kedvező időszak a mosógép elromlásával, amiről kiderült, hogy kutya baja, de azért ezt a szerelő mondta meg nem kevés pénzért, majd, hogy még jobb legyen minden kedd hajnalra ajándékul megkaptam a vírusodat, de úgy, hogy még neked is maradt belőle...Jelenleg ott tartunk, hogy reggel tokától-bokáig kakis voltál, nagymamád próbált kimosni belőle, szóval nem tudom mi jön még. Közben apukádnak megoperálták a fogát, épp lábadozik...szóval nem unalmasak a napjaink.
Épp a múlt héten jutottem el odáig, hogy elkezdtem a közösen töltött időket egy más oldalról élvezni, már alig várom a tavaszt, hogy a kislányommal kézenfogva sétálgathassak a napsütésben, nagyon várom a második Anyák napjánkat, a Húsvétot, közös tojásfestést, kalácsütést, szóval az igazi nagylányommal zajló programokat.
Nagyon szeretnivaló dolgokat tudsz produkálni, rengeteget beszélsz, utánozol, imádsz olvasni, játszani, egyre jobban ismered a jelnyelvet, és ami számomra a legfantasztikusabb, egy lehangolt borongós hangulatból egy pillanat alatt mosolygóssá bírsz válni. Ezt a tulajdonságodat nagyon irigylem. Azt, hogy így képes vagy félretenni a bántó, rossz kellemetlen dolgokat, helyet engedve a jónak, kellemesnek. Ez egy nagyon pozitív tulajdonság. Ezt is igyekszem tőled megtanulni, mint annyi sok mindent.
Nagyon szeretlek Drágám, örülök, hogy másfél éve+9 hónap)része vagy az életemnek, veled sokkal szebb a világ!

Nemi kérdések :):):)

Kukiiiii!Mondja a majdnem másfél éves kislányom. Hogy miért is? Apukája vetkőzött, és ő megjegyezte, hogy ott a puni. Na most ezt ugye mégsem hagyhatom, mármint hogy a lányom ilyen tévedések közepette éljen kijavítottam, hogy apának kukija van. Erre ő érthetően, tisztán és világosan kiabálta, hogy kukiiii. Mi nagyon röhögtünk az apukájával, ennyi épp elég volt, hogy ez a szó teljes egészében rögzüljön, majd értelmet kapjon úgy, mint a kisfiúnak, bácsinak, apának, Patrikanak...stb kukija van...
Szóval már most elkezdődik a nemi különbségtétel? Érdekes.
És egy kicsit még ide kapcsolódva, Dorka annyira megszerette a háton hordozást, hogy ma kifejezetten ő kérte, hogy vegyem a hátamra, amikor elindultunk. Az utcára kiérve pedig amikor megláttunk egy bácsit lelkesen kiabálta onnan fentről, hogy kukiii, kukiiii. Na, jól nézünk ki:):):)

Szombat délelőtt

Na végre Apuka és Kislánya el tudtak menni az usziba, így ismét van egy nyugodalmas szombat délelőttöm. Rám is fér, ugyanis Dorka fél 3kor felébredt, és kb 4ig nem volt hajlandó aludni, én pedig nem akartam átvinni. Szeretném végre, ha megszokná, hogy az éjszaka az éjszaka, ott vagyunk, vele vagyunk, de alszunk, nem cicizünk, nem dumálunk...stb. Igen, ez biztos nagyon kegyetlenül hangzik, de másfél éves, és én már nagyon szeretnék nyugodalmasabb éjszakákat. Rendben, hogy reggel 5-6 körül felkel akkor átviszem, de korábban nem szeretném, ha egyébként úgyis tudom, hogy nincs baja.
Persze az is gond volt, hogy rettentően fájt és most is fáj a fejem, így 4kor betettem Dorkát apukája mellé, én pedig átjöttem a nappaliba. Aztán keltettem őket fél9kor és mentek az usziba.
Tegnap elkészítettük apukája szülinapi ajándékát, nagyon vicces volt. Úgy gondoltam befestem vízfestékkel a talpát és a tenyerét és lenyomatot csinálunk. nagyon jókat nevettünk, és az eredmény is jópofa lett. Úgy tűnt apa örül neki, de azért kicsit több lelkesedésre számítottam kislánya első személyes ajándékára tekintettel. Bárcsak én kapnék ilyeneket...Persze az ember mindig olyat ad, amit kapni szeretne...Még kapott apukája egy könyvet is.
ma délután szülinapi ebédre megyünk a Vakvarjú Étterembe barátokkal, remélem a játszósarok mellett foglaltak asztalt. Nagyon várom, és nagyon szeretném, ha gyakoribbak lennének a családi programjaink.
Tegnap Dorkát egy órát cipeltem a hátamon, sétálgattunk, vásároltunk, nagyon élveztük mindketten. Úgy tűnik mégsem olyan ördöngösség ez a hordozás, szeretném, ha egyre jobban megszoknánk, és ez jól megy. Csak az okoz nehézséget, amikor felveszem, hol a kabátja akad be, hol rossz helyen van a pánt, szóval van még mit tanulni.
Az is ide tartozik, hogy még mindig diétázunk Dorka apukájával, és most sikerült áttörnöm végre egy határt, kevesebb kiló vagyok, mint amikor terhes lettem. Titkos vágyam még -10 kiló, remélem sikerül, és büszkén sétálgathatok soványabban a kislányommal már tavasszal. Nagyon várom a jó időt és a közös csavargásokat.

Csak röviden...

Lányom első mondata ma elhangzott, ami a következő volt: Apuka do...Ami mellé a dolgozik jelét is mutatta, tehát így a mondat teljesnek és érthetőnek tekinthető. És miért is ez az első? Vajon hányszor hallja egy nap, hogy apuka dolgozik? Hát, igen. Amúgy az új szavak között szerepel az Apuka, nagyon édesen mondja, nekem az Anyunya jutott, de ez számomra még aranyosabb, mert egyedi. Új szó még a bika, hattyú, kutya....most ez jut eszembe, miközben a gyermekem épp a talpam alól szedi fel a mozaikparkettánkat......