Drága Kislányom!
5 napja töltötted a 16. hónapját az életednek. Egyrészről nagyon hosszú
idő, rengeteg történés, esemény, fordulat, másrészről meg csak egy
pillanat, annyira elszaladt. Holnap lesz két éve pontosan, amikor
doktorunk először mondta azt, hogy van egy petezsák a hasamban, és most
már több tesztet ne vegyek, de menjek vissza hozzá az ünnepek között.
Akkorra már eléggé bizonytalan voltam, mert egy másik orvos azt mondta,
hogy cisztám van, és nem látott semmi rád utaló jelet. De gondolom ez
mind azért volt, hogy eljussunk Burik dokihoz, aki végigkísért minket 9
hónapon keresztül, és a világra segített téged. Szóval, mire eljutottam
hozzá (Patricia kísért )addigra tényleg nem tudtam mi van, pozitív
teszt, barátnői biztatás, ciszta a diagnózisban, szóval volt bennem
keveredés. Mielőtt megfogantál, elhatároztam magamban, hogy valami
romantikus együttlét keretében fogom apukádnak megmondani, hogy
beköltöztél a hasamba, de ez a kavarodás miatt sajnos nem sikerült.
Szóval nem nagyon tudtunk mit kezdeni mindezekkel, örültünk apával
együtt, hogy szülőkké teszel minket, de mindez olyan hihetetlen volt.
Aztán ez a hitetlenség persze végigkísérte az egész 9 hónapot, és néha
még most is hihetetlen számomra, hogy vagy, hogy a mi gyermekünk vagy,
aki ennyire szép, okos, tökéletes. Pedig ez így van 16 hónapja. ha mégis
elbizonytalanodnék, akkor millió és millió huncutsággal emlékeztetsz
rá, hogy bizony vagy nagyon is!! És huncutságaid tárháza mostanában
kifogyhatatlan. Kedvenced az asztalra mászás, mindenféle dolgok
szétpakolása, kiszórása.
Táncolsz a türelmem szálain, és bizony néha elszakad a cérna,
hangosabban szólo, ezért ne haragudj. Tudom, több türelemre lenn
szükségem, de néhány nehéz és intenzív éjszaka után nehezebben bírom a
nappali menetet. Pl ma éjszaka is óránként felkiáltottál valamiért, ott
voltál mellettünk, nem tudom mi lehetett veled, talán rosszat álmodtál,
vagy jön a fogad, ez nem derült ki.
És persze az energiáid szerencsére kifogyhatatlanok. Ma lefekvés előtt
segítettél nekem porszívózni, vagyis amíg én takarítottam, t
kirohangáltál az előszobába, és mindig másik sapkát tettél a fejedre
kissé csálén, szóval gondoskodtál a szórakoztatásomról.
Aztán jött a nehezebb része, az altatás, ez valahogy nagyon nehezen
megy mostanában, főleg esténként. Volt egy jó hetünk, mikor szépen
aludtál éjszaka,de most már ez is a múlt. (Kérnélek, hogy térj vissza az
átaludt éjszakákhoz, nagyon hálás lennék!)
Most egy kicsit náthás vagy, és annyira de annyira ügyesen kifújod az
orrod, csak csodálkozom rajta. Új kedvtelésed a rajzolás, már
felfedezted, hogy a ceruza fog a járólapra és a falra is. Én próbállak a
füzetedhez visszaterelgetni, nem mindig sikerül.
Már nagyon várjuk közösen a karácsonyt, a Jézuskát, most a Pepe Mama és
a Pepe is velünk szeretnék tölteni a Karácsonyt, hogy lássák az
örömödet, így többen leszünk Szentesete. Már én is nagyon várom.
Nagyon szeretlek Kicsinyem, nagy boldogság, hogy vagy!!!
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. december 21., kedd
2010. december 12., vasárnap
December
Ez a hónap sok-sok izgalmas és érdekes dolgot hozott az életünkben, és ugye a java még hátravan.
Betegséggel kezdtünk, köhögős, orrfolyós nyavalya, amit szerencsésen elkaptunk mi is Dorkától, mégy próbálunk gyógyulni. Volt egy időszak, kb egy hét, amikor Dorka átaludta az éjszakát, de kicsit korábban volt így a reggel, 7 óra körül a legtöbbször. De mostanra ismét az össze-visszaságnál tartunk, ami az alvást illeti. Ma pl felkelt éjjel, kapott teát, visszaaludt, aztán felkelt 6kor, cicizett, visszaaludt, és negyed 10kor keltünk. (hihetetlen hálásak voltunk ezért neki). Majd ebéd után nem aludt el, viszont fél4kor a babakocsiban igen.
Minden zavaros alvási idők ellenére ma nagyon boldognak éreztem magam itthon a családommal. Elindultunk volna délelőtt valahová, de ezett az eső, így nem mentünk, de valahogy nem is bántam. Olyan jó kis boldogságos vasárnapi hangulatom volt, miközben főzőcskéztem, Dorka meg az apukájával játszott.
Tegnap gyönyörű hóesés volt, kimentünk hóembert építeni. Azt hiszem én élveztem a legjobban, apukája igazából tétlenül toporgott és fázott, és Dorka, kényelmes lévén a toporgó, kicsit nyafogó, hol ide, hol oda lépegető, és a szobaablakunkat ácsingózva szemlélő apukájához csatlakozott. Lelkesedésemmel nem könnyen, de azért kisebb sikerrel átbillentettem a hangulatukat és a majdnem kész hóembernek már együtt kerestünk seprűt és kabátgombokat.
Az előző hét nagy eseménye volt még a Mikulás érkezése, aki hozott Dorkának az ablakra egy szép képet magáról, egy fenyő alakú lámpát, mandarint, túrórudit, szaloncukrot, sapkát. Tetszett nagyon a Picikémnek, és neten keresztül élő közvetítést adtunk a soproniaknak.
Adventi naptárt is kapott, egyelőre a csokis változatot, talán jövőre majd kap egy sját készítésűt amit megtölthetnek az Adventi Tündérek. Ennek a nyitogatását is nagyon élvez, a szobájában a polcon van, mindig a délutáni alvás után bonthat ki egyet. (Ma alvás helyett volt az ablaknyitás...ld fent:):))Ilyenkor mondom nek, hogy mutassa meg, hol nyitjuk ki a télapós dobozt, fut be a szobájába, kántálja, hogy "egyet, egyet"és mutogat fel a polcra. Mindig elmondom neki, hogy hány nap telt már el, és még mennyi van a Jézuskáig.
Egy nagyon kedves szokása még, az együtt olvasás. Imádja, és bármitől eltéríthető , ha olvasni invitálom. Olyankor levesz egy könyvet a polcról (mostanában a Kerekítő a kedvence), rámutat a babzsákfotelra, mutogat nekem, mondja, hogy "oda, oda", amikor leülök mellém kuporodik. Ezt csinálja amúgy mindenkivel, aki hajlandó vele olvasni. Már egyre jobban ismeri a mondókákat, a képet látva már gyakran mutatja mit kell csinálni.
Miket már eljátszik (a teljesség igénye nélkül): Cicuska-macuska, Lóg a lába, Kis oroszlán, Csai húzz kicsi kocsit, Ángyom asszony, Kicsi kocsi három csacsi, Mindenféle lovagolós játék részéről "gyia, gyia" kísérettel.....és nap mint nap újabbak és újabbak.
Szóval leírni is sok, mennyit fejlődött, okosodott.
Nem tudom írtam-e, de ha igen, legfeljebb kétszer lesz meg, súlya 15 hósan volt 10,8 kg, hossza 85 cm.
És persze imádni valóan gyönyőrűűűűű. Még most sem hiszem el, hogy az én kislányom, annyira tökéletes kis gazfickó. Imádom minden huncutságával, bájával, akaratosságával, hízelgésével együtt.
Betegséggel kezdtünk, köhögős, orrfolyós nyavalya, amit szerencsésen elkaptunk mi is Dorkától, mégy próbálunk gyógyulni. Volt egy időszak, kb egy hét, amikor Dorka átaludta az éjszakát, de kicsit korábban volt így a reggel, 7 óra körül a legtöbbször. De mostanra ismét az össze-visszaságnál tartunk, ami az alvást illeti. Ma pl felkelt éjjel, kapott teát, visszaaludt, aztán felkelt 6kor, cicizett, visszaaludt, és negyed 10kor keltünk. (hihetetlen hálásak voltunk ezért neki). Majd ebéd után nem aludt el, viszont fél4kor a babakocsiban igen.
Minden zavaros alvási idők ellenére ma nagyon boldognak éreztem magam itthon a családommal. Elindultunk volna délelőtt valahová, de ezett az eső, így nem mentünk, de valahogy nem is bántam. Olyan jó kis boldogságos vasárnapi hangulatom volt, miközben főzőcskéztem, Dorka meg az apukájával játszott.
Tegnap gyönyörű hóesés volt, kimentünk hóembert építeni. Azt hiszem én élveztem a legjobban, apukája igazából tétlenül toporgott és fázott, és Dorka, kényelmes lévén a toporgó, kicsit nyafogó, hol ide, hol oda lépegető, és a szobaablakunkat ácsingózva szemlélő apukájához csatlakozott. Lelkesedésemmel nem könnyen, de azért kisebb sikerrel átbillentettem a hangulatukat és a majdnem kész hóembernek már együtt kerestünk seprűt és kabátgombokat.
Az előző hét nagy eseménye volt még a Mikulás érkezése, aki hozott Dorkának az ablakra egy szép képet magáról, egy fenyő alakú lámpát, mandarint, túrórudit, szaloncukrot, sapkát. Tetszett nagyon a Picikémnek, és neten keresztül élő közvetítést adtunk a soproniaknak.
Adventi naptárt is kapott, egyelőre a csokis változatot, talán jövőre majd kap egy sját készítésűt amit megtölthetnek az Adventi Tündérek. Ennek a nyitogatását is nagyon élvez, a szobájában a polcon van, mindig a délutáni alvás után bonthat ki egyet. (Ma alvás helyett volt az ablaknyitás...ld fent:):))Ilyenkor mondom nek, hogy mutassa meg, hol nyitjuk ki a télapós dobozt, fut be a szobájába, kántálja, hogy "egyet, egyet"és mutogat fel a polcra. Mindig elmondom neki, hogy hány nap telt már el, és még mennyi van a Jézuskáig.
Egy nagyon kedves szokása még, az együtt olvasás. Imádja, és bármitől eltéríthető , ha olvasni invitálom. Olyankor levesz egy könyvet a polcról (mostanában a Kerekítő a kedvence), rámutat a babzsákfotelra, mutogat nekem, mondja, hogy "oda, oda", amikor leülök mellém kuporodik. Ezt csinálja amúgy mindenkivel, aki hajlandó vele olvasni. Már egyre jobban ismeri a mondókákat, a képet látva már gyakran mutatja mit kell csinálni.
Miket már eljátszik (a teljesség igénye nélkül): Cicuska-macuska, Lóg a lába, Kis oroszlán, Csai húzz kicsi kocsit, Ángyom asszony, Kicsi kocsi három csacsi, Mindenféle lovagolós játék részéről "gyia, gyia" kísérettel.....és nap mint nap újabbak és újabbak.
Szóval leírni is sok, mennyit fejlődött, okosodott.
Nem tudom írtam-e, de ha igen, legfeljebb kétszer lesz meg, súlya 15 hósan volt 10,8 kg, hossza 85 cm.
És persze imádni valóan gyönyőrűűűűű. Még most sem hiszem el, hogy az én kislányom, annyira tökéletes kis gazfickó. Imádom minden huncutságával, bájával, akaratosságával, hízelgésével együtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)