Drága Kislányom!
Ma, hajnali 1 óra 20 perckor betöltötted az első évedet.
Elmondhatatlan, felfoghatatlan leírhatatlan gyönyörűség számomra, hogy
az életembe megérkeztél és jelen vagy. Napok óta csak a születésed járt a
fejemben, azok a csodás órák, amikor éreztem, hogy nemsokára
megláthatlak. Azt már tudod mennyire féltem a szüléstől, de emlékszem,
amikor elfolyt a magzatvizem, amikor már biztos volt, hogy soha több nem
leszek nélküled, valami hihetetlen vidámság szállt meg. Apukáddal épp
arról nosztalgiáztunk, hogy mennyit nevettünk a kórházba menet a
taxiban.
Szóval nagy öröm, hogy megszülettél, hogy vagy, és, hogy már ekkor
nagylány vagy. Repül az idő, és most, hogy velünk vagy ezt különösen jól
érzékelem.
A szeretetem napról napra erősödik irántad, és ez nagyon nagyon
felemelő érzés. Örökké felelős leszek érted, és az a szép mindebben,
hogy ez mégis egy csodás feladat számomra.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomaszt annak a gondolata,
hogy egészséges maradjak, hogy lássak felnőni, lássalak tizenévesnek,
menyasszonynak, anyának...Ezen sokat szoktam gondolkodni. Főképp azért,
hogy elegendő szeretet tudjak neked adni, hogy kitartson egész életedre.
Nagyon szeretlek, te vagy az életem Csillaga, Napfénye, Boldogsága,
Tüneménye, légy mindig ilyen boldog, kedves, mosolygós, minta amilyen
eddig voltál. Ölel, Csókol
Anyukád.
Dorkával az életünk, az az Élet, ami teljesen megváltozott amióta Ő is velünk van. Szeretném leírni, főleg számára, hogy mi minden történt velünk együtt, hogy alakultak a napjaink, és, hogy mennyire szeretem Őt. Írok a mindennapjainkról, hogy mit is tud, miben fejlődött, illetve személyes hangú leveleimben számára az érzéseimről. Update: 2012. 11. 24-én kis családunk 4 főre bővült Nimróddal a kisfiúnkkal. Szóval véget ért és egyúttal elkezdődött életünknek egy új korszaka. Erről írok...
2010. augusztus 15., vasárnap
2010. augusztus 5., csütörtök
Helyzetjelentés
Egy kis helyzetjelentés: Dorka most már kimondhatom, biztosan megy,
totyorog, szalad...szóval elindult úgy, hogy most már inkább sétál, mint
mászik. Nagyon aranyos, ma szoknyát adtam rá, hogy lássam hogy
illeg-billeg benne, hát meg kellett zabálni, olyan édes volt. Most már 7
foga kinn van, 4 felül, és kibújt alul is a harmadik, szinte
észrevétlenül.
Voltunk tegnap védőnőnél, súlya 9580 gr, hossza 79 cm.
Már megmutatja hol a lámpa, hol az okos feje, a pocakja, és kisebb kéréseknek eleget tesz (vagyis megérti, ez látszik, és ha kedve van megteszi:))ha kérek tőle dolgokat odanyújtja, hangulattól függően oda is adja, de inkább huncutkodik velem. A legtöbbször rajtam fekve alszik el, úgy, hogy egymást átöleljük. Összeizzadjuk egymást és magunkat, de azért nem cserélném el semmiért ezt az érzést, és úgy érzem ő sem. Egyre több módon képes kimutatni a szeretetét, amitől az apjával együtt elolvadunk. Az ölelése ereje, intenzitása, a csimpaszkodása nagyon jó érzés, olyankor mindig még jobban elönt a szeretet felé.
Az unokatesók itt voltak nálunk tegnapig, Dorkára az nagyon motiváló volt, ennek köszönhető, hogy elindult, hogy rengeteget kurjongat. Mindannyian nagyon élveztük az együttlétet, hihetetlen volt látni, hogy még a 7 éves Gergő is milyen nagyszerűen bánik Dorkával, rengetegszer biztatta, ha egyet lépett már dicsérte, hogy milyen ügyes, játszott vele, hagyta, hogy Dorka gyömöszölje. Katával nagyon gyorsan egymásra hangolódtak, érezhető, hogy sok a hasonlóság közöttük, Fanni pedig ismét nagyon gondoskodó volt, képes volt Dorkával fél órán keresztül csúzdázni, figyelni rá, homokozni vele, beszélni hozzá...szóval tüneményes kis aprónép van körülöttünk.
Mindet nagyon szeretem, jó, hogy így alakul a családunk:)
Voltunk tegnap védőnőnél, súlya 9580 gr, hossza 79 cm.
Már megmutatja hol a lámpa, hol az okos feje, a pocakja, és kisebb kéréseknek eleget tesz (vagyis megérti, ez látszik, és ha kedve van megteszi:))ha kérek tőle dolgokat odanyújtja, hangulattól függően oda is adja, de inkább huncutkodik velem. A legtöbbször rajtam fekve alszik el, úgy, hogy egymást átöleljük. Összeizzadjuk egymást és magunkat, de azért nem cserélném el semmiért ezt az érzést, és úgy érzem ő sem. Egyre több módon képes kimutatni a szeretetét, amitől az apjával együtt elolvadunk. Az ölelése ereje, intenzitása, a csimpaszkodása nagyon jó érzés, olyankor mindig még jobban elönt a szeretet felé.
Az unokatesók itt voltak nálunk tegnapig, Dorkára az nagyon motiváló volt, ennek köszönhető, hogy elindult, hogy rengeteget kurjongat. Mindannyian nagyon élveztük az együttlétet, hihetetlen volt látni, hogy még a 7 éves Gergő is milyen nagyszerűen bánik Dorkával, rengetegszer biztatta, ha egyet lépett már dicsérte, hogy milyen ügyes, játszott vele, hagyta, hogy Dorka gyömöszölje. Katával nagyon gyorsan egymásra hangolódtak, érezhető, hogy sok a hasonlóság közöttük, Fanni pedig ismét nagyon gondoskodó volt, képes volt Dorkával fél órán keresztül csúzdázni, figyelni rá, homokozni vele, beszélni hozzá...szóval tüneményes kis aprónép van körülöttünk.
Mindet nagyon szeretem, jó, hogy így alakul a családunk:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)