Babusgatós

Lassan beáll a délutáni alvás rendszere. Hazajövünk a Gyerekházból, Dorka megkapja az ebédet, és én is általában vele ebédelek. Pelenkacsere, redőny lehúzása, ringatás éneklés, alvás.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok "okos" ember nyilatkozik arról, hogy hogyan kell elérni, hogy a baba magától elaludjon, különböző praktikákról olvastam, mert felmerült bennem halványan, hogy lehet, hogy valamit rosszul csinálok, hogy nem kellene, ringatni, altatni,...stb. Aztán ma fogtam a kezemben a félhomályos szobájában, énekelgettem neki, ringattam, simogattam...közben beszívtam a bőre illatát, éreztem a kis meleg testének a puhaságát, néztem a lecsukódni készülő pilláit, az elsimult, nyugodt békés arcocskáját, és ez annyira jó volt. És láttam, hogy neki is az. Nagyon hamar elérkezik az idő, amikor már sokkal kevésbé igényli, hogy ilyen közel legyünk egymáshoz, simogassam babusgassam. Nagyon szeretném a mai napnak, napoknak az örömét kihasználni, megélni vele, hiszen gyorsan repül az idő.
Úgy döntöttem, nem foglalkozom semmiféle okoskodással, hagyatkozom az érzéseimre, maik azt diktálják, hogy szeressem, öleljem, dédelgessem, babusgassam ameddig csak lehet. Szóval így teszek:)

Kicsikém...

Dorka nagyon gyorsan fejlődik és okosodik. Furcsa és izgalmas látni, hogy napról napra új dolgokat tanul, próbálgat, gyakorol, majd a következő nap már úgy csinálja, mintha mindig is tudta volna. Indián csatakiáltást gyakorol, tapsol, mindenféle hangokat ad, berreg, kiabál, rikoltozik. Nagyon kommunikatív, ha valaki nem figyel rá, addig küzd, míg meg nem nyeri magának. Ezt teszi az utcán, metrón, villamoson, váróteremben, menet közben, szóval igazából mindenütt. A hozzánk érkező vendégek esetében kicsit más a helyzet, azt már tudja, hogy őket elvarázsolta, így csak emlékezni kell, hogy kinek mi is volt a kedvenc produkciója. Móni, a gyerekházbéli munkatársunk például az orrfelhúzós fintorra mindig kacagással válaszol, így Dorka csak ránéz és már kezdi is a műsort...és persze jön a jól megérdemelt kacagás is.
Az utcán jártunkban megállnak és megcsodálják Babácskát, és mindenki megjegyzi, hogy milyen szép a szeme. Ami persze igaz is, de a kép mégis úgy teljes, hogy van valami igéző a tekintetében. Nagyon kifejezően, fürkészően tud nézni, valahogy nem lehet nem észrevenni.
Amúgy én is imádom a "Mit csinál a nyuszi?" kérdésünkre adott szuszogós orrfelhúzós grimaszát, nagyon édes. És amit még nagyon szeretek az az esti szeánszunk. Együtt fürdünk, apa letörölgeti, felöltözteti, miközben elmondja neki a Jeromosos verset. Ez után bejönnek a hálóba, megvárják amíg végzek, átveszem. Akkor hármasban megbeszéljük milyen napunk is volt, ekkor már bújik a Drágám. Ennek a vége az integetés apának a jóéjtpuszi kíséretében. Aztán jön az az idő, ami csak a kettőnké...szopi, közben énekelgetek neki, mindez összebújva, (Este jó, Bóbita, Egyszer volt...)aztán mikor leégnek találta a tejet hátat fordít nekem, bekapja a cumiját, és összebújunk mi a kiskifli és a nagykifli. Ekkor jön a mese, ami most a Sün Balázs. Általában az elég, hogy elaludjon. Közben simogatás, dédelgetés....nagyon meghitt. Szeretem...
De persze imádom az egész csajt, úgy ahogy van.

ui.: A mai nap örömteli esemény, hogy hajnal 2 óra 36 perckor megszületett Nagy Zsófi, Ricsi és Zsuzsi kislánya, Gergő kistesója. Nagyon gratulálunk!

Születésnap(om)

Drága Kislányom!
Ma azt gondoltam rólam szól a nap, de amióta te megszülettél ilyen nap nincs, de ezt nem is bánom. Szoktam azon gondolkodni, hogy miért is születtem, mi célja van az életemnek, mit szeretnélk elérni....stb. Ha nagy leszel, majd ezen biztosan te is gondolkozol, mint ahogy a legtöbb ember.
Attól a pillanattól fogva, ahogy megszülettél ez már nem volt igazi kérdés számomra, mert, ha másért nem, azért biztosan meg kellett születnem, hogy neked életed adjak. A születésed nagyon sok dolognak értelmet ad, sok kérdést megválaszol: Most már tudom, hogy miért kellett ilyen sokáig várnom, most már tudom, hogy apukádnak kellett eljönnie az életembe ahhoz, hogy megszülethess, hogy megszülessen számomra az a tökéletes gyermek, aki te vagy.
Ha bármikor megkérdezte volna valaki tőlem, hogy mondjam el, milyen gyereket szeretnék, a válaszom az pontosan tükrözte volna azt, amilyen Te vagy. Imádom a nyitottságodat, a mosolyodat, ahogy közeledsz az emberek felé, és a legzordabbnak is megnyitod a szívét, ahogy megölelsz, ahogy hozzám bújsz, szóval mindenedet.
Egyszerűen tökéletes vagy.
Szóval, ha benned felmerül valaha az a kérdés, hogy miért is születtél, fontos, hogy tudd, mi nagyon akartunk téged, nagyon vártunk téged, nagyon örültünk a születésednek apával együtt. Boldogságot hoztál az életünkbe, és hozol most is minden nappal.
Nagyon szeretünk Drágám!

Tíz hónap

Drága Kislányom!
Itt, a nagy lázasság közepette megfeledkeztem róla, hogy épp 15 jegyezzek fel neked valamit, remélem nem haragszol.
Nagyon megijedtem attól, hogy szinte minden ok nélkül lázas letté, a lehető legrosszabb gondolataim támadtak azzal kapcsolatosan, hogy mi bajod is lehet. Úgy éreztem, hogy Apukáddal együtt szinte lélegzetünket visszafojtva várjuk, hogy mi lesz, tanácstalanul csak pislogtunk egymásra azzal a kérdéssel szemünkben, amire egyikőnk sem tudta a választ: "Mi lehet a baja??"
Nagyon féltettünk, aggódtunk, és együtt végre megnyugodtunk, maikor kiderült, hogy egy egyszerű gyerekbetegség, a háromnapos láz az ami utolért téged is.
Elbizonytalanodtam saját magamban is, mit ronthatok el, mit kellene másképp tennem, ahhoz, hogy megóvjalak a bajoktól. Erre most sem tudom a választ, talán nincs is válasz.
Sajnos az energiáim fogynak,nem vagyok mindig olyan türelmes, odafigyelő, derűs, mint amilyen szeretnék lenni. Megviselnek az éjszakák, amit együtt nem alszunk végig, azt hiszem mindkettőnknek jobb lenne, ha ez változna....majd meglátjuk.
Egyébként hihetetlen élmény figyelni a mindennapi fejlődésedet, nézzük csak hol is tartasz: Úgy mászol, hogy nem bírunk utolérni, mászásból felülsz, és ami a legújabb felállsz, és képes vagy kapaszkodás nélkül álldogálni egy kicsit. Ez leginkább akkor megy jól, amikor valami van a kezedbe, mintha abba kapaszkodnál. Hatalmasakat csevegünk a saját nyelveden, már egyre több mindent megértek. Imádsz dumálni, egyelőre a hangerőddel és a hangszíneddel igyekszel kifejezni magad. Remekül közvetíted az érzelmeidet, ami az esetek nagy részében a szeretet. Múlt héten, amikor megjöttek a soproni mamádék, szinte csüngtél rajt, annyira odabújtál hozzá. Mondanom sem kell, ettől mindenki elolvad.
Nyújtod a kezed,ha szeretnél, hogy odamenjünk, felvegyünk, ha valamit akarsz nyitogatod az ujjaid, mintha integetnél.
Három fogad kibújt, és már látszik a negyedik hegy, ami a felső bal oldali lesz hamarosan.
Az étvágyad a betegség miatt nem túl jó, de ezt leszámítva mindent szívesen megeszel amivel megkínállak, brokkoli, répa, cukkini, banán, ezeket különösen kedveled. Nemsoká érik az őszibarack, szerintem azt is nagyon fogod szeretni.

Szóval van egy 10 hónapos, mozgékony, okos, ügyes, gyönyörű nagylányom akit imádok és akire nagyon büszke vagyok!
Köszönöm, hogy megszülettél Drágám, nagyon szeretlek!

Pöttyös Panna

Kiderült végre a magas láz ok, Dorkám átesett a "háromnapos láz" nevű gyönyörűségen, úgyhogy ma már láztalanul és melegkiütésekre hasonlító pöttyökkel telt a napunk. Ma nem mentem dolgozni, együtt voltunk, én pakolgattam az új szekrénybe, míg ő körülöttem sertepertélt. Jó kis nap volt...

Újabb betegség

Nem tudom miért, mitől, de Dorkám ismét belázasodott. Nagyon aggaszt,hogy az előző betegeskedős időszak is több, mint egy hónapig tartott, most egy hét rendben, és tegnap, minden előjel,nátha,orrfolyás, tüsszögés nélkül felment a láza 39 fokra. Csak az volt furcsa, hogy este hatkor ismét álmos volt, leraktam, aznap harmadszor, aludt egy órát, és forrón ébredt: Éjjel magam mellé vettem, és háromkor ismét nagyon forró volt, nyűgölődött, 39 fok. Újabb gyógyszer, aztán egy órán keresztül ölelgettem, simogattam, bár ő már aludt. Reggel 9 aludt, és ma is egész nap lázas volt, a legrosszabb mérésünk 40 fok. Három hűtőfürdő, kúp, szirup és mégis altattam el. Holnap megyünk az orvoshoz, ő telefonon azt mondta, hogy biztos egy újabb vírus....hát nem tudom.
Egyszerűen nem értem, hogy miért történik ez. Szoptatom, vigyázok rá, de nem óvom mindentől, hogy találkozzon emberekkel, ismerkedjen a világgal. Szeretgetem, jó az itthoni légkör, hihetetlenül nyitott, kiegyensúlyozott baba -nemcsak szerintünk-, akkor nem értem miért betegszik le. Hiszek abban, hogy a betegségeknek egyéb okuk is van, nem csak valamiféle fizikálisan kimutatható, épp ezért most értetlenül és elkeseredetten szemlélem ezt a helyzetet. Vajon mit csinálhatnék jobban, hogy megóvjam, vajon nincs e komolyabb baja, miért történik ez, hogy tudnám megelőzni...stb. Féltem nagyon...